Special 3

Special 3

Már egy hete voltunk a nászutunkon, Rómában. Holnap délután úgy döntöttünk, hogy haza kéne menni, hiszen BaekHyun-t is várj a munka, még az is csoda volt, hogy egy hétre elengedte az SM Entertainment.
- Akkor megyünk teniszezni? - ölelt át hátulról, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Igen, mindjárt csak felöltözöm.
Mikor a tükör elé álltam, észrevettem hogy valami megváltozott. Azt a rohadt életbe, így meghíztam? - tátottam el a szám. - Puffadt vagyok, mint egy víziló.
Nem törődtem tovább vele, gyorsan felöltöztem és leszaladtam a lépcsőn.
A tenisz pályáig, kézen fogva sétáltunk el, közben nagyokat nevettünk és csókolóztunk. Hihetetlenül boldog voltam. BaekHyun mellett az életem...hogy is mondjam... egyáltalán nem volt unalmas. Folyton viccelődött, mindig azt akarta, hogy nevessek rajta.
- Jól vagy? - nézett le rám, mikor megálltunk játék előtt ölelkezni egyet. - Olyan sápadt vagy... - simogatta meg az arcom.
- Nem vagyok túl jól. Hányingerem van. De játszunk ...hátha elmúlik. - pacskoltam meg a fenekét, majd elindultam a pályára.

Egy órán keresztül játszottunk, de a végére már az ütőt sem bírtam felemelni. Annyira elkapott a hányinger, hogy ledobtam az ütőt és elindultam az épület felé, BaekHyun meg kiabálva futott utánam.
Mikor sikerült bejutnom a női mosdóba, rögtön megcéloztam az egyik wc-t. Baekie nem zavartatta magát, egészen a fülkéig követett.
- Édesem....beteg vagy? Mi a baj? - aggodalmaskodott. Én intettem neki, hogy menjen el, nem kell ezt végignéznie, de ő benn maradt és simogatni kezdte a hátamat.
- Miben segíthetek...? - nyomott egy puszit a hátamra.
- Semmi...biztos gyomorrontás... - ingattam a fejem. - Nyugi.
- Ha befejezted hazaviszlek...
- Tudod mit...aztán gerincsérved lesz. Megyek én magamtól. - álltam fel, majd lehúztam a wc-t.
- Biztos, hogy minden rendben? - torpant meg hazasétálás közben.
- Nyugalom. Nincs semmi bajom, csak egyszerű gyomorrontás. - válaszoltam halványan.
- Ha rosszabb lesz...azonnal szólj. Holnap reggel indulunk haza. - karolta át a derekamat.

Mikor hazaértünk, BaekHyun lefektetett a kanapéra és rögtön hívni kezdte Kris-t.
- Miért őt hívod? - kérdeztem. - Ott vannak a szüleid... - akadékoskodtam, de tudtam hogy az EXO-s tagok a testvérének számítanak, és minden helyzetben számíthatott rájuk. Kris pedig sokat tud, gondolom ezért hívta őt fel.
- Helló, Kris hyung! Lenne egy kérdésem....de még mindig itt vagyunk, holnap reggel indulunk. Na Ra nincs jól.... - közben elvonult egy másik szobába, hogy ne halljam.
- Miért mész el? - kiabáltam. - Ne beszélj ki!

Aztán visszajött. Arcán vegyes érzelmek tükröződtek, még a telefont is elejtette egyszer, de gyorsan fel is kapta. Ijedt volt, mégis félig mosolygott, a lényeg hogy teljesen zavaros volt.
- Mi van? - kérdeztem félve.
- Na Ra...mi van, ha... - térdelt le elém. - Nem lehet, hogy... - szemei a hasamat fürkészték...
- Igen, egy kicsit meghíztam, de biztos a jóltartás végett... - hadartam, de mikor leesett, hogy nem is erre érti... - Micsoda????? - kaptam a hasamhoz. - Gondolod, hogy...
- Kris és én erre a következtetésre jutottunk. Mi más lehet...? - tette rá tenyerét a hasamra.
- Sajnálom. - könnyeztem. Nem tudtam pontosan, hogy miért kértem elnézést, talán csak nem akartam ezzel tönkretenni az életét.
- Mit sajnálsz, édesem...? - az ő szemei is megteltek könnyel. - Azt hiszed, hogy nem örülök annak, hogy apa leszek? - csókolt meg hevesen.
- Bár nem terveztem ilyen hamar, de nem számít...boldog vagyok. - ölelt meg. Éreztem könnyes arcát a vállamon, és én is elkezdtem sírni. Olyan örömkönnyek voltak ezek, amik egy életben csak nagyon kevésszer fakadnak.
- Szeretlek. - búgtam a nyakába.
- Én még annál is jobban.

Special 2.

Special 2

- Ez gyönyörű! - ámuldoztam, mikor leszálltunk a repülőről és taxival elutaztunk Rómába.
- Áh, itt senki sem fog felismerni! - tárta szét a kezeit Baekie mikor lementünk a tengerpartra. Élveztem a homokos partot, a tűző napsütést, és azt, hogy végre nem kell bujkálnunk. Mint egy gyerek, berohantam a vízbe, nem érdekelt, hogy vizes lesz a ruhám.
- Én is! - csatlakozott BaekHyun, majd berontott a vízbe, de úgy hogy a ruhám felső része is olyan lett.
- Ya! - spricceltem le én is. A vége az lett, hogy heves vízcsatába kezdtünk, mindketten fürödtünk. - Áháá. Teljesen átnedvesedett mindenem. - nevettem, mikor Baekhyun rám feküdt a parton. Akkor már mindegy volt a ruháinknak.
- Az a jó. - csókolt meg édesen. - Na gyere, mielőtt megfáznál. - szállt le rólam.
- 30 fokban? - kérdeztem pajkosan.

- Áh, valami finomat  akarok enni. - nyitotta ki az apartman hűtőjét. Egy külön, tömegtől elszigetelt kis házat béreltünk ki egy teljes hétre, bár mind a ketten úgy gondoltuk ez kevés lesz, de BaekHyunt várja a banda.
- Én is. - táncikáltam végig a legújabb, merész hálóingemben. BaekHyun hirtelen elfelejtette, hogy mire gondolt az előbb, inkább engem figyelt, ahogy a ruhámban ugrálok.
- Felmelegszik a hűtő. - kacsintottam oda neki, majd lehuppantam a kanapéra.
- Inkább eszek csak egy zacskó kukoricát. - vigyorgott.
- Én is! - kapcsoltam be a TV-t.

Öt perc múlva BaekHyun is leült mellém, úgy faltuk TV nézés közben a kukoricát, mint akik már két napja nem ettek semmit.
- Nekem kell még. - mondtam.
- Hozzak? - valamiért mind a ketten vigyorogva beszéltünk a másikhoz, nem tudtuk hogy mi a franc bajunk van.
- Majd én. - kaptam ki a kezéből a tálat, majd betettem a mikróba a második zacskó kukoricát.

- Na de miért nem mondja meg a másik csajnak, hogy megcsalta? - értetlenkedett Baekhyun, miközben egy amerikai filmet néztünk és megettük az utolsó szem kukoricát is.
- Én sem értem. - vontam meg a vállam. - Olyan vicces fejet vágsz. - nevettem le magam, Baekhyun pedig csatlakozott.
- Te érted mi bajunk van? - kérdezte fetrengve.
- Szerintem a levegő...megártott... - dőltem bele az ölébe.
- Lehetséges. - véletlen kiköpte a magot, amin csak még jobban elkezdtük röhögni.
- Te disznó! - csaptam rá a combjára.
- Áh, várj! - ültetett fel, majd elrohant a konyhába. Én viszont követtem, láttam hogy egy teli tál epret vesz elő. Hm...
Halkan odasomfordáltam mögé, majd belecsíptem a fenekébe.
- Hihi. - kaptam ki egy epret.
- Várj, ezt nem így kell. - simította arcát az enyémhez, mint egy macska.
- Ta dááááám! - mutatta fel a tejszínhabot. Már maga a gondolat is nagyon izgató volt.
- Kérek. - nyitottam ki a szám, de ahelyett hogy egy epret tett volna bele, a nyelvét dugta be és hevesen csókolni kezdett. Ma egy olyan napom volt, hogy nem bírtam magammal, de ahogy láttam BaekHyun sem.
- Epret? - húzódott el, majd belenyomta, ezúttal a tejszínes epret a számba.
- Hm... - nyaltam körbe a számat, majd én is adtam neki.
Így játszottunk még vagy negyed órán keresztül, amikor BaekHyun megunta és felkapott a karjaiba.
Egyikünk arcáról sem lehetett lekaparni a mosolyt, s amint beértünk a hálóba, rögtön vetkőztetni kezdett. Türelmetlenségünk nem mutatkozott meg még ennyire sosem. Fél perc sem kellett, már meztelenek voltunk és testünk úgy simult egymáshoz, mint az ember bőréhez a bársony.
- Szeretlek. - nyögte BaekHyun, mikor belém hatolt.
- Én is. - sziszegtem, majd beletúrtam a hajába. Öt perc elég volt ahhoz, hogy mind a ketten elélvezzünk. Ilyen gyönyört csak Ő tud okozni, ebben biztos voltam.
- Kérhetek valamit? - kérdeztem lihegve.
- Akármit. - fújtatott.
- Ha lenyugodtál...azt szeretném, ha énekelnél nekem. - mosolyogva rátettem a fejem a karjára, ő pedig oldalra fordult és kiseperte a hajtincseket az arcomból.
- A szokásosat igaz? - nyomott egy puszit az orromra.
- Ühüm. - öleltem át.

Special 1.

SPECIAL 1

- Na Ra, biztosan készen állsz erre? - kérdezte anyám, miközben a mennyasszonyi ruhát igazította rajtam.
- Viccelsz? - nevettem idegesen. - Annyi mindenen mentünk már keresztül, még jó, hogy biztos vagyok abban, hogy mit akarok. Szeretem Őt anya...
- Akkor támogatlak, induljunk! - mosolygott, majd lesegített a dobogóról.

Mikor bevonultam, annyi ember előtt, egy kicsit sem izgultam. Amint megpillantottam BaekHyun-t az oltárnál, a szokásos édes, lehengerlő mosolyával, el is felejtettem, hogy van más is rajtunk kívül a teremben.
Anyám lassan odavezetett hozzá, és átadta a kezemet BaekHyunnak.
- Kérlek vigyázz rá! - mondta neki anyám, mire BaekHyun meghajolt és rám mosolygott. Éreztem, hogy amint elkezdi a házasságvezető a szövegelést, BaekHyun megszorítja a kezemet. Viszonoztam. Éreztem, hogy a bőre bizsergeti az enyémet, alig vártuk, hogy végre összeadjanak minket és elmehessünk a nászútra. Az igazat megvallva, én már most azon gondolkodtam, hogy miket fogunk ott csinálni.
- Akkor most felkérném Chanyeolt és Ji Eun-t, hogy jöjjenek fel a színpadra, és mondjanak pár szót az újdonsült házasoknak.
Chanyeol kezdte:
- BaekHyun hyun! - fordult felé mosolyogva. - Tudom, hogy nem volt könnyű neked ez a dolog. Ott voltam, mikor boldog voltál és akkor is, mikor szomorú. Szerencsémre végig tudtam kísérni a kapcsolatotokat ezidáig, de úgy gondolom, itt véget is tér számomra a mozi. - nevettünk. - A lényeg, amit mondani akarok, hogy ugyan BaekYeolnak itt vége van, de egy biztos: BaekRa nagyon jó párosítás lesz. Akik ennyi időn keresztül képtelenek voltak túl jutni a másikon, azokat szinte biztos, hogy egymásnak teremtettek. Haver...tudod, hogy nagyon szeretlek, és Na Ra téged úgy szint. Remélem sokat tudunk még együtt bulizni. Chanyeol voltam, a boldogság vírus. - hajolt meg, majd odajött hozzánk és megölelt minket.
- Szeretlek haver! - karolta át BaekHyun.
- Mindjárt féltékeny leszek. - vigyorogtam.
- Van is okod rá.
Most jött JiEun:
- Na Ra! Ugyan én nem voltam ott az elejétől kezdve ...én csak a wc-n jöttem rá, hogy mi is a szitu... - mikor elhallgatott rájött, hogy nagyon elszólta magát. Én, vörös arccal lehajtottam a fejem, hogy el tudjak bújni, BaekHyun pedig, mint egy fogyatékos nem hitte el, hogy JiEun ezt most komolyan képes volt ellőni az esküvőnkön.
- Mi legyen puska vagy íj? - súgta a fülembe BaekHyun rémültem, mire hangosan felnevettem.
- Ugyan... bocsássuk meg neki. Igen mély benyomást tettünk rá azzal a jelenettel. Most visszakaptuk. - legyintettem, mire BaekHyun is végre elnevette magát.
- Ezért még akkor is kapni fog.
- Az biztos, hogy mind a ketten sokat szenvedtek amiatt, hogy tilos volt randizniuk, de mint ahogyan azt látják, mindig egymásra találtak, mindig csak egymásra gondoltak, ezért szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Na Ra-nak jó élete lesz BaekHyun mellett. Sok boldogságot! - jött oda Ő is megölelni minket.
- JiEun-ssi, ezért tartozol egy ... - kezdte BaekHyun, de nem tudta befejezni, mert JiEun közbe szólt.
- Egy szivaccsal a wc-be, hogy ne legyen fájdalmas?
- Ya! - kiáltottunk fel egyszerre Baekie-vel.
- Mocskos. - oltotta le BaekHyun.
- Nálad nem vagyok mocskosabb. - dugta ki a nyelvét JiEun.
- Na akkor indulás a nászútra!!! - csapott Baekie hátára Suho.
- Remélem jó lesz. - tapsolt Kai.
- Te meg mégis minek örülsz? - kérdezte Kris. - Nem a te nászutad lesz.
- De ez olyan romantikus. - mosolygott Luhan.
- Mi is elmegyünk egyre? - ölelte át Sehun.
- Jajj, ti már megint buzultok, menjetek innen! - így Chanyeol.
- Na...bagoly mondja verébnek. - Lay.
- Szerintem húzzunk el, éhes vagyok. - nevetett Tao.
- Shut up, maknae. - vigyorgott rá Kris.
- Legközelebb majd én éneklek. - mosolygott Chen.
- Én már csak ennyit tudok tenni. - szólt közbe D.O., majd kimeresztette a szemeit.
- Srácok...imádlak titeket. - mondtam boldogan.

Kötelező az Into Your World -et hallgatni!!!xD^^

15. fejezet

>> 3 év elteltével... <<


- Hát ez tényleg nem semmi. Vágod? Azt mondta, hogy szakít, mert nincs ideje a nőkre. Fel tudod te ezt fogni? - csapdosta a kávézó asztalt JiEun, miközben kiültünk, hogy elnyaljunk egy fagyit. Szép napos, meleg idő volt, nekünk meg szabadságot adtak a munkahelyen. Mivel az idollá válás útját feladtuk mindketten, elmentünk idegenvezetőnek. Az utóbbi három évben csak tanultam és utazgattam, JiEunnal együtt.
- Figyelj! Nem megmondtam, hogy ez lesz? Már csak ránézésre is... egyáltalán nem olyannak tűnik, mint aki hosszú távra tervez. - mondtam tudálékosan.
- De basszus! Most már férjhez akarok menni. - duzzogott. - Huszonnégy vagyok...itt az ideje.
- Hajrá! - nyaltam a fagyim. - Szólj, ha meg van az áldozat. - cukkoltam, mire elkezdett csiklandozni.
- Ya! - visítottam. - Neee!
- Az Exo-s fiúk egy nagy koncertet szerveznek, ezen a héten az arénában. - hallatszott a TV-ből. Erre mind a ketten elhallgattunk, és a nagy képernyőt kezdtük el nézni, ami a kávézó falára volt kitéve.
Amint megláttam őket, különösképpen BaekHyun-t, a szorítás a szívemben és a torkomban ismét elkezdett fájni. Bármikor csak megláttam a képernyőn, mindig sírhatnékom lesz.
- Na mi van, még mindig? - fordult felém Ji Eun.
- Viccelsz? - horkantam fel, tetetvén hogy nincs semmi bajom. - Nem érdekel. - vontam meg a vállam. - Nem fogok rá várni örökké. - hazudtam. Jujj de nagyot hazudtam!
Azóta is arra várok, hogy mikor hív fel, vagy látogat meg. De azóta nem keresett. Csalódottan nyaltam ismét egyet, majd egy frappáns ötlet merült fel az fejemben. Mi lenne, ha elmennék a koncertre? Végül is sokan lesznek, biztos nem szúr ki, én viszont láthatom élőben, ismét. Lehet, hogy fájni fog, de muszáj. Három év elteltével sem apadt az iránta érzett szerelmem. Nem tudtam elfelejteni, pedig annyi sráccal találkoztam.
- Hahó! Megyünk? - intett a szemem előtt JiEun.
- Ja, persze. Mehetünk. - pattantam fel.

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte anyám, mikor már indulni készültem az Exo koncertre. Idő közben elmondtam neki mindent, mivel az ő viselkedése is megjavult, már nem volt olyan felelőtlen, bár még mindig nem állapodott meg. Az biztos, hogy nem akarom az ő példáját követni. Tizenkilenc évesen megszülni engem, majd apa nélkül nevelni fel. Csodálkozom, hogy nem kallódtam el.
- Nem tudom. De nincs mit vesztenem. - mondtam. Ez igaz volt. Amit lehetett, azt már elvesztettem három éve.
- Legyen ahogy akarod, itt a jegy. De... - húzta vissza a kezét. - Vigyázz, nehogy észre vegyen, különben fájni fog. Neked. Érted?
- Értem. Na megyek, majd jövök ha vége van. - azzal fogtam a farmerdzsekimet, felhúztam a virágos-mintás ruhámra és kiléptem az ajtón.
- Minden rendben lesz. - mondtam magamnak.

Végre bejutottam a csarnokba. Iszonyatosan elkéstem, jöttem rá. Már körülbelül a koncert háromnegyede lement, de a városban akkora dugó volt, hogy képtelenség volt közlekedni. Minden pénteken ez van.
Mikor beléptem a koncert helyszínére, épp a MAMA ment. Imádtam ezt a számot, nagyon tetszett. De amit a legjobban szerettem...
S akkor megszólalt. Az Into Your World, megszólalt Ő. Baekhyun énekelt. Úgy, mint amikor még együtt voltunk, olyan beleéléssel, gyönyörű hangja betöltötte a termet.
- Közelebb kell mennem, látni akarok! - tolakodtam, és végül sikerült is megpillantanom a színpadot.
- Bocsánat. - furakodtam még előrébb, majdnem a színpad mellett voltam. Onnan néztem.
Mindenki csápolt, ide-oda hajlongott, csak én néztem ott, lefagyva.
- Még mindig ugyanolyan. - szipogtam. Talán még sem volt jó ötlet eljönni. - gondoltam.

{Into Your World utolsó versszaka}:
"Yeongwonhan sarmeul irheotdaedo haengbokhan iyu
Naui yeongwon ijen geudaeinikka eternally love


Neoui sesangeuro yeorin barameul tago
Ne gyeoteuro eodieseo wannyago
Haemarkge mutneun nege bimirira malhaesseo
Manyang idaero hamkke georeumyeon
Eodideun cheongugilteni"

Miért érzem azt, hogy ide néz? - ijedtem meg. BaekHyun szemei megtalálták az enyémet. Először fel sem fogtam, majd mikor már lassan vége lett a dalnak, és a kedvenc részem lement, BaekHyun még akkor is oda nézett. Engem nézett! - jöttem rá döbbenten.
Szemei meglepettséget és zavart tükröztek, majdnem a dalszöveget is elfelejtette.
Valami okból kifolyólag elfordultam, majd úgy döntöttem, inkább elmegyek. Ebből elég. Sok volt. Nagyon sok volt belőle. Ennyi idő után ismét megrohamoztak az érzések, olyan erővel dőltek rám az emlékek, hogy egyszerűen elvesztem a súlyuk alatt. Nehéz volt.

El kell tűnnöm, mielőtt vége lesz a koncertnek! Az aréna melletti színes, szép kert felé vettem az irányt, de hogy minek azt nem tudtam megmondani. Azt se figyeltem, hogy merre megyek, csak mentem, majd megtorpantam és sírni kezdtem. Már megint.
- A francba ezekbe a hülye könnyekbe! - mérgelődtem félhangosan.
- Na Ra...
Megfagyott bennem a vér. BaekHyun szólított a nevemen. Ott állt tíz méterre tőlem, de a szél felerősítette gyengéd, simogató hangját. Felé fordultam, lassan.
Lihegve állt, izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán és engem nézett. Talán durva lenne, ha azt mondanám, hogy tíz percig így bámultuk egymást, de lehet még sem túloznék. Majd egyszer csak elindult felém, ahogy közeledett, minden egyes lépésével, tőrdöfés érte a szívemet. Minden egyes lépés után úgy éreztem, hogy összeesem és a zokogás egyre csak ki akart törni belőlem. Végül, amikor már csak fél méter választott el minket egymástól, megállt.
Tekintete átjárta az arcomat, centiről-centire. Én ugyanezt tettem az övével. Még most is helyes volt, bár férfiasabb lett. Csillogó szemei megteltek könnyel, mialatt nézett. Már némán sírtam, mikor felemelte kezeit és az arcomhoz érintette tenyereit.
- Na Ra... - lehelte. Érintése és bőrének melege átjárta az egész testemet, ilyen hatással volt rám, még három év után is.
- Na Ra - ismételte a nevem, majd kicsordult egy könnycsepp, ami a kezemre hullott. Hiába próbáltam én is visszatartani a sírást, egyszerűen kikívánkozott. Boldog voltam! Boldog, hogy ismét itt van mellettem és hozzám ér.
Mosolyogva magához húzott és megölelt, s akkor már kiengedhettem magamból. Mindent. Minden érzést, és csak azt akartam, hogy öleljen és soha ne engedjen el.
- Hiányoztál. - súgta a nyakamba. Olyan szorosan húztam magamhoz, ahogy csak bírtam. Nem érdekelt, hogy Ő is majd össze roppant.
- Szeretlek. - csúszott ki a számon. Ekkor elengedett. Látván könnyes, ijedt arckifejezésemet - hogy esetleg ő nem viszonozza az érzéseimet- letörölte nedves arcomat, majd édesen elmosolyodott.
- Mindig is szerettelek. Egy pillanat sem telt el, hogy ne gondoltam volna rád. Három éven keresztül ...csak téged akartalak, és most is. - ölelt meg ismét.
Levegőt venni is elfelejtettem. Hát szeret!!!! Tényleg szeret, még mindig!!! - tátottam el a szám, majd ráugrottam a vállára nevetve.
- Nagyon nagyon nagyon szeretlek! - pusziltam meg az arcát, mire elkacagta magát.
- Nagyon nagyon nagyon szeretlek, én is! - majd megcsókolt. Olyan szenvedélyesen és mohón, hogy azt hittem a talaj kicsúszik a lábam alól, bár...az sem lett volna baj, hiszen itt van Ő, aki bármikor elkap, ha szükséges.
- Lenne egy kérdésem... - tartott egy kis szünetet. - Félek a választól, de...muszáj... - mosolygott.
- Kérdezd! - vágtam rá.
- Nem szeretnél hozzám jönni? - jól hallottam volna? - Mármint feleségül... - pontosított.
Álmodom?????? A Mennyben vagyok??? Ez...ez most komolyan velem történik?
- I-g-e-n... - dadogtam, teljesen magamon kívül voltam. - Mármint...Dehogy nem akarok!!! - ugrottam rá ismét, majd mind a ketten hangos kacagásban törtünk ki, könnyek és csókok között.



{FIGYELEM, aki olvassa a törim.:D Úgy döntöttem, hogy lesz néhány Special (rövidke) rész is, szóval ne menjetek sehova.:D:P}

14. fejezet

> Egy hónappal később <


- Na oké emberek! Akkor holnap forgatás, ne feledjétek! - mondta a B.A.P. menedzsere. - Pihenjétek ki magatokat, mert az elkövetkezendő két napban nem lesz rá lehetőségetek.
- Rendben. - kiáltottuk JiEunnal és a többi táncossal egyszerre.
- Nagyon zúzos lesz. Tuti tarolni fognak. - mondta izgatottan Ji Eun. - És mi is.
- Ja. - bólogattam.
- Na Ra-ssi! - szaladt oda hozzám Hyun Joo, akivel a gyakorlások során ismerkedtem meg. Nagyon helyes és aranyos srác, többször lógtunk már együtt az elmúlt egy hónapban. Ő, amolyan vígasz volt számomra, bár nem mondom, hogy túl sokat segített rajtam.
- Ma vacsi? - mosolygott édesen.
- Benne vagyok. - csaptam a tenyerére, majd intett és elment.
- Na mi van, észre sem veszed, de már újra pasizol. - bökött oldalba Ji Eun.
- Ez övön aluli volt, ugye tudod... - néztem rá szigorúan.
- Bocsi. - húzta be a nyakát. - Tudom, hogy még mindig...
- Nem válthatnánk témát? - húztam fel a dzsekim.
- De. - egyezett bele.

- Ya! Késtél. - vigyorgott Hyun Joo a ramen-étterem előtt. - Mondtam, hogy légy pontos, mondani akarok valamit.
- Bocsi, csak késett a busz. Menjünk, éhen halok. - nyitottam be.
Hyun Joo a szokottabbnál egy kicsit zavarosabb volt, mikor leültünk.
- Mi a baj? - kérdeztem. - Tudod....a a barátod vagyok, nekem elmondhatod. - komolyan is gondoltam, amit mondtam. Az utóbbi időben igazán jól esett a jelenléte a közelembe, már csak azt bánom, hogy nem ismertem meg előbb.
- Erről szeretnék beszélni... - fújtatott. - Elég nehéz... Na Ra-ssi... én... én azt hiszem már nem barátságot érzek irántad. - mikor ezt kimondta, a szájára harapott és elvörösödött. Olyan édes volt, egészen addig míg le nem esett, hogy mit mondott. Azt mondta kedvel engem? De nem úgy mind egy barátot?
Mielőtt válaszra nyithattam volna a számat a telefonom csörögni kezdett.
- Bocsi. - vettem fel, majd kiszaladtam az étteremből. Ez egy jó lehetőség arra, hogy átgondolhassam a dolgokat. Mi van, ha elfogadom az érzéseit és esetleg járni kezdek vele? Aranyos, kedves és még helyes is. Semmi veszítenivalóm nem lenne, ha összejönnék vele. Egy dolog viszont mindig szakadékként fog tátongani közöttünk. Még pedig az, hogy én BaekHyunért áhítozom.
- Igen? - szóltam bele.
- Jókor hívtalak ugye?
- Mi? - néztem körbe. - Itt vagy valahol?
- Valahol igen. - kuncogott.
- Ne szívass! - mondtam ingerülten. - Fontos dolgot kell elintéznem.
- Jó, akkor majd hívlak később. Csak finoman intézd! - azzal letette.
- Na Ra-ssi, minden rendben? - jött ki Hyun Joo.
- Igen. - vágtam rá, majd elmosolyodtam.
- Tudod, hogy milyen elragadó vagy, mikor mosolyogsz? - közeledett.
- Öhm...eddig nem tudtam... - hátráltam, majd neki ütköztem a falnak. A végén teljesen neki nyomott. Ajjjaj, most mi lesz? - hunytam be a szemem félősen. Vártam a csókját. Vártam, hogy bebizonyíthassam JiEunnek, hogy igazam volt.
Hyun Joo szája finoman az enyémhez ért, de...nem éreztem semmit. Semmi bizsergést, köze sem volt ahhoz az érzéshez, mikor BaekHyun szája az enyémhez ért.
Ahogy a nyakamat csókolta és ahogy meztelen testünk egymáshoz ért. Ahhoz semmi sem volt fogható. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azt képzelem Hyun Joo Baekhyun.
- Ne! - löktem el. - Bocsáss meg, de....ez nem megy. - nyeltem egy nagyot. - Kedvellek, mint barátot, de...mást szeretek. Ne haragudj!
- Ki az? - húzta össze a szemöldökét.
- Mindegy, hogy ki az. - ráztam a fejem. - Ez nem mehet így. Sajnálom. Jó éjszakát. - majd elrohantam. Hazáig meg sem álltam.

Mikor haza értem, felhívtam Ji Eunt.
- Igazam volt. - hadartam. - Hidd el...tudom, hogy BaekHyun volt az Igazi. Most végre magamnak is bebizonyíthattam.
- Na Ra...mindössze egy hónap telt el azóta. - oktatott ki. Lehet igaza van. Az nem sok idő.
- De itt volt egy jó lehetőség, és én elszalasztottam miatta...
- Olyan butus vagy. Aludj inkább.
- Mintha tudnék.
- Holnapra muszáj kialudnod magad. Forgatás. Felejtsd már el BaekHyun, sosem fogsz újra összejönni vele. Foglalkozz mással is.
- Kösz. Helló. - nyomtam ki a telefont. Ki is kapcsoltam mérgemben.
Nem tudom, hogy igaza van-e. Tényleg nem tudom.
- A francba, nem tudok semmit! Csak azt, hogy akarom vissza! - ültem le a konyha közepére, majd könnyezni kezdtem és elővettem róla egy fényképet, amit mindig magamnál hordok, amióta szakítottunk. Olyan helyes volt, szép mosolya hihetetlenül aranyossá tette. Hyun Joo is az volt, de BaekHyun-hoz fel sem érhetett, a szememben. Minden este, amióta elhagyott csak az Into Your World-re tudtam elaludni, de akkor is csak heves sírógörcs közepette.
- Szeretlek. - nyomtam egy puszit a képre, majd bekapcsoltam a TV-t. Hát mi ment épp?
- Íme az EXO-K! - sétáltak be a tagok egyesével egy műsorba. Mikor feltűnt BaekHyun a képernyőn még több könny csordult le az arcomon. Minden más körülötte elszürkült, csak Ő volt.
Vajon boldog? - kérdeztem magamtól. - Nem hiányzom neki? - abban a pillanatban BaekHyun-t mutatta a kamera, de ő ezt nem vette észre. Szomorú arcot vágott.
- BaekHyun-ssi! - szólt hozzá a műsorvezető. - Minden rendben? Mostanában igen le vagy törve? Kimerít a munka?
- Oh, igen. - hajolt meg mosolyogva, majd újra elkomorult a tekintete. - Kimerítő idolnak lenni...
- És...az elképzelhető, hogy egy rajongó lesz később a barátnőtök? Lehetséges ez?
Nem bírtam tovább... kikapcsoltam.
BaekHyun nem tűnik túl boldognak. Nagyon fáradtak a szemei és a mosolya is erőltetett. Bárcsak ott lennék vele!


**** Betekintés az utolsó részbe.:): ****

Ott állt. Ott előttem pár méterre. Gyönyörű volt, mint mindig. Az izzadságcseppek viszont szexivé tették, apró mosolya pedig édessé. Minden meg volt benne, ami kellett. Nagyon szerettem. Azt akartam, hogy Ő is így érezzen. Lehetséges lenne ez, három év után?
Öt percen keresztül csak néztük egymást, könnyeim már kezdtek előtörni. S akkor elkezdett felém jönni, lassú, kimért léptekkel, majd megállt előttem. Tekintete átjárta az arcomat, centiről-centire. Már némán sírtam, mikor felemelte kezeit és az arcomhoz érintette tenyereit.
- Na Ra... - lehelte....