13. fejezet


Reggel mikor felébredtem, BaekHyun már nem volt mellettem. Hiába tapogattam az ágyat, hátha megérinthetem, de nem volt mit. Mikor felültem, észrevettem egy cetlit az éjjeliszekrényemen.
"Örökké szeretni foglak!   BaekHyun"
Mi ez? - pattantam fel. Nagyon nem tetszik ez nekem! - valami okból kifolyólag sírni kezdtem. Éreztem valamit a levél hangvételében, és BaekHyun tegnapi viselkedésében. Olyan volt...mintha...mintha...búcsúzni akarna.
"Meg foglak védeni bármi áron." "Mindennél többet jelentesz nekem és esküszöm, hogy bármit elkövetek annak érdekében, hogy biztonságban legyél"
Akkor abban a pillanatban, mikor lepörgettem szavait magam előtt, tudtam, hogy mit jelentett. Azt mondta, BÁRMIT megtesz, hogy megvédjen. Az a bármi azt jelentheti, hogy képes elengedni azért, hogy ne forduljon elő többet olyasmi, mint ami tegnap.
- Nem teheted!!!!!!!! - kiabáltam kétségbeesve. Nem tudod megtenni! Nem lehet!!! - ellenkeztem, s közben a levelet rázogattam, mintha az tehetne mindenről.
Gyorsan felkaptam a telefonomat és hívni kezdtem Őt.
- A szám átmenetileg nem kapcsolható. Kérjünk próbálja meg újból! - mondta bele egy hang. Megpróbáltam ismét. De most is semmi.
Lehetséges, hogy telefonszámot cserélt? Azért, hogy ne tudjam elérni? Hát ez hihetetlen ....ez teljesen értelmetlen! Mi a francért csinálja ezt? - mérgelődtem.
- Mi a baj? - jött be anyám kopogás nélkül.
- Semmi. - mordultam rá. - felismerte a veszélyes helyzetet, így nem is faggatott tovább, kiment.

Egész nap próbáltam hívni BaekHyun-t, de esélytelenül. Tudtam, hogy úgysem fogja felvenni, akkor mégis minek próbálkozok?
Mégsem tudtam elfogadni a tényt, hogy elhagyott. Még ha csak azért is, hogy megvédjen. Így aztán a lehető legvédtelenebb vagyok, nélküle!
Lassan letopogtam az alsó szintre és elővettem a tejet, majd leültem. Az asztalnál ismét magam előtt láttam a tegnap este történteket, majd az az előtti alkalmakat, azokat mikor a Han-folyóhoz mentünk beszélgetni, mikor a telefonba énekelt nekem és amikor az EXO-s tagokkal buliztunk. Ezek voltak életem legszebb hónapjai. Nem térhet véget így. Mintha csak egy álom lett volna. Nem lehet! - könnyeztem csöndesen. Államat a térdeimre fektettem és behunytam a szemeimet.
- Ha kinyitom őket, akkor itt lesz mellettem és ez az egész nem történik meg. - vigasztaltam magamat. De nem volt mellettem.

Este tízkor a lakásuk előtt ácsorogtam. Nem mertem becsöngetni, vagy kopogni. Csak néztem az ablakukat. Chanyeol pillantott ki egyszer-kétszer de más nem történt.
- Kisasszony, mit keres itt? Rajongó? - kérdezte egy mély férfihang.
- Tessék? - néztem rá. Egy nagy darab fickó indult meg felém.
- Kérem ne kukkoljon, hagyja el a lakás területét. - utasított.
- Mi történt, eddig nem volt őr itt. - csodálkoztam.
- Ma fogadtak fel. Ezentúl senki nem teheti be a lábát, engedély nélkül.
- Szabad megtudnom, hogy mi okból kifolyólag vették fel, ajusshi?
- Gondolom azért, hogy megvédjem az EXO-t a rajongóktól. Valamint ha jól látom, Magát kisasszony sem engedhetem be. Ez egy külön kérés volt. - mutatott fel egy fényképet.
Nagyot döbbentem. Én voltam rajta. Ezt a képet én adtam BaekHyunnak.
- Ez nem lehet. - dadogtam. - Hát kitiltott!
- Sajnálom. Most el kell mennie. - mondta ismét.
Nem vártam meg míg kidobnak, bár lehet meg sem éreztem volna. Az sokkal jobban fájt, hogy BaekHyun utasította az őrt, hogy engem se engedjenek be. Teljesen el akar taszítani magától. - jöttem rá. Mit tudok tenni? Sosem láthatom ezentúl, csak a TV-n keresztül?
Megcsörrent a telefonom. Ji Eun az.
- Ji Eun. - nyögtem a telefonba.
- Jajj, baj van? - vált aggodalmasra a hangja.
- Kérlek...gyere el értem. - zokogtam, majd térdre rogytam a lakás előtt.

- Na Ra!!!! Na Ra! - futott felém. - Mi történt? - ölelt át. - BaekHyun csinált valamit?
Úgy örültem, hogy van valaki akinek kiönthetem a szívem és akinek a vállán sírhatok. Anyám sosem adta meg nekem ezt a törődést, egyedül BaekHyun volt az és Ji Eun, akik a segítségemre siethettek.
- Mit tegyek? - öleltem át. - Mit tudok tenni?
- Mi történt? - simogatta a hátamat.
- Elhagyott. Elhagyott, hogy megvédhessen. - mondtam. - De nem tudja, hogy ezzel csak még jobban tönkretesz.
- Istenem! - hangja olyan együtt érző volt, azt hittem esetleg Ő is sír. - Sírj csak! Add ki magadból. Ezen túl kell esni. Mindenkivel előfordul az ilyesmi. Túl leszel rajta.
- Nem hinném. Te nem tudod, mert nem meséltem túl sokat róla, de...Ő volt a Nagy Ő. - öntöttem ki a szívem. - Tudom, hogy Ő az.
- Lehet tévedsz, ezt nem tudhatod. - érvelt. - Most így gondolod, mert szerelmes vagy belé. De majd jön egy másik és nála is ezt érzed majd. Hidd el!
- Én nem vagyok te. - mondtam. - Tudod, hogy nem szeretek pasizni, nekem Ő volt az egyetlen. Én...nem akarom, hogy elhagyjon.
- Várj egy kicsit, adj neki időt. Ő idol, nagyon sok teendője van, sok minden járhat a fejében. Később lehet megtanulja kezelni az ügyeit és akkor majd minden olyan lesz, mint azelőtt. Bízz benne! - segített fel a földről.
Engedtem, hogy vezessen és végül az ő házánál kötöttünk ki.
- Aludj ma itt! - mondta. - Én vigyázok rád.
- Köszönöm. - hálálkodtam kimerülten.

**** BAEKHYUN *****

- BaekHyun! - jött oda hozzám Chanyeol és leült velem szemben az ablak mellé. - Jól vagy?
- Nem. - szipogtam, bár még nem sírtam. Nem akartam gyengének tűnni. Senki előtt sem. Ugyan Chanyeol a legjobb barátom, még sem bírtam neki beszélni Na Ra-ról.
Mit tettem? Vele és magammal? - faggattam magam.
- Na öntsd ki a szívedet, haver! Segítek. - csapott a hátamra.
- Nem tudsz. Hagyj! - álltam fel, majd bementem a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. A lábaim feladták a szolgálatot, és én összeestem az ajtó előtt.
Nem tudtam tovább magamban tartani, görcsös zokogás tört rám. Éreztem, hogy azt, aki a legfontosabb volt számomra, elvesztettem. Nem tudtam, hogy helyesen cselekedtem-e vagy nem, bíztam benne. Azt akartam, hogy jobb élete legyen, egy olyannal aki nem idol és nem kap tojásokat a fejére csak mert vele mutatkozik. Velem nem bírta volna ki, láttam a szemén. Végül úgy döntöttem, hogy elhagyom. Biztosan kiheveri majd és talál magának egy rendes srácot. Ha még sem...akkor örök életemben bánni fogom...

12. fejezet


A nagy tömeg miatt nem tudtam odaférni BaekHyunhoz.
Az se biztos, hogy Ő miatta van itt ez a sok ember. - gondoltam, de amint megláttam, hogy a sálját, ami eddig az én arcomat takarta, most az övét fedi és kétségbeesetten próbál kitörni a tömegből, sikertelenül.
- Kérem, engedjenek! - könyörgött. Ez borzalmas... - figyeltem az eseményeket. Tényleg ez az ára, a hírességnek? Eddig azt gondoltam, hogy valahogy meg lehet vele küzdeni, de most hogy itt látok magam előtt egy ilyet, ráadásul azzal történik ez, akit mindennél jobban szeretek...
- Engedjenek! Arrébb! - löktem félre az embereket. Meg kell mentenem! - Baekie! - ragadtam meg a kezét, mire ő megijedt. - Nyugi, én vagyok! - húztam lejjebb a kapucnimat.
- Ah, hála az égnek! - szorított rá a kezemre, majd elővette a gorombábbik énjét és velem együtt áttarolt a tömegen.
A sajtó és a rajongók viszont követtek minket. Egyszerűen nem tudtunk elmenekülni.
- Na Ra! Várj! - torpant meg BaekHyun.
- Normális vagy? Dehogy várok! - húztam tovább. Abban a pillanatban viszont én is megálltam. Ugyanis egy tojást kaptam a fejemre. Az arcomra!
- Jézus! - mondta BaekHyun, majd a következő tojászuhatagot kivédte előlem azzal, hogy átölelt.
- Bocsáss meg! - kiabálta.
- Emberek! Kérem menjenek el! - sietett oda az EXO menedzsere és még pár őr. Elkéstek! - gondoltam.
- Kérem, menjenek hátrébb! - lökdösték arrébb az őrök az embereket. Végül nagy nehezen sikerült kijutnunk a tömegből, és egyenesen egy autóba szálltunk.
- Meggondoltam magam. Nem akarok híres lenni! - és ezt komolyan is gondoltam.
- Minden rendben? - törölte le az arcomról a tojást BaekHyun. Arca nagyon aggódó volt.
- Persze. - hazudtam.

Fáradtan hazasétáltam. Már este tizenegy volt, mire végre elértem a házunk kapuját. Az agyam tompa volt, még a kulcslyukba se találtam bele elsőre.
- Itthon vagyok. - mondtam, bár nem érdekelt, hogy anyám meghallotta-e.
- Az jó, én most megyek el. - kapta fel a kabátját.
- Hova?
- Majd később elmondom. Későn jövök. - vigyorgott, mint a tejbetök. Na...! Biztos valami pasi van az ügyben.
- Oké. - fintorogtam, majd elővettem a tejet a hűtőből és leültem a konyhaszékre. Olyan lassan iszogattam, hogy nyugodtan lehetett volna mondani rám, hogy elaludt a tej a számban.
A csengő hallatán annyira megijedtem, hogy véletlen kiköptem a tejet.
- Pillanat. - kiabáltam ki. Gyorsan letöröltem a tejet az asztalról, majd a bejárati ajtó felé futottam. - Megyek már! - annak a valakinek nagyon sürgős lehetett. Biztos anyám hagyott itt valamit...
Mikor kinyitottam az ajtót, BaekHyun úgy rontott rám, hogy még pislogni sem volt időm.
- Ba...hy.... - nyögtem a csókjától, olyan kemény volt, és követelőző. Nem értettem, hogy mi van vele. Aztán mikor egy kicsit jobban megnéztem, észrevettem, hogy könnyezik. - Mi....a...baj?
De nem hagyta abba a csókot, sőt, kezeivel átölelte a derekamat és szorosan magához húzott. Úgy döntöttem, hagyom hogy kitombolja magát, nyílván valóan őt is megviselte a mai incidens. Én is átkaroltam a nyakát, majd ugyanolyan hevesen visszacsókoltam.
Több sem kellett neki, egyenesen a konyha felé kezdett el vezetni, s közben levette a dzsekijét és az én pólómat is. Hagytam.
- Szeretlek...- csókolta a nyakamat is. Szinte falta a bőrömet, úgy éreztem hogy már ettől elélvezek. Tudtam ugyan, hogy a düh és a szomorúság vezérli, mégis örültem, hogy hozzám fut a bajai elől.
- Én is. - leheltem, majd ismét a száját kezdtem el keresni. Nyelve olyan követelőző volt, hogy alig bírtam tartani a tempót vele. Egyszer csak megfogta a fenekemet és a derekára emelt, majd a konyhapult felé vitt és oda letett. Pont annyira magasodtam fölé, amennyire kellett.
- Elmondod, hogy mi a baj? - fogtam a két tenyerem közé szép arcát. Olyan szomorú volt a tekintete.
- Nem akarom. Még nem. - válaszolta, majd ismét rám vetette magát. Ezúttal tényleg nem faggattam tovább. Hagytam, hogy kicsatolja a melltartómat, én pedig az ő nadrágját. Abban a pillanatban el is felejtettem a gondjainkat. Elvette az eszemet a bőre melege és vad csókjai. BaekHyun ezúttal nem kért engedélyt, nem figyelmeztetett, hogy egy állat módjára fog viselkedni. Ez anélkül is lejött. Úgy gondoltam, hogy partnere leszek ebben és megpróbálom teljesen elűzni a fejéből a problémákat.
A lábaimat összefontam a fenekén, így még közelebb került hozzám, közben pedig a hajába túrtam és a füleit kezdtem el harapdálni.
- Ah....Na Ra... - nyögte a nevemet élvezettel teli hangon. Majd az ajkait kezdtem el cincálni. Látszólag nagyon tetszett neki, hisz egyre türelmetlenebb lett.
- Nem bírom tovább... - mondta, majd megéreztem az erős szorítást az ágyékomnál. Rögtön mozogni kezdett, amitől csak még jobban éreztem a késztetést, hogy harapdáljam és karmolásszam.
- Ah, még! - gyorsított, majd keményen megcsókolt.
Addig csináltuk, míg a végén teljesen belefájdult mindenem. Nem egy menet volt, nem is kettő. Több annál. De a végére már tényleg annyira kimerültem, hogy csak ahhoz volt erőm, hogy BaekHyun vállára dőljek és azt pihegjem, hogy feküdjön le mellém, és hogy vigyen be a szobámba.
Ő teljesítette a kérésemet, finomat visszaöltöztetett, legalábbis a bugyimat azt visszahúzta, majd mint egy kisgyereket, akit az anyja visz, beszállított a szobámba, kulcsra zárta az ajtót, és gyengéden lefektetett az ágyra.
- Ne menj el! - nyúltam felé.
- Csak megkerülöm az ágyat. - mosolygott. Utána megéreztem az ágy süppedését magam mellett és máris hozzá bújtam. Szorosan.
- Mi a baj? - ölelt át.
- Ezt én kérdezhetném tőled. - arcomat a mellkasához nyomtam és beszívtam finom illatát.
- Nagyon bánt, hogy ma miattam bántottak téged. - vallotta be. - Tudod milyen sokkhatásként ért az a tojás?
- Engem is. De elviselem. Miattad mindent.
- Nem fogom hagyni legközelebb idáig fajulni a dolgokat. Meg foglak védeni bármi áron. Tudom, hogy ezt már mondtam, de...Na Ra... - emelte fel a fejemet az államnál fogva. - Mindennél többet jelentesz nekem és esküszöm, hogy bármit elkövetek annak érdekében, hogy biztonságban legyél. - szemei csillogtak, arca szomorú volt. Mi akar ez lenni? - töprengtem.

11. fejezet


- Ez...hihetetlen... - rázta a fejét JiEun. - Nem elég, hogy rajta kaplak, hogy a wc-ben akciózol, de hogy...az EXO-s BaekHyunnal... Ráadásul azután, hogy DaeHyunnal hogy flörtöltél pár órával ezelőtt...
- JiEun! - szóltam rá, majd lopva BaekHyunra pillantottam, aki gyanús szemmel engem méregetett.
- A B.A.P.-s DaeHyun? - kérdezte mereven.
- Majd később elmagyarázom. - vetettem oda, majd JiEun felé fordultam. - Bocsi, hogy nem mondtam el. Már régebb óta ismerem Baekie-t. Csak abban az időben, mikor megismertelek, nem voltunk együtt.
- Na Ra...mennünk kell! - mondta BaekHyun idegesen.
- Majd mindent elmagyarázok. - ígértem. Elég sok megmagyarázni valóm van... - Még egyszer bocsi.
- A francba, már itt van a sajtó. - csukta vissza a wc ajtót Baekie.
- Mi lesz? - kérdeztem aggódva. - Ha lefotóznak, hogy egy lány wc-ből szaladsz ki, egy lánnyal, rögtön tudják, hogy mi a helyzet.
- Egye fene, segítek nektek. De még tartozol egy jó hosszú sztorival. Másszatok ki az ablakon, én addig lefoglalom őket. - lökdösött arrébb minket JiEun.
- Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, majd magam után húztam BaekHyunt.
- Kiférünk? - kérdezte.
- Hát figyelj, ha képesek voltatok azon a kicsi helyen dugni, akkor biztos ott is kiférsz.
- Köhöm... - vörösödtem el. BaekHyun-ra rájött a köhögő görcs.
- Na menjünk. - utasítottam.

Öt perc alatt ki is sikerült másznunk, de sajnos a paparazzik még így is észrevettek minket. Próbáltuk takargatni a fejünket, de valószínű, hogy tudták, hogy BaekHyun az.
- Merre megyünk? - suttogtam.
- Amerre látunk. - kuncogott BaekHyun, majd elindult észak felé.
Vagy három kilométeren keresztül futottunk, a végén már úgy kifáradtam, hogy a Han-folyó melletti padra csak úgy levetődtem. BaekHyun is lehuppant mellém, majd a fejét a combomra hajtotta. Még szerencse, hogy nem volt hideg, különben tuti megfáztunk volna.
- Ah, totál készen vagyok. - nyögte, majd arcát a hasamhoz dörgölte. - Hm...ez viszont olyan kellemes.
Szemeit lehunyta, és mint egy kisgyerek az anyja ölében, elaludt. Én csak néztem szép arcát, amivel még mindig nem tudtam betelni, pedig minden nap látom.
Kihasználva, hogy alszik lassan lehajoltam a szájára, és apró, finom puszikat nyomtam rá. Olyan jó érzés volt.
- Örökre az enyém vagy... - leheltem két puszi között.
Negyed óra múlva már én is elálmosodtam, és ülve el is aludtam.

- Na Ra! Gyere, menjünk haza! Késő van. - ébresztgetett BaekHyun.
- Hm? - pislogtam.
- Gyere, hazaviszlek! Későre jár.
- Oké. - ültem föl, majd BaekHyunra támaszkodva elsétáltunk a házunkig. - Szerinted nem lesz baj a maiból? - néztem szembe vele.
- Nem tudom. - töprengett. - Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon lehetetlenek voltunk a wc-ben. - kacagott, majd hevesen megcsókolt. Azon nyomban felébredtem és ismét elkapott a vágy.  - Mi lesz a következő helyszín? - beszélt a számba.
- Ki tudja... konyhapult? Biliárdasztal...? - pajkoskodtam két csók között.
- Azta. - nyögte.
- Köhöm... - anyám hangja úgy ugrasztott szét minket, mintha azt mondták volna: "ha azon nyomban nem léptek egymástól egy méter távolságra, valamelyikőtöket kinyírom."
- Anya... - köhögtem.
- Ezt nem hiszem el, már megint itt vagy kölyök? - mondta BaekHyunnak. - Mintha azt mondtam volna, hogy ne gyere mostanában ide, nem igaz?
- Elnézést. - hajolt meg illedelmesen.
- Hagyjad. - intettem le BaekHyun-t. Felesleges megaláznia magát. Mindazonáltal, örültem hogy ilyen jól nevelt. Talán megesik anyám szíve rajtunk, ha látja hogy Ő jó ember, hiába idol.
- Majd hívlak. - biccentett oda nekem BaekHyun, majd elsétált.
- Ez gonosz volt. - léptem be anyám mellett az ajtón.
- Meddig akarsz még ezzel a sztárocskával együtt maradni?  - kérdezte szemrehányóan.
- Sokáig. Örökké. Szeretem. Bár neked hiába magyarázom az ilyen dolgokat. - fintorogtam.
- Ne nézzél te le engem! Egyelőre én vagyok a felnőtt, nem beszélhetsz így velem. - papolt, de nem érdekelt, felmentem a szobámba, majd rögtön hívni kezdtem BaekHyun-t, hogy épségben haza ért-é. De nem vette fel. Gondoltam várok egy negyed órát, addigra biztos visszaér a lakásukhoz, de még akkor sem vette fel.
Remélem nincs valami baj!
Tárcsázni kezdtem Chanyeol számát, amit BaekHyun adott meg biztonság kedvéért, ha bármi probléma van és őt nem érem el, akkor Chanyeolnál próbálkozzak.
- Hahó? Chanyeol-ssi? - szóltam bele a telefonba.
- Na Ra-ssi? Éppen hívni akartalak...
- Miért? - szorult görcsbe a gyomrom.
- Baj van...BaekHyun-t elkapták, amint veled egyelget a folyóparton, és hazafelé jövet megrohamozta a sajtó. Jelenleg is a téren van. - mondta aggódva.
- Jajj ne! - kaptam a számhoz. - Nem tudod, fénykép is van rólunk?
- Van. Nem is egy. A menedzser már intézi a dolgokat, de... - fújtatott. - Na Ra-ssi, azt hiszem ezek után nem lesz nyugtod. BaekHyunnak meg végképp nem. Nagyon remélem, hogy nem rúgják ki a csapatból, de tudod hogy mi volt múltkor is a következmény.
- Istenem! - könnyeztem. - Tönkre tettem mindkettőnk életét! - túloztam egy kicsit, bár talán annyira mégsem. Én lemondhatok arról, hogy valaha közkedvelt idol lehessek, sőt inkább közutált barátnő leszek, BaekHyun meg biztosan rajongókat veszít emiatt, és lehet hogy az állása is rámegy.
- Chanyeol-ssi! Azonnal odamegyek! - csaptam le a kagylót, majd felkaptam a kabátomat és kiviharoztam a házból.

10. fejezet



JiEunnal a TS Entertainment előtt várakoztunk, hogy végre elkezdődjön az újoncok tájékoztató fóruma. Nagyon izgultunk, én már a körmeimet rágtam, amikor végre behívtak minket. Meglepetésünkre a B.A.P.-s tagok is ott voltak és üdvözöltek minket.
A fórum vagy egy órán keresztül tartott, de lehet tovább is, mert a végén már bealudtam.
- Na Ra! - ébresztgetett JiEun.
- Látom igazán élveztétek az előadást. - szólt egy hang, mire felemelte a fejem.
- DaeHyun...oppa... - nyögte JiEun. - Nagy rajongóid vagyunk! - hajolt meg. Követtem a példáját, bár kevésbé buzgón.
- Na Ra-ssi és JiEun-ssi? - hajolt meg ő is. Arca nem csak a TV-ben tűnt gyönyörűnek, élőben is épp olyan jóképű volt.
- Nagyon tetszett a múltkori előadásotok. B.A.P. lányverzió ...hm... érdekes... - mosolygott, amitől JiEun odakapott a kezemhez.
- Köhöm...köszönjük. - mondtam.
- Remélem még összefutunk, elméletileg ugyanakkorra vagyunk beosztva táncórákra. Ha minden igaz ti lesztek a háttértáncosaink.
- Miiiiiiiii??? - kiabáljuk egyszerre. - De...nektek nem fiú táncosok kellenek?
- Azok is lesznek, de úgy gondoltuk, hogy beújítunk. Remélem nem baj...
- Viccelsz? - kérdezem. - Nagyon köszönjük.
- Köszönjük. - csatlakozott JiEun is.
- Nos...jöttök? Mi is épp megyünk el...

DaeHyunnal és a többi B.A.P.-s taggal sétáltunk ki a TS székházából. JiEun teljesen be volt sózva, úgy tapadt DaeHyunra, mint a csiriz. Majd miután észrevette Yong Guk-ot, rögtön el is felejtette az összes pasit a világon.
- Oppa! Rappeljél nekem, úgy szeretem a hangodat. - nyafogott. Hiába szóltam rá, ő nem az a fajta volt, akit kordában lehetett tartani.
- Na, ugye tudjátok, hogy holnap délután 5kor kezdődik a próba? Pontosak legyetek, különben... - viccelődött.
- Különben? - te jó isten, ugye most nem flörtölök???? - kaptam észbe. - Oh, bocsi. Nekem most mennem kell. - jutott eszembe BaekHyun, majd JiEunról és a többiekről megfeledkezve elfutottam.
- Holnap 5! - kiabált utánam DaeHyun.

BaekHyun már ott várt rám az SM Entertainment előtti szökőkútnál, kapucniban és csőgatyában. Amint megláttam ismét eszembe jutott a tegnap este, aztán rájöttem hogy ma is arra vágyom. Te jó ég, mi lett velem? Mániákus lettem? Bár nem tudtam, hogy szex-mániákus vagy BaekHyun-mániákus. Talán... szex-mániákus BaekHyunnal...
- Annyeong! - ölelt át szorosan.
- Szia!
- Na megyünk moziba? - kérdezte mosolyogva.
- Naná. - fogtam meg a kezét, majd magam után kezdtem el húzni.

A moziban csak mi ketten és még egy pár ült, ezért kihasználtuk a hatalmas helyet és leültünk az egyik duplaszékes kanapéra. Ez nem egy megszokott mozi volt, itt kanapék voltak és nem székek.
A film negyedénél már elvesztettem a fonalat, ugyanis a főszereplők máris rátértek az ágyjelenetre. Nagyon zavarban éreztem magam, és ezt BaekHyun is megérezte.
- Köhöm... - köhögést imitált, majd kissé arrébb húzódott. Vajon miért vagyunk mindketten zavarban, mikor már mi is átestünk az ilyenen? Nem az lenne a normális, ha most gátlástalanul egymásra vetnénk magunkat?
Lopva BaekHyunra pillantottam. Meredt szemekkel bámulta a képernyőt, de látszott rajta, hogy fogalma sincs már egy ideje, hogy miről van szó.
- Ahhh....Young Bi... - nyögte a férfi főszereplő a nő szájába. Nyomban elkaptam a szemem BaekHyunról és babrálni kezdtem a ruhám szélét.
Végül nem találtam jobb feszültség-levezetőt, az italért nyúltam. A baj csak az volt, hogy BaekHyun is pont akkor akarta felvenni az innivalót, így nem a poharát, hanem a kezemet fogta meg. Egymásra néztünk, mire ő gyorsan közelebb húzódott és elkezdett csókolni.
Reagálni nem volt túl sok időm, így amint tudtam felvettem vele a ritmust. Olyan finoman és szenvedélyesen csókolt, hogy a végén már fel kellett állnia a helyéről és szinte rám feküdt. Az sem érdekelt minket, hogy közhelyen vagyunk.
- Akarlak. - suttogta kéjesen, amitől szinte teljesen elvesztettem a fejem.
- Wc? - kuncogtam. Nem gondoltam teljesen komolyan, viszont BaekHyun azonnal felrángatott és a női mosdóig meg sem álltunk.
Szerencsére nem volt benn senki, így BaekHyun kulcsra zárta a fülke ajtaját, majd nekem esett. A fal ugyan kemény volt, de az sem izgatott. BaekHyun viszont annál jobban.
- Na Ra... nem baj, ha most nem fogom vissza magam? Nem akarok állat lenni, de...nem bírok... magammal...
- Baekie... - csak ennyit tudtam kinyögni, a következő pillanatban már bennem is volt.
- Akarsz még pár karcolást? - haraptam bele a nyakába a kellemes fájdalom érzésére.
- Naná. - kuncogott, majd gyorsabb ütemet kezdett el diktálni. A végén mind a ketten hangosan felnyögtünk.
- Mi volt ez? - kérdezte valaki kintről. A francba!
BaekHyun befogta a számat a kezével, majd mikor úgy érezte, hogy lenyugodtam, gondosan visszaöltöztetett engem is, és magát is, majd megfogta a kezem.
- Figyelj...fogjuk magunkat és kimegyünk. Kapucnidat húzd fel.
- De nincs.
- Akkor tessék. - adta oda a sálját. - Ne nézz sehova, csak az ajtóra. Oké? -
- Oké. - a zár kattant, mi pedig kiléptünk.
- Na Ra????? - velem szemben JiEun állt.
Lecövekeltem. BaekHyun pedig visszapattant rólam.
- Mi az? - nézett rám BaekHyun. - Mondtam, hogy siessünk.
- Mi ez? - ámuldozott JiEun. - Ez....te...te az Exo-s BaekHyun vagy? - az álla leesett és hirtelen nem talált értelmes szavakat, csak dadogott.
- Ismered? - kérdezte tőlem Baekie.
- Jesszus! - hápogta JiEun.

9. fejezet


- Mégis mi a jó fészkes fene folyik itt? - rontott be reggel anyám a szobámba. BaekHyun és én meztelenül feküdtünk az ágyban, egymáshoz bújva és beszélgettünk, hogy mi mindent foguk még csinálni a későbbiekben. Az biztos, hogy elmegyünk a vidámparkba és moziba. Ez a kettő kötelező volt a pároknak. Ő pedig azt szerette volna, ha Aqua Parkba megyünk, egy másik országba, ahol nem ismerik fel és nyugodtan élvezheti a szabadságát. Az már más kérdés, hogy nekem nincs pénzem az ilyesmire.
- Anya? - húztam feljebb a takarót.
- Ki ez???? Na Ra!!!! Nem hittem volna, hogy képes vagy idáig süllyedni! - mérgelődött anyám. - Felhozod ide az első jött ment fiút, akit fölszedsz az utcán?
- Miről beszélsz? Ő aztán minden, csak nem jött ment.
- Na Ra... - szólított BaekHyun, de nem figyeltem rá.
- Hogy vagy képes minősíteni őt, mikor még csak nem is ismered??? - akadtam ki.
- Épp ez az. Még csak nem is ismerem, te meg már összefekszel vele.
- Húsz éves vagyok, mi baj van ezzel? Mellesleg én már régóta ismerem. - vitatkoztam tovább. Nem elég, hogy BaekHyun Entertainmentje is megtiltja, hogy együtt legyünk, még a saját anyám is a boldogságom útjába akar állni.
- Kifelé kölyök! - utasította keményen BaekHyun-t anyám.
- Igen is. - engedelmeskedett. - De...Na Ra-ssi... - hajolt oda a fülemhez. - Nem tudod, hol a boxerem? - közben egy puszit is nyomott az arcomra, amitől elmosolyodtam.
- Anya, mindjárt elmegy, de megengednéd, hogy felöltözzön?
- Egy percet kap! - azzal becsapta az ajtót.
- Most komolyan...hova tettem? - rohangált a szobámban BaekHyun, a lepedővel a derekán. Valamiért elkezdtem nevetni. Olyan viccesen nézett ki, ahogy összekuszálódott hajjal és egy száll lepelben ugrándozik a szoba kellős közepén, az alsónadrágjáért kutatva.
- Segíts már! - kuncogott BaekHyun is. Gyorsan felálltam és felkaptam a köntösömet, majd keresni kezdtem, de közben megpillantottam BaekHyun hátán lévő friss karcolást.
- Te jó ég, ezt én csináltam? - kaptam oda, mire felszisszent.
- Hát...szerintem nem én. - mosolyog. - De örömmel viselem.
- Ne már. Ennél jobban nem tudom már levágni a körmömet. - rágtam le a leghosszabbnak tűnőt, de BaekHyun elvette a kezemet a számtól, majd megcsókolta.
- Sok ilyet akarok még. - ölelt át szenvedélyesen.
- Bocsáss meg. - búgtam a fülébe.
- Nincs mit megbocsátani. Inkább megköszönni. - nézett bele a szemembe. - Köszönöm, hogy vállalod, hogy velem leszel.
- Örömmel. - csókoltam meg.
- Készen vagy már? - kopogott be anyám.
- Majd hívlak. - egy utolsó puszi, aztán ki is ment a szobából. Anyám végigmérte, majd fintorgott egyet.
- Ahhoz képest...nem is olyan rossz. Legalább van pénze?
- Bocsánat, hogy ezt mondom de undorító vagy. Én nem leszek olyan, mint te. - háborodtam fel. - Nem fogok összefeküdni egy ismeretlennel, hogy aztán apa nélkül kelljen felnőnie a gyerekemnek.
Az arcomon nagyot csattant anyám tenyere. Égetett, de nem törtem meg. Tudtam, hogy igazam volt, bár nem így kellett volna megfogalmaznom. Azt viszont nem tűrőm, hogy engem, és akit szeretek ócsárolja, mikor ő sem különb. Ez amolyan: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű...
- Abban biztos lehetsz, hogy egy ideig ide nem teheti be a lábát az a gyerek. - vágta be maga után az ajtót, majd hangos dübörgéssel leszaladt a lépcsőn.


Késő délután megcsörren a telefonom.
- Igen, tessék? - szólok bele.
- Kim Na Ra-ssi?
- Igen.
- Gratulálunk, bejutott a TS Entertainment idén induló gyakornoki csoportjába, a barátnőjével, Jong JiEunnal. Áll még a jelentkezés? Elfogadják?
- Nanááááááááá. - visongtam, majd még le sem tettem a telefont már rohantam az SM Entertainment székháza felé. Csak akkor torpantam meg, mikor leesett, hogy már pár hónapja nem dolgozom itt. Felmondtam, miután szakítottam BaekHyunnal. Kissé érdekes lett volna, ha összefutok vele, mikor olyan kegyetlenül otthagytam magára 4 hónappal ezelőtt.
A telefonom ismét rezegni kezdett.
- Naaaaa Raaaaaaaa! Téged is hívtaaaaak? - hallottam JiEun izgatott hangját. - Te ezt elhiszed? Valóra vált az álmunk!!!!!
- Igeeeeen! - ugráltam, mint egy bolond az utca közepén.
- Hol vagy most, oda megyek!
- Ne! Nem vagyok otthon, találkozóm van. - hazudtam, bár reméltem, hogy mégsem. - Majd hívlak! - tettem le gyorsan, mert messziről kiszúrtam, hogy az EXO száll ki egy autóból. Ahogy elnéztem őket, elkezdtek hiányozni. Nagyon megkedveltem őket.
BaekHyun, mintha mondták volna neki, rögtön az én irányomba nézett és mutatta a kezével, hogy mindjárt hív. Egy perc múlva már csörögtem is.
- Szia baby! - kuncogott.
- Micsoda? Baby? - háborodtam fel, de igazából tetszett a becenév.
- Hm...fél óra múlva megyünk a lakásunkba, szabad a napunk hátralévő fele. Feljössz ugye?
- Naná. Hívj ha ott vagytok. - azzal letettem.

- Na Ra!!!!!!! - ugrott a nyakamba Lu Han.
- Szia! - öleltem meg.
- Yeah! Hiányoztál csáje! - üdvözöltük egymást Chanyeollal. - Vigyáztam az Uradra, amíg távol voltál.
- Megköszönöm.
- Hej! - nyomott egy puszit az arcomra Kai. - Üdv újra! Remélem ez alkalommal tovább maradsz.
- Kai!! El a mancsokkal. - karolt át vigyorogva BaekHyun.
- Bocsi BaekHyun hyung!
- Helló! - jött oda Sehun, Xiu Min, Tao és Lay.
- Remélem többször nem töröd össze a mi Bacon-ünk szívét. - mosolygott Kris.
- Nem áll szándékomban.
- Az jó. - Chen is feltűnt. - Szia. - megölelt.
- Örülök, hogy mindenkit újra láthatok. Hiányoztatok. - vallottam be.
- Én már megint kimaradtam. - toppant be Suho.
- Mert te mindig csak fecsegsz... - ugratta BaekHyun.
- Tíz fekvő, most! - viccelődött Suho.
- Értettem leader!
- Buliiiii van emberek!!!! Hozom a piát. - tapsikolt Chanyeol.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Én még kiskorú vagyok! - kiáltott Sehun.
- Majd én vigyázok rád. - mondta neki Lu Han.
Olyan édesek... - gondoltam magamban.
- Én is kiskorú vagyok, de engem nem kell támogatni.
- Nem is akartunk. Te tökös srác vagy. - így Kris.
- Miért én töketlen? - pattant fel Sehun.
- Kitudja... - nevetett Kris.
Olyan jól éreztem magamat velük, reméltem hogy ez a kapcsolat sosem fog megszakadni köztünk. Remélem ezeket az értékes barátokat nem veszítem el sosem....

8. fejezet


Nagy nehezen kikecmeregtem a taxiból.
- Köszönöm ajusshi. - csukta be az ajtót.
- Na Ra! - BaekHyun szállt ki egy másik taxiból. Ismét sikerült meglepnie. - Miért menekülsz? Miért menekülsz előlem? Mit tettem? Nem zaklattalak soha...
- Én...csak...- dadogtam. Ha jobban belegondolok ...nem BaekHyun elől menekülök, hanem az emlékeim elől, amiket vele együtt töltöttem. Annyira vissza akartam menni abba az időbe, és bár tudtam, hogy nem lehet, mégis oda vágytam. - Hagyjuk! - indultam el haza. Nem állított meg, bár láttam hogy követ. Egészen hazáig.
- Miért követsz? - torpantam meg az ajtónknál. Nagyon remélem, hogy anya nincs itthon...
- Beszélni akarok veled. - rontott be.
- Ya!!! Ez az én házam, nem mondtam, hogy bejöhetsz. - rivalltam rá, majd követtem őt a nappaliba. - Ya!!!
- Tudod, hogy sosem szoktam ideges lenni. De amióta csak úgy otthagytál, megbánás nélkül, azóta ez nem igaz rám.
- Honnan veszed, hogy megbánás nélkül tettem? - vágtam közbe.
- Ahogy látom boldog vagy. - veszekedett tovább.
- Igen? Boldognak látsz??? - kiabáltam. - Vak vagy, vagy mi?
- Mi?
- Mit olvasol ki a szemeimből? - közelítettem hozzá. Arca alig egy centire volt az enyémtől. Az idegességtől, hogy tényleg nem látja mit tett velem a különtöltött idő, teljesen elfelejtettem zavarba jönni a közelségtől. Ő viszont érdekesen nézett rám. Zavarban volt, mégis szikla szilárdan állt előttem.
- Tévedek?
- Ki tudja...
- Megváltoztál... - súgta már szinte a számba. Szemeit nem hunyta le, én viszont igen. - Csak játszadozol, igaz?
- Ki tudja... - ismételtem cinikusan. Ahelyett, hogy ellökött volna magától, hirtelen megölelt. Szorosan. Arcát a nyakamba fúrta és megcsókolta azt. Olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. Csak álltam, mint aki karót nyelt, majd egy halk hang ütötte meg a fülemet.
BaekHyun sírt!!!! Megéreztem a könnycseppeket a vállamon. Amint ez tudatosult bennem, én is elkezdtem könnyezni. Megfogtam a karját és elhúzódtam. Tényleg sírt!
- Baekie.... - töröltem le a könnyeit. - Sajnálom....tényleg....én...
- Szeretlek! - mondta.
- Tessék? - ámultam.
- Szeretlek. - ismételte meg határozottan. Azalatt a négy hónap alatt is szerettelek. De te nem adtál rá lehetőséget, hogy elmondjam.
- Miért szeretnél? Jaj, hülyeséget beszélsz! - beszéltem magam ellen. Nem értettem magam sem, hogy miért nem akarom elhinni. Egyszerűen csak annyira boldoggá tett ez az egy szó, hogy képtelen voltam hinni a fülemnek.
- Az a te szokásod. - vágott vissza.
- Ugye tudod, hogy mit jelent ez?
- Az hogy szeretlek? - bólintottam. - Igen. Azt, hogy nagyon zavaros lesz az életem, ügyelnem kell minden lépésemre és kevésbé tudok majd koncentrálni a munkámra. De igyekezni fogok. Keményebben fogok dolgozni. Nem tudom, majd lesz ami lesz. Viszont...abban az egyben biztos vagyok, hogy nem fogok rólad lemondani. Nem akarok. Nem érdekel ki mit mond, vagy hogy mi a szabály. Egyszer élünk, és én ezt az életet veled akarom leélni.
- Akkor jó. - mosolyogtam a könnyeim közt.
- Most miért sírsz? - simított végig az arcomon.
- Mert szeretlek. - mondtam én is. - És boldog vagyok, hogy itt vagy! - bújtam hozzá, de ő eltolt magától. Nem értettem.
- Azt hiszem itt maradok estére... - vigyorgott, majd megcsókolt.  Olyan hevesen csókoltam vissza, hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de csak mosolygott.
Akartam Őt, mármint tényleg akartam, úgy mint még soha. Annyira megviselt a hiánya, hogy a puszta csók nem volt már elég. Pedig nem vagyok az a fajta vad, rosszlány, mégis....talán tényleg megváltoztam. - gondoltam, márha lehet ezt mondani, miközben BaekHyun ész veszejtve csókolta az ajkaimat és a nyakamat.
Hirtelen ráugrottam, ő pedig a fenekemet fogva felcipelt a szobámba. Nem érdekelt semmi óvintézkedés, egyet tudtam: Teljes szívemből akarom Őt.
BaekHyun lerakott a földre, de a csókunkat nem szakította meg. Lassan lehámoztam róla a pulcsit és az inget. Még sosem láttam ingben, de abban biztos voltam, hogy az is jól áll neki. Nos...ezt ma már nem tudom meg. - kuncogtam magamban. Ő is kicsatolta a nadrágomat, majd levette az övét is. Addig meg sem álltunk, amíg mind a ketten meztelenek nem lettünk. Lassan végigsimítottam vékony testén. Tényleg nem volt egy nagy darab, nekem mégis annyira vonzó volt. Reméltem, hogy én is annak tűnök az ő szemében.
- Olyan... gyönyörű vagy. - mondta a számba, mire én még közelebb bújtam hozzá, már ha ez lehetséges volt.
Féltem, hogy milyen lesz az első alkalom, de BaekHyunban teljesen megbíztam.
- Nem akarok fájdalmat okozni. - húzódott el egy kicsit, mikor felnyögtem.
- Nem. Nem okozol...ez természetes... nyugtatgattam őt is és magamat is. - Csak kérlek csókolj meg közben, hogy ne arra koncentráljak.
Teljesítette a kívánságomat. Mire túlestünk a legfájdalmasabb részén, már csak az élvezet maradt. BaekHyun olyan gyengéd volt, és az illata úgy megtöltötte a teret körülöttem, hogy egyszerűen úgy éreztem a mennyben vagyok.
Életem legcsodálatosabb percei még csak ezek után következtek.

Hajnali kettőkor arra lettem figyelmes, hogy BaekHyun az arcomat simogatva énekli az Into your World-öt. Csupasz mellkasán a fejem eléggé természetellenes pozícióban volt, ezért lejjebb csúsztam egy kicsit, hogy rá tudjak nézni.
- Úgy szeretem a hangodat. - hunytam le a szemem és élveztem a kényeztetést.
- Az jó, mert még sokáig el kell viselned. - puszilta meg pajkosan a homlokomat.
- És imádom ezt a dalt is. Mikor egyedül voltam, mindig ezt hallgattam.
- A szövege is pont illik ránk. - mondta. - Komolyan mondom. Mindig itt leszek neked. Mindig megvédelek. - ölelt át.
- Akkor jó. - bújtam hozzá, majd pár perc múlva el is aludtam a karjaiban.

7. fejezet

7. fejezet


- Hát neked meg mi a bajod? - üdvözölt anyám nyersen, mikor vörös szemekkel és fáradtan beléptem az ajtón.
- Semmi. Megyek lefeküdni. - motyogtam.
- Várjál! Mondd már, mi a baj! - erőszakoskodott.
- Mondtam már, hogy semmi!!!! - kiabáltam.
- Yaaa!
- Hagyj békén, csak arra kérlek! Eddig rohadtul nem érdekelt, hogy mi van velem, most se érdekeljen!!! - keltem ki magamból. Tudom, hogy nem így kellett volna reagálnom, nagyon gonoszul viselkedtem, de nem bírtam erőt venni magamon, hogy normális hangnemben beszéljek vele. Gyűlöltem mindenkit, mindent.
Nem vártam meg, míg elkezd papolni, felviharoztam a szobámba és erőteljesen bevágtam az ajtót, majd ledőltem az ágyra. Elővettem a telefonomat és elkezdtem nézegetni a képeket, amiket BaekHyun-nal készítettünk. Az arcán lévő önfeledt mosoly, annyira ellentétben állt a pár órával ezelőtti reakciójával, hogy úgy tűnt két különböző ember. BaekHyun sosem lett mérges, az alatt az egy hónap alatt, amióta megismertem, mindig mosolygós volt és nyugodt. Bármi történt, ő megtartotta a hidegvérét, de most mikor kijelentettem, hogy szakítok vele...
Görcsös zokogás lett úrrá rajtam, egyszerűen nem bírtam visszafogni, az emlékek csak úgy megrohamozták az elmémet.
Azért indultam el az SM-hez, hogy idol lehessek, erre találkozom vele és Ő felforgat mindent. Amíg vele voltam, teljesen elfelejtettem, hogy mik a céljaim, csak az számított, hogy találkozhatok vele és láthatom helyes arcát és édes mosolyát. Ajkait az enyémeken... Nem éreztem még annál csodálatosabb érzést.
De ez csak egy álom volt. Rájöttem. Nekem nincs helyem mellette. Túl sok minden választ el minket. Minél előbb elfelejtem... annál jobb...

4 hónappal később...

- Most komolyan JiEun! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit durva lesz a meghallgatásra? B.A.P.  Warrior??? Ember... fel sem fogunk tudni kelni a próbák után... - mondtam hitetlenkedve.
- Higgy nekem, menni fog! - bíztatott JiEun, akit a TS Entertainment egyik meghallgatásán ismertem meg pár hónapja, azóta nagyon szoros barátság köt össze minket és elhatároztuk, hogy együtt, ha törik, ha szakad bejutunk az Entertainmentbe.
- Na akkor hajrá! - kapcsolta be a zenét JiEun.

Több hetes kemény edzés és gyakorlás után, végre elérkezett a meghallgatás. Nem éreztem magamat teljesen felkészültnek, de meg kell próbálni.
- Fighting! - ölelt meg a fellépés előtt JiEun.
- Fighting! - szorítottam magamhoz. - Mindent bele!
Elkezdődött a szám. Waaaaarrioooooooor!, mi meg elkezdtünk rá táncolni és énekelni.
A nézők között kiszúrtam a B.A.P. tagokat, akik tapsolva énekelték a saját szerzeményüket. Kissé meglepődtem és igyekeztem jobban beleadni magamat, hogy ne hozzák rájuk szégyent. A fellépésünk sikeresen véget ért, JiEunnal lihegve figyeltük a B.A.P.-seket és az elnököket.
- Köszönjük, majd értesítünk titeket, de... legközelebb valami kevésbé fiús számot válasszatok. - mosolygott a TS Entertainment elnöke.
- Rendben, köszönjük. - hajoltunk meg.

- Remélem ezúttal bejutunk. - mondtam izgatottan.
- Én is. - így JiEun.
Hazafelé sétáltunk Szöul egyik legforgalmasabb utcáján, felszabadultan, és álmodoztunk azon, hogy milyen lenne ha végre debütálhatnánk.
- Oh, el kell menni gyorsan a reptérre, kell vennem jegyet.
- Miért nem rendelsz? - kérdeztem
- Az egyik régi barátom ott dolgozik és szeretnék vele néhány szót váltani, ezért megyek személyesen. Eljössz?
- De az két óra, oda-vissza! - nyafogtam. - De jó, rendben, induljunk! - egyeztem végül bele.
Fogtunk egy taxit és körülbelül egy óra múlva már ott is voltunk a reptéren.
- Dong Wook! - szaladt oda JiEun a régi barátjához. - Jajj, de hiányoztál.
- Te is, JiEun-ssi. - emelte fel a barátnőmet a fiú.
Ahogy elnéztem őket, többnek tűntek mint egyszerű, régi barátok.
- Na Ra, gyere ide! Bemutatom Jong Dong Wook-ot, régi jó barát...
- Jó barát, mi? - motyogtam, majd meghajoltam. - Üdv!
- Na Ra-ssi-val az egyik meghallgatáson ismerkedtünk meg... - magyarázta JiEun.
- Mindjárt jövök, elmegyek wc-re. - szakítottam félbe őket, de igazából csak magukra akartam hagyni a két pacsirtát. Ezt még meg fogja nekem köszönni...- kuncogtam magamban, de ahogy nem néztem a lábam elé, belementem valakibe.
- Ah, sajnálom! - hajoltam meg anélkül, hogy megnéztem volna ki az akibe belementem.
Amint felemeltem a fejem, és megláttam ki az...
- Na Ra? - kérdezte BaekHyun ridegen és meglepődve. Nyelni sem bírtam. A fájdalom, ami akkor a szívembe nyílalt megremegtette a térdeimet, még sem bírtam egy lépést sem hátrálni. Csak néztem sötétbarna szemeibe, amik még most is úgy csillogtak, mint pár hónappal ezelőtt. Az arca még szebb lett, bár kicsit fáradtak tűnt.
A négy hónapja magamban tartott emlékek, fájdalmak és örömök egyszerre zúdultak közénk. Tudtam, hogy még mindig szeretem. Még mindig csak Ő az aki képes ezt kihozni belőlem. Hiába próbáltam magammal elhitetni, hogy elfelejtettem, az az igazság, hogy amikor épp nem a meghallgatásokkal és a próbákkal voltam elfoglalva, akkor is ő járt a fejemben. Hiányzott a mosolya, a szép arca és a kellemes hangja. Több hétig képtelen voltam elaludni hajnali három előtt, azt akartam, hogy Ő altasson el a hangjával. Akartam, hogy újra megcsókoljon, hogy újra együtt nevethessünk a kedvenc műsorunkon, és újra együtt mehessünk el a Han-folyóhoz.
Nem használt az sem, hogy minden hétvégén odamentem és két 'nyitókát' összekapcsolva kívántam azt, hogy legyen minden olyan, mint régen. Nem, ehhez Ő is kellett.
- Na Ra-ssi... - búgta BaekHyun halkan. - Te hogy kerülsz ide?
Nem tudtam válaszolni, csak néztem, szemeimbe könnyek gyűltek.  Futnom kell! - súgta belül egy hang. Muszáj elmenekülnöm, hogy meg ne lássa, milyen hatással volt rám. Gondolkodás nélkül elkezdtem a kijárat felé futni.
- Na Ra!!!! - kiabált utánam. - Állj meg!!!
Hallottam, hogy utánam fut. A kétségbeesés a hangjában már majdnem megállított, de nem maradhatok!
- Ne menj el!!!! - ordított utánam. Már nagyon közel volt.
Szerencsére egy taxi pont előttem állt meg, így gyorsan behuppantam és mondtam neki, hogy vigyen Szöulba.
BaekHyun elérte a taxit. Erőteljesen rácsapott a hátsó ablakra, ahol ültem. Ütögette, de nem nyitottam ki.
- Induljon kérem! - mondtam a sofőrnek, majd mikor elindult az autó ránéztem BaekHyunra.
Ő fájdalmas és némi idegességgel vegyült arckifejezéssel nézett utánam.
- Na Raaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kiabált és futott utánam, de pár méter után feladta. A hátsó szélvédőből nézve, láttam hogy bosszankodik és ordít, mint akit kínoznak.
Nagyon fájt. Fájt újra találkoznom vele, viszont elmondhatatlanul boldog voltam, hogy láthattam. Több sem kellett, ismét elkezdtem sírni. Több hónap után ismét felszínre kerültek az érzéseim iránta. Szerettem ...nagyon, és nem akartam, hogy ez az érzés elmúljon.

6. fejezet

6. fejezet


- Szerinted ébren vannak? - hallottam valakit messziről beszélni. Ki lehet az?
- Nem tudom, de halkan. Hagyjuk őket, olyan édesek. - Ez Suho?
- Yaaaa, whaaaaaad up? - kiáltott Chanyeol, mintha valami paraszt lenne, aki az asszonyának ordít a földről, hogy hozza oda neki az ásót.
- Ssssssssssssssss. - sisegtek a többiek.
- Mé'?
- Na menjünk ki, majd visszajövünk. - hallottam, hogy Suho lökdösi kifelé az EXO-tagokat.
Szép lassan kinyitottam a szememet és BaekHyun-t pillantottam meg magam előtt. Arca pár centire volt az enyémtől, halk szuszogása megtöltötte a gondolataimat, békés arcát pedig olyan kellemes volt nézni, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Karjait körém fonta, mert ha nem tette volna, biztos leestem volna a földre. A keskeny kanapé miatt szorosan egymáshoz simultunk, ami miatt zavarba jöttem. Nem tehettem mást, a kezem viszketni kezdett és kénytelen voltam megérinteni finom haját, majd orrát, szemét, arcát, és végül elérkeztem a szájához.
- Ahj...miért teszed ezt velem? - suttogtam nagyon halkan, majd elkezdtem közeledni a szája felé. Már épp, hogy egy-két milliméter választott el minket, BaekHyun szemei kinyílottak. Arcomra ijedelem és döbbenet ült ki, de nem bírtam hátra húzódni. Biztos kancsalnak tűntem, mivel BaekHyun is, annyira néztük egymást. Két perc után már úgy gondoltam, ideje lenne nagyobb teret adnom neki, de Ő is pont akkor reagált és gyors, kemény csókot nyomott a számra, majd szélesen elvigyorodott.
- Jó reggelt! - mondta vidáman.
- Jó....reg...gelt! - nyökögtem.
- Jól aludtál? - próbált kikelni melőlem, de túl kicsi volt a hely és elvesztette az egyensúlyát, majd rám esett.
- Ah! - nyögtem, a rám nehezedő súly és meglepettség miatt.
- Jajj, ne haragudj! - szavatkozott BaekHyun.
- Mi folyik itt? - rivallt ránk egy idegen hang, mire BaekHyun legurult a földre, én meg felültem. Egy idősebb férfi rontott be a szobába, mögötte Suho-val és a többi Exo taggal.
- Ez nem az, aminek látszik... - mentegetőzött Suho és BaekHyun egyszerre.
- Ki ez a lány? - kérdezte a férfi.
- Meg tudjuk magyarázni Menedzser ajusshi... - kezdte Suho, de BaekHyun közbe vágott:
- A barátnőm. - állt fel határozottan.
- De neked nem lehet barátnőd! Semelyikőtöknek nem lehet. Ez benne is volt a szerződésben, hogy a debütálás után 3 évig nem lehet párkapcsolatotok. Neked épp hogy letelt a 3 hét.
- Tudom. - hajtotta le a fejét BaekHyun.
- Ugye tudod, hogy mivel jár az, ha megszeged a szerződésben leírtakat...
- BaekHyun...- fordult Suho BaekHyun felé. - Na Ra-ssi. Én nagyon kedvellek titeket, Baekie, te a testvérem vagy, de...ez nem mehet így tovább. A próbáról is hiányoztál, ha minden idődet lefoglalja a barátnőd, akkor nem tudsz majd helyt állni a színpadon, és tudtommal ez most az elsődleges célunk. - láttam Suho-n, hogy nagyon nehezen mondja ki a szavakat. Szemei csillogtak, az is lehet, hogy könnyezett.
- Majd, ha megtanultad beosztani az idődet, három év múlva talán megengedi a főnök. De most még...- mondta a menedzser.
- Sajnálom. De nem fogom Na Ra-ssival megszakítani a kapcsolatot. - jelentette ki BaekHyun keményen.
- Akkor majd én fogom! - szólaltam meg, legalább olyan határozottan, mint BaekHyun.
Mindenki rám kapta a tekintetét. BaekHyun ijedten nézett a szemeimbe. Arca érdekes kifejezést vett fel, szemei neki is fénylettek, szája remegett egy kicsit, én viszont álltam a sarat. Nem gyengültem el, ugyanakkor belülről úgy éreztem, hogy szétszakítanak.
- Ne csináld ezt! Nem kell ezt tenned! - ragadta meg a vállaimat BaekHyun. - Majd én elintézem.
- Nem! - csattantam fel. - Értsd meg! Neked nem lehet barátnőd, nekem meg amúgy is túl zűrős az életem, nem kell még ez is. - hazudtam.
Hogy mondhatok ilyet???
- Tessék? - kezei leestek a vállamról. - Te...nem akarsz tovább velem lenni?
- Nem. - ráztam a fejem, s közben próbáltam visszanyelni a kitörekvő sírást. A többiek tátott szájjal figyeltek minket, a menedzsernek kifejezéstelen volt az arca, Chanyeol a megszokott vidám és harsány viselkedése helyét átvette a levertség, Kai a szemeit dörzsölte, Luhan pedig szinte már sírt. A többieket nem láttam.
- Sajnálom és köszönöm. - hajoltam meg. - Elnézést a zavarásért, igazán nem akartam gondot okozni.
- Fiúk...igazán nagyszerű emberek vagytok, örülök, hogy megismerhettelek titeket személyesen. Sok sikert a továbbiakban! - köszöntem el mindenkitől, majd kiléptem az ajtón, de nem rohantam el rögtön. Próbáltam felfogni amit az imént tettem.
- Baekie...
- Hagyjatok!!! - ordítozott BaekHyun az ajtó mögül.
A szívem majd meghasadt, szemem megtelt könnyel, legszívesebben ordítani volt kedvem nekem is, de tudtam, hogy amit cselekedtem az helyes volt. Baekhyun érdekében...nem szúrhatom el az életét. Ő nem egy hétköznapi ember, ő híres, egyszerűen nem való nekem.
Lassú léptekkel elhagytam a lakást, majd hazafelé a busz leghátsó ülésén, az Into your World-et hallgatva, néma zokogásba kezdtem.

5. fejezet

5. fejezet


Másnap reggel fülig érő mosollyal indultam el otthonról. Anyámnak még ideje sem volt megkérdezni, hogy mi a bajom, mitől vagyok ilyen boldog. Ha tudná...
Nyolcra oda is értem az SM székházához, majd lélegzetet visszafojtva felsétáltam az alelnökhöz, aki nem volt túl szimpatikus, de ez most mellékes.
- Mit szólnál ahhoz, ha most elmennél az EXO-s srácokhoz takarítani, majd visszajönnél és az alsó szintet rendbe tennéd?
- Rendben. - mosolyogtam. - De hol van a fiúk lakása?
- Mindjárt megmutatom, gyere itt a térkép...
Elnavigált a helyes irányba, bár azért meg kellett kérdeznem egy-két embert útközben, de szerencsére sikeresen eljutottam a lakáshoz.
Először nem is mertem belépni, még a liftbe se. BaekHyun mit fog szólni? És a többiek? Ráadásul most az EXO M is itt van, szóval 12 földönkívülien helyes és aranyos srác fog körbe venni. Míg ezen gondolkodtam, valaki megpacskolta a vállamat, mire ugrottam egyet.
- Áh!
- Yeah....whaaaad up??? - vigyorgott ChanYeol.
- Á, szia! - örültem meg neki, bár a szívem még mindig hevesen vert. - Mit csinálsz te itt? - hülye kérdés volt.
- Valahogy be kell jutnunk a lakásba. Tudod... - kacsintott.
- Ja, tényleg, bocsi. Jó is, hogy jössz. Hol vagytok?
- Ide osztottak be takarítani? - örült meg Chanyeol. Bólintottam. - Aztaaa! BaekHyun hátast fog dobni, na gyere!
Követtem a harmadik emeletre, és egy hosszú folyosó végén beléptem az ajtón. A fiúk a nappaliban tolongtak, és mikor megláttak meglepetten abbahagyták a beszédet.
- Na Ra-ssi! - üdvözölt Lu Han.
- Szia!
- Na Ra? - hallottam valahonnan BaekHyun hangját, majd észre vettem, hogy a fal mögül kukucskál ki. - Na Ra?
- Igen. - mosolyogtam önfeledten, mire odaszaladt hozzám és megölelt. El is felejtettük, hogy rajtunk kívül itt van még 11 srác, akik szájtátva bámul minket.
- Ide lettél beosztva? - suttogta a nyakamba, s mikor rám nézett szemei a szokásosnál is sokkal csillogóbbak voltak. Hát tényleg ennyire örül nekem? Az rendben van, hogy én így érzek, de...ő találhatna magának ezerszer szebb és okosabb lányt is, fel sem tudtam fogni, hogy mit lát bennem.
- Srácok, pakoljatok! Ne terheljétek le!
- Öh, bocs....de nem én vagyok itt a leader? - szólt közbe somolyogva Suho.
- Nem én? - így Kris.
- Bakker...nem mindketten azok vagytok? - értetlenkedett Sehun.
- Shut up, maknae! - vágta rá Chanyeol poénkodva.
- Ma hadd legyek én a leader! - kacsintott BaekHyun, majd megfogta a kezem és az egyik szobába vonszolt. Te jó ég! Mit akar csinálni??? - találgattam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! - simogatta meg az arcomat, amitől akaratlanul is, de lehunytam a szememet, hogy jobban átérezhessem bőre melegét.
Már épp meg akart volna csókolni, de végül Kai volt az, aki rohamos léptekkel benyitott a szobába, ezzel megszakítva 'majdnem' csókunkat.
- Tuuuuuuuuuuuuuuuuudtaaaaaaaaam! - vigyorgott.
BaekHyun és én zavartan ugrottunk szét.
- Áháááá, a francba Kai! - hurrogta le BaekHyun.
- Hülye vagy, Kai. - Kris arcára rosszalló kifejezés ült ki, de tudtam, hogy csak megjátssza.
- Most miért? - akadt ki Kai. - Csak kíváncsi voltam. Bocs, BaekHyun-hyung.
- Mindegy. - rázta a fejét BaekHyun.
- Öhm...lehet, hogy inkább előbb kitakarítom az SM székházának alsó szintjét, aztán jövök vissza. - mondtam félénken. Nem tudom, hogy honnan és miért jött az ötlet, de valahogy úgy éreztem, hogy most el kell mennem.
- Biztos? - fogta meg a kezem BaekHyun. - Visszajössz?
- Muszáj. - apró mosolyt villantottam rá, majd futó léptekkel kisétáltam a lakásukból.
- Huh, ez durva volt. - fújtattam és az SM felé vettem az irányt.

Mikor befejeztem ott a munkát, és visszamentem BaekHyunékhoz, akkor már csak négyen voltak a nappaliban, a többiek elmentek próbálni.
- Nekünk is mennünk kéne. - mondta Suho.
- Jajj, nagyon nincs most kedvem. - állt fel a kanapéról Chanyeol.
- Pattanj! - utasította Suho.
- Értettem! - ugrott fel szó szerint Chanyeol, mire én elnevettem magam.
- BaekHyun? - kérdeztem félénken.
- Szerintem még pakol. - kuncogott Suho, majd rámutatott a szoba ajtajára és kimentek.
Benyitottam az ajtón és megpillantottam BaekHyun-t, ahogy serényen pakolászik az ágyaik körül.
- Halló! - üdvözöltem.
- Áh, szia. Picit rendet raktam, hogy könnyebb legyen kitakarítanod. Gyorsan kezd el, mert utána tervem van.
- Atya Úr Isten! Miféle terv? - nyeltem egy nagyot.
- Majd meglátod. Egy-kettő! - pacskolta meg a vállamat, majd kiment a szobából.
Két óra alatt ki is takarítottam az egész pereputtyot, de a végére már úgy elfáradtam, hogy csak ahhoz volt erőm, hogy lehuppanjak BaekHyun mellé a kanapéra. A megszokott csillogós-extra ruha helyett, egyszerű melegítőalsót és polót viselt, mégis miért ilyen szexi még ebben is? - fürkésztem végig kómásan.
- Nehogy már bealudj!!! Most jön a legjobb rész! - kacsintott. Erre kinyílott a csipám. Vajon mit ért a 'legjobb rész' alatt?
BaekHyun bekapcsolta a TV-t, majd elindította a DVD-lejátszót. A képernyőn feltűnt a kedvenc műsorom.
- Neeeee máááár! - lelkesedtem. - Te is szereted az 'Oups'-ot?????? - visítottam.
- Te is???? Ismered???? - örült meg BaekHyun is.
- Hülyéskedsz, nincs is annál jobb, mint röhögni a sok idiótán, akik elképzelhetetlen helyzetekben tannyálnak el, vagy verik be valamilyüket. Bár néha azért sajnálom őket...de olyan vicces!!!
- Wááá, akkor gyerünk nézzük! - csapta össze a tenyerét BaekHyun, majd szélesen elvigyorodott. Miközben néztem őt, édes mosolyát...
- Whuuuuhahahaha! - kacagott fel hangosan, ami kizökkentett merengésemből. Az is lehet, hogy észre vette, hogy őt bámulom. Zavartan elnéztem a képernyő felé, és tetettem a nevetést. A következőt már nem kellett színlelnem. Két órán keresztül szakadtunk a nevetéstől, fetrengtünk, fulladoztunk, minden bajunk volt már a végén.
Aztán, hajnali egykor bealudtam. Nem is emlékszem mindenre. Arra igen, hogy egy kar lehúz, majd valaki ölébe helyezi a fejemet. BaekHyun finoman elkezdte simogatni a fejemet és dúdolgatni kezdett. Félálomban nem igazán tudtam zavarba jönni ettől, inkább megnyugtató érzés volt. Kellemes hangja, finom kezei, majd édes szája az arcomon. Maga az Éden! - mosolyogva mély álomba szenderültem.

4. fejezet

4. fejezet



- Rendben, megkapod a munkát. De... - mondta az alelnök. - Előbb ezt alá kell írnod. - nyújtott oda egy szerződést. - Ott vannak a legfontosabb feltételek, ha azoknak valamelyik pontját megszeged mehetsz amerre látsz, világos?
Huh, ezt aztán igazán nyersen fogalmazta meg. Gyorsan aláírtam a lapot, majd megköszöntem és kimentem az irodából. BaekHyunnak közben el kellett menni fotózásra, úgyhogy egyedül kellett eltalálnom a kijárathoz, de útközben összefutottam Chennel.
- Szia! Te nem fotózáson vagy? - kérdeztem.
- Most BaekHyun köre van. - mosolygott szélesen. - Jöttem kivezetni téged.
- Oh, köszi.
Olyan lassú léptekkel haladtunk, hogy azt hittem sosem érünk ki, de Chen-nel nagyon jól elbeszélgettem közben.
- Na én most megyek, majd találkozunk. - hajoltam meg.
- Remélem. - mondta huncutul, majd intett és visszament.

Este, fürdés után vettem csak észre, hogy hat nem fogadott hívásom van, és mind BaekHyun-tól. Vajon mit akarhat? - izgultam, majd megnyomtam a hívás-gombot.
- Halló, SM Entertainment takarítójával beszélek, Kim Na Ra-val? - szólt bele kuncogva.
- Hát....végülis ennél megalázóbb kifejezést nem is találhattál volna... - hurrogtam le, de örültem, hogy hallhattam a hangját.
- Ya! SM!! Hahó! Na de komolyra fordítva a szót...hol laksz?
- Tessék? - hőköltem hátra ültömben. - Miért kérded?
- Oda megyek! - mondta egyszerűen.
- Dehogy jössz! Mi van ha meglátnak?! Még egy napot sem voltam dolgozni, nem akarom már most kirúgatni magam. Felejtsd el, hol találkozzunk?
- Negyed óra múlva a szökőkútnál, oké? - meg sem várta a válaszomat, már le is tette.
- Hát ennek meg mi baja? - kérdeztem magamtól.

- Na végre! - bujdosott BaekHyun a kapucnija alatt. Sötétfarmer csőnadrágot és fehér pulcsit viselt, annyira menőn és lazán nézett ki benne, hogy nem is bírtam róla levenni a szemem egy ideig, és ez sajnos szemet is szúrt neki.
- Mi van? - vont kérdőre gyanakodva.
- Semmi. - ráztam a fejem, de közben éreztem hogy elvörösödöm.
Hozzá képest én teljesen átlagosan néztem ki, nem is értem, hogy miért foglalkozik velem ennyit. Rengeteg csinos lány rohangál a városban, sőt az SM Entertainment-nél is, miért pont én kellek neki? - morfondíroztam.
- Min gondolkodsz?
- Mi? Öh...ja semmin. - Vajon lehetek még ennél vörösebb?
BaekHyun lassan végigsimított a kezemen, majd feltolt a szökőkút lépcsőjére, ő pedig lenn maradt. Így álltunk néhány percig és csak néztük egymást, én lefelé, ő felfelé.
Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam két oldalt a fejét, és arcát magamhoz húztam, majd finom csókot nyomtam a szájára.
Jézus, megőrültem??? Biztosan nem vagyok magamnál, hiszen én sosem voltam ilyen bátor!!! Sosem kezdeményeztem! Mégis ...most mi lelt, hogy képes voltam megcsókolni? Talán azért, mert olyan ellenállhatatlanul szexi és édes, hogy ez a kombináció veszélyes a számomra!?
Mikor észbe kaptam, gyorsan elhúzódtam, szemeimre döbbenet ült ki, de ahogy láttam, nem csak az enyémekre. BaekHyun ott állt lecövekelve, mint akit megfagyasztottak. Mivel semmi reakciót nem mutatott, sunyin meghajolva bocsánatot kértem és zavaromban futni akartam, de alig mentem két métert, BaekHyun megragadta a kezem és úgy magához rántott, hogy az már fájt. De nem érdekelt, mert a következő pillanatban ismét megcsókoltuk egymást. Ezúttal ő volt a mohóbb. Soha életemben nem éreztem még ilyesmit. Finom, puha, szája, ami ugyan nem volt olyan vastag de még így is csodálatos volt érezni az enyémen. Lassan elengedett, majd mélyen a szemembe nézett, amitől a térdem is megrogyott.
- Erre inni kell! - vigyorgott, közben az arcomat fürkészte. Szemei csillogtak, olyan gyönyörű volt.
- Mire? - kérdeztem lepetten. Eléggé nem passzol ez a mondata a hangulathoz.
- Titok. - dugta ki a nyelvét, majd maga után vonszolt. Miközben sétáltunk az utcákon, szorosan egymás mellett mentünk, már épp azon gondolkodtam hogy milyen jó lenne vele kézen fogva menni, és ahogy elképzeltem ezt, BaekHyun óvatosan belehelyezte a kezét az enyémbe. Rákaptam a tekintetemet, majd elmosolyodtam. Ő is zavarba jött kicsit, de nem érezte ezt semelyikünk sem kínosnak. Így sétáltunk végig a városon, és valahogy ismét a Han-folyónál kötöttünk ki.
- Mutasd meg még egyszer azt a pöckös-BaekHyun-os-hülyeséget, amit a múltkor. - kérleltem.
- Oké. - állt meg. - Add oda a nyitókáját. - mikor a kezébe nyomtam, megörült: - Ez jó lesz, a tied rózsaszín, az enyém kék!
Mi is ebben olyan jó? - kuncogtam magamban.
- Ide nézz! Eltöröd... - mutatta, s én közben nem is a pöcköket, hanem a szép kezeit néztem. - Beakasztod és eldobod. - adta oda, hogy én hajítsam bele a folyóba.
- De ennek mi a titka?
- Az, hogy miközben eldobod, kívánni kell valamit. A nagyapámtól tanultam. Elvileg ez volt az a hely, ahol beleszeretett a nagyanyámba. Nem itt ismerkedtek meg, viszont sokszor jöttek erre, mikor még csak együtt jártak. Azt mondta, hogy amit akkor kívánt, az valóra is vált, pedig ő nem az a fajta, aki hisz az ilyesmikben. - mesélte.
Nem hittem el, amit az imént mondott. Nem akartam elhinni.
- Azt akarom, hogy az én kívánságom is valóra váljon. - nézett rám. Mikor összetalálkozott a tekintetünk és belenéztem szép barna szemeibe, tudtam, hogy amit kívánt, az velem kapcsolatos. Ettől a szívem hevesebben kezdett el verni, és ismét késztetést éreztem arra, hogy arcon pusziljam. Mikor vissza akartam húzódni, ő nem engedte, hanem inkább megölelt, arcát a nyakamba fúrta.
- Olyan finom... - motyogta. Én is átöleltem a derekát. Életem legszebb pillanatai közé fogom sorolni ezt a mostanit.

3. fejezet

- Anya, ezt most nem mondod komolyan!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítoztam. - Azonnal jelentsd fel! Mit képzel magáról ez a...
- Nyugalom. Nem volt meglepetés számomra. Már egy ideje célozgatott a dolgokra, csak most már cselekedett is. De jól vagyok. Csak... állás nélkül nehéz lesz megélnünk. - mondta halkan.
- Ne aggódj, valaki szerez nekem állást. Majd én elrendezek mindent, de azért te is keress munkát. Minél előbb szeretnék visszatérni az eredeti tervemhez. Ha híres leszek, akkor nem lesz gondunk a megélhetéssel.
Erre nem mondott semmit, bár így is értettem az arcán kiülő grimaszt, de nem érdekelt. Mégis hogy merte Ji Young apja szexuálisan zaklatni az anyámat??? Ha ezt megtudja az az elviselhetetlen perszóna, már nem lesz nagy a szája...
Megcsörrent a mobilom. A szívverésem elállt egy pillanatra, mikor megpillantottam a mobilom képernyőjén megjelenő nevet.
- BaekHyun. - motyogtam.
- Micsoda? - kérdezte anyám.
- Semmi. Felmegyek. - azzal rohantam is a szobámba. - Halló? - szóltam bele a telefonba.
- Na mi van megint rohangáltál? - viccelődött BaekHyun. Amint meghallottam a hangját, sokkal nyugodtabb lettem. Azt kívántam, bárcsak visszatekerhetném az időt, és újra tegnap lenne.
- Fel a szobámba, igen. - válaszoltam.
- Na szóval...az van, hogy az SM alelnöke beszélne veled, és ha szimpi vagy neki, akkor megkapod a munkát. Király vagyok, vagy király vagyok?
- Van választási lehetőségem?
- Nincs. - kuncogott. - Na szóval holnap gyere az épület elé reggel nyolcra, oké?
- Oké. De...izgulnom kéne? Milyen az alelnök?
- Nem tudom. - telefonon keresztül is hallottam, hogy vállat von.
- Nem ismered? - csodálkoztam.
- Nem igazán. De ha nem fogsz tudni aludni az izgalomtól, nyugodtan hívj fel. - mondta huncutul.
- Köhöm... - nem hiszem, hogy akkor eltudnék aludni. - gondoltam. - Rendben. Köszi a segítséget.
- Majd még visszafizeted egyszer.
- Igen??? - a hangom elcsuklott izgalmamban. Remélem nem hallotta meg. Bár a másik vonal végén lévő nevetésből, épp az ellenkezője lehetett. Ajj, már megint beégtem.
- Bizony. Na, majd hívj! Szia. - azzal letette a telefont.

Hajnali kettő van, és még mindig nem jött álom a szememre. Nem tudtam, hogy a holnapi beszélgetés miatt van-e, vagy BaekHyun miatt.
- Ahhhhaaaahhhhhaaa. Beszélni akarok vele! - vinnyogtam, majd felkaptam a telóm és írtam neki egy üzenetet. Az sem érdekelt, hogy ciki, ha én kezdeményezek, az sokkal fontosabb, hogy el tudjak aludni. Pár másodperc múlva azt írta sms-ben: "Mindjárt hívlak, csak lelépek Chanyeol-tól, folyton felébred, és valami elveszett hajkreppelőről beszél...xD"
Elnevettem magam, mikor elolvastam az üzenetet. Ja, tényleg Chanyeol haja kreppelve szokott lenni!
A telefonom megcsörrent.
- Annyeong! - suttogta BaekHyun.
- Szia. - kuncogtam.
- Tudtam, hogy nem bírsz ki egy órát sem nélkülem.
- Öntelt! - vágtam rá.
- Tudom. - vallotta be egyszerűen. - Na...mit szeretnél, mitől tudnál elaludni?
Rögtön tudtam rá a választ.
- Énekelj!
- Mit?
- Az Into Yourl Wold-et. - leheltem. Mikor elkezdte énekelni, olyan érzésem támadt, mintha a Mennyországban lennék. Hiába...még telefonon keresztül is csodálatos a hangja. Észre sem vettem, de pár perc múlva el is aludtam.

Reggel fitten és üdén indultam el otthonról. Már csak azon aggódtam, hogy milyen érzés lesz találkozni BaekHyun-nal, azok után, hogy este énekelt nekem.
- Hát ezt mindjárt megtudom. - motyogtam magamban, mert megláttam Őt az épület előtt állva, kapucniban.
Már messziről intett nekem, olyan aranyos volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Széles vigyorral fogadott, amit én is viszonoztam.
- Na készen állsz? - kérdezte.
- Jézus, kivégzésre megyünk, vagy mi? - torpantam meg.
- Kitudja, még az is lehet belőle. - kuncogott.
Bementünk az épületbe és útközben Baekhyun-nak be kellett mennie egy szobába, így vitt magával. Mire felfogtam, hogy hova kerültem, addigra Suho már el is kezdett beszélni hozzám.
- Szia! Bocsi, hogy múltkor olyan goromba voltam, de az izgalom miatt, hogy elkésünk...
- Semmi baj. - szakítottam félbe. - Jogos.
- Suho hyung mindig aggódik. - veregette vállon BaekHyun.
- Te meg sosem. Épp ez a baj. - nevetett.
- Baekhyun, jól hallottam, hogy hajnali kettőkor énekleckét vettél a mosdóban? - ugrott oda Chanyeol bozontos hajával és nagy szemeivel. Zabálnivaló volt. A baj viszont az volt, hogy BaekHyun és én is céklavörösek lettünk. Chanyeol tudta, hogy mit művelt és ezek szerint azt is, hogy kinek 'művelte'.
- Segáz. - kuncogott.
Hirtelen az összes EXO tag megjelent, mindegyikkel kezet ráztam és beszéltem pár szót. Mind nagyon aranyosak és kedvesek, különösképpen Luhan. Ő mindig ott sündörgött valahol és mosolygott rám. Nem hinném, hogy azért mert tetszettem neki, egyszerűen ő csak ilyen fajta. Élőben még édesebb, mint képeken.
- Helló! Chen vagyok. - jött oda hozzám a 12. tag is.
- Szia. - hajoltam meg. Chen arca olyan volt, mint egy porcelánbabáé, szép és sima. - Én Na Ra.
- Ki hozott? Vagy te vagy az új sminkes?
- Ööö...nem.
- Velem jött. - Baekhyun ott termett mellettem és megfogta a kezem, amit Chen észre is vett. Valamiért kihúztam a kezemet az övéből, majd zavartan fordultam felé.
- Mennem kéne az alelnökhöz. - suttogtam a fülébe.
- Ja, tényleg, elkísérlek! - azzal megint megával húzott. Nem igaz! Miért csinálja ezt? Fél, hogy nem követem, vagy mi?
- Igen, fél, hogy inkább itt maradsz velünk. - válaszolt LuHan a ki nem mondott kérdésemre. - Tudod...telepatikus képességeim vannak.- mosolygott. - Amúgy meg az arcodra van írva. - most már nevetett.
- LuHan hyung! - jött oda Sehun is. - Kai nem hagy békén...azt mondja, hogy LuKai jobb, mint HunHan. Mondd meg neki, hogy ez nem igaz!!! - hülyéskedett, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.
- Tényleg szeretnék inkább itt maradni. - mondtam. De mennem kellett. BaekHyun mögött kullogva beléptem az igazgatói iroda ajtaján...

Into Your World

2. fejezet



2. fejezet


Este tizenegy körül úgy döntöttem: 'Oké, akkor én most innen lelépek.'
Felhúztam a kapucnis pulcsimat, majd halkan kiléptem az ajtón. Nem igazán tudtam, hogy hol vagyok de annyit észrevettem, hogy az épület belseje olyan, mint az SM Entertainment-é, úgyhogy feltételeztem, még mindig ott vagyok. Szerencsére senki nem volt a folyosón, így észrevétlenül sikerült átvágnom a csarnokon, le a kijárathoz. A kezem iszonyatosan fájt, és a fejem is lüktetett, de muszáj volt innen kijutnom, anyám azt se tudja, hogy élek-e még. Bár...nem mintha annyira érdekelné...
Gyorsan bólintottam a portásnak, aki már fél kómában dülöngélt a széken, így esélye sem volt megállítani a szökésemben, sőt az se biztos, hogy észrevett.
- Áh, kijutottam! - szívtam be a friss levegőt.
- Ni csak! Szökni próbálunk? - szólt egy hang a hátam mögül. Megfordultam ijedtemben, s közben a kapucnit lejjebb húztam az arcomon.
- Ühm... - csak ennyit sikerült kinyögnöm, mikor megláttam BaekHyun-t, ugyanúgy, kapucnis felsőben, kaján vigyorral az arcán.
- Nem megmondtam, hogy pihenj?! Úgy emlékszem azt is mondtam, hogy meglátogatnak, ha vége a fellépésnek. - közeledett felém, és miközben én hátráltam, megpillantottam Őt, az épületen lógó nagy LCD képernyőn. Az ő fellépésük ment, és azon belül pont BaekHyun része. Szerettem a számaikat, de úgy különösen nem érdekeltek.
- Irigykedem.... - mondtam halkan. Tudta, hogy mire értem, mégis a szemei újra az enyémeket kezdték el keresni és nem a képernyőt nézte.
- Ne tedd! - búgta.
Rövid hatás-szünet után megszólaltam: - Neked komolyan nincsen jobb dolgod, mint velem foglalkozni?
- Ilyenkor, este 11 után? Nincs... - mosolygott.
- Úgy tudtam a táncpróbák, meg az ilyesmik este vannak...
- Igen. De ma nem volt. - vont vállat, mire én megráztam a fejem és hátat fordítottam neki.
- Na jó éjszakát! - mondtam hetykén, majd épp indulni készültem, mikor egy nem várt ismerős megszólított.
- Kim Na Ra! - sasszézott oda hozzám a legádázabb ellenségem, Park Ji Young. Középiskola óta, ott tesz keresztbe nekem, ahol csak tud, és ami a legrosszabb, anyám az ő apjának irodájában dolgozik. Mily szerencse, hogy a csatlósai is itt jönnek!
- Jajj ne. - fújtattam. Megint elkezdi...
Vajon, hogy nem vette észre BaekHyun-t? Lehet, hogy kapucniban van, de a kinézete közel sem hétköznapi, még így sem. Úgy látom a fellépés után rögtön hozzám sietett...
- Anyukád ma rosszul viselkedett, úgyhogy apucikám kirúgta! Most mi lesz??? Hajléktalanok lesztek? - tetette az aggódó barátnőt, de tisztán látszott, hogy nagyon jót mulat. Ez igaz lehet??? - döbbentem le magamban. Anyámat tényleg kirúgták?
- Miről beszélsz? - kérdeztem gyanakodva.
- Anyád nem csinált meg valamit, amire apám megkérte, úgyhogy kirúgta. De...remélem nincs harag. - vigyorgott cinikusan. - De ki ez veled? - fordult BaekHyun felé, aki egy lépést hátrált. Na...most lebukik...
Nem érdekel! - mondtam magamban. Ennél fontosabb dolgom is van most. Fogtam magam és elindultam hazafelé.
- Na Ra-ssi! - szólt BaekHyun, de nem álltam meg.
- Jesszus, ez BaekHyun oppa, az EXO-ból! - ujjongtak a lányok.
- Oppa!!!
- BaekHyun oppa!
- Na Ra-ssi! - ragadta meg a kezem BakeHyun. Mivel egyenesen a szemembe nézett, aranyos tekintete teljesen elbűvölt és hirtelen mozdulni sem bírtam. A kezemet fogta!
- Miféle kapcsolatban vagy vele Na Ra? - rohamoztak volna meg Ji Young-ék, ha BaekHyun nem szorította volna meg az ép kezemet.
- Futás!!! - húzott magával, és a város széle felé kezdtünk el futni. Nem voltam még teljesen százas, de úgy döntöttem, hogy kibírom. Ji Young-ék futottak utánunk, és közben BaekHyun nevét ordítozták.
- Szánalmas... - gondoltam.
- Jól vagy, bírod még? - fordult felém futás közben BaekHyun. Akaratlanul is, de teljesen elvonta a figyelmemet mindenről, így majdnem akkorát estem megint, de szerencsére BaekHyun megtartott.
- Megvagyok. - sóhajtottam.
- A francba, ezek nem akarnak lekopni?! - mérgelődött. - Gyere! - húzott be egy keskeny sikátorféle utcába, ahol alig fél méter választotta el az egyik házat, a másiktól.
Szorosan egymáshoz simultunk, miközben azt figyeltük, hogy Ji Young-ék, hogyan haladnak el mellettünk.
Áh, ezt megúsztuk! - fújtattam ismét. Mikor felemeltem a fejem, BaekHyun hűs leheletével és orrával találtam szemben magam. Hirtelen megfagyott bennem a vér. Nagyon közel volt, szinte egymás arcába másztunk, a szűk hely miatt. Két percig így álltunk egymással szemben, ő sem szólalt meg, én meg ha akartam se tudtam volna.
Abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozik bennem. Nem mondom, hogy beleszerettem, mert nem, viszont már elindultam azon az úton. Aranyos pofija, kedves hangja, és segítőkészsége, na meg a mosolya...teljesen elvarázsoltak, és hiába próbáltam volna neki ellenállni. Vajon minden lányt elbűvöl, akivel csak találkozik?
BaekHyun arca egyre közeledett az enyém felé. Jézus....! Meg akar csókolni??? - eszméltem fel.
A hangulatot egy rohamozó tömeg ricsaja törte meg, akik fényképezőgéppel és kamerával közeledtek a sikátor felé. BaekHyun gondosan eltakarta a fejemet, a kapucnimat az arcomba húzta, majd átkarolva a hátamat, a ház hátulja felé igyekezett.
- Megint csak annyit mondok, hogy...Futás!

Mikor kiértünk a sikátor másik oldalán, ahol látszatra nyugis volt minden, hangos fújtatással megszólaltam.
- Na az edzésből egyelőre elég volt.
- Egyetértek. Gyere! - ragadta meg ismét a kezem.
- Már megint hova? - nyögtem, de engedelmeskedtem neki.
A Han-folyóhoz vitt, és közvetlen a folyó szélén lévő padra leültetett, majd azt mondta:
- Maradj itt, hozok valamit inni. - azzal el is viharzott és tíz perc múlva már ott is termett.
- Köszi. - kaptam ki a kezéből az italt. - Szomjan halok. - erre csak egy mosolyt kaptam válaszul.
Csöndben ültünk egymás mellett és ittuk a dobozos sprite-ot.
- Ne dobd el a dobozt! Figyi! - kivette a kezemből, majd letörte a 'nyitókáját', a sajátját pedig eltörte és beakasztotta az enyémet, majd beledobta a folyóba.
- Jóó. Na és ez most mi volt? - húztam fel a szemöldökömet, majd elmosolyodtam.
- Ez amolyan BaekHyun-hülyeség. Bocsi. Van egy pár belőle. - nézett rám boci szemekkel, mire elnevettem magam.
- Oké, most elnézem neked.
- Köszönöm. Amúgy... - vált komolyra az arca. - Anyukádat tényleg kirúgták?
- Nem tudom, de lehetséges. Akkor viszont nekem kell dolgoznom. - hajtottam le a fejem szomorúan.
- Meg van! - csettintett az ujjával, majd felém fordult. - Mit szólnál ahhoz, ha elintézném, hogy kapj valami munkát az SM-házban? Persze, csak ha bármilyen munka megfelel... - a szemei csillogtak az örömtől, el is felejtettem, hogy mit mondott az imént.
- O...k...ééé...
- Szóval...ha már bejutsz az Entertainment-hez akkor lesz esélyed valamikor megmutatni a tehetségedet. Mit szólsz?
- Mi vagy te, valami jótékonykodó...?
- Hm...tudom... egy angyal vagyok... - mondta önelégülten.
- Cöh...ezekkel a szemekkel, nem nehéz... - upsz! Legszívesebben rácsaptam volna a számra.
- Tetszik a szemem? - jött közelebb, majd a szemöldökeit húzogatta és kaján vigyor terült el a képén, amitől úgy kitört belőlem a nevetés, hogy még a hazafelé vezető úton is ezen röhögtem. Akkor, abban az egy órában boldogabb voltam, mint valaha...

INTO YOUR WORLD
1. fejezet




- Na Ra, mondtam neked hogy olyan hivatást válassz, amihez van némi tehetséged. - papolt anyám, miután hazaértem a meghallgatásról. - Megmondtam, hogy nem fog sikerülni.
- Mi lenne, ha egyszer az életben mellém állnál, és segítenél, hogy elérjem a célom? Vagy csak bíztatni egy kicsit. Olyan nehéz lenne? - kiabáltam.
- Már három éve, hogy elkezdtél énekelni és táncolni...itt vagy lassan húsz évesen és még mindig semmi eredménye. Ez nem egy jelzés, hogy nem ezt az utat kéne választanod? - oktatott ki a szokásos 'mindent tudó' hangján.
- Talán. - hagytam rá, majd fogtam magam és felviharoztam a szobámba. - Holnap akkor is elmegyek a következő meghallgatásra! Már csak azért is. - mormogtam az orrom alatt.

Reggel újult erővel nekivágtam a célom eléréséhez vezető úton. Az SM Entertainment házához. Három éve annak, hogy eldöntöttem: Én akkor is előadóművész leszek! Sziklaszilárdan kiálltam az akaratom mellett, keményen edzettem, most mégis elbizonytalanodtam. Mi van, ha most sem válogatnak be? Az SM Entertainment-ben csupa tehetséges és híres ember van, akik tényleg világszinten híresek, például: SHINee, Super Junior, TVXQ...satöbbi. Nyílván való, hogy nem lesz könnyű bekerülni.
- Sikerülni fog!!!! - szorítottam össze a számat. - Menni fog!!! - vettem egy utolsó mély lélegzetet, majd beléptem a kapun.
- Elnézést, merre van a meghallgatás? - kérdeztem a portást.
- Itt tessék jobbra fordulni, majd a felső emeleten balra. De vigyázzon, fel van mosva! - mosolygott a portás, majd visszaült a helyére.
- Köszönöm.
Siető léptekkel araszoltam a meghallgató terem fel, azt viszont elfelejtettem, hogy fel van mosva, így akkorát taknyoltam, hogy egy pillanatig el is állt a lélegzetem, a fejem pedig nagyot koppant a padlón.
- Áúú!
- Jól vagy? - hallottam egy rémült fiúhangot, de az nem igazán érdekelt, hogy kié, mivel inkább azzal voltam elfoglalva, hogy valahogy kiműtsem a kezemet a hátam alól.
- Jézus, eltörött a kezed! - segített fel a fiú. - El kell menned a kórházba.
- Nem! Jól vagyok! - néztem fel a srácra. Barna haja és nagyon aranyos arca volt. Nem tudtam, hogy az ő látványától szédültem-e meg, vagy amiatt, hogy bevertem a fejemet, de inkább az utóbbira szavazok. Nagyot estem. Hirtelen elsötétült előttem minden, majd csak annyit éreztem, hogy a fiú karjaiba dőlök.

Húúú! Csodálatos álmom volt! Egy gyönyörű srác karjaiban feküdtem és csak a tenger halk zúgását lehetett hallani. Az ismeretlen fiú elkezdett nekem énekelni, szép, tiszta hangján, s közben csókot nyomott a homlokomra...
- Ébredezik! - mondta.
Micsoda?
- Most már minden rendben van. BaekHyun mennünk kéne! Tíz percünk van, hogy odaérjünk a fellépésre! - sürgetett egy hang.
- Mindjárt megyek Suho! - mondta a fiú.
Nagy nehez kinyitottam a fejem és mikor nagyjából kitisztult minden, és észbe kaptam, hogy hol kéne lennem, gyorsan felültem egy visítás közepette.
- A francba!!! A meghallgatás!!! - ugrottam fel.
- Ya! - emelte fel a hangját a helyes fiú. - Mit művelsz???
- Tessék? - néztem rá. Jézus! Ez az a fiú, aki az álmomban is szerepelt. BaekHyun...vájunk csak...
- Te....te...te nem az EXO-s BaekHyun vagy? - tátottam el a szám, majd a másik emberkére néztem és ugrottam egyet. - Te meg Suho????
- Igen. - bólintott Suho.
- De miért.... - kezdtem, majd a fájdalom, ami belehasított a kezembe belém fojtotta a szót. - Ahhh! - nyögtem. A jobb kezem gipszbe volt kötve. - Micsoda? - hisztiztem.
- Neeeeem! Ez nem lehet, most nem!!! - könnyeztem.
- Feküdj vissza! A kezed eltörött és enyhe agyrázkódásod is van. - mondta aggódó hangon BaekHyun.
- Oda kell érnem a meghallgatásra.
- Annak már vége. - vágta rá Suho gyengéden. - Most pihenj le, mi meg menjünk BaekHyun! - biccentett, majd kisétált az ajtón.
Én csak ott álltam könnyes szemmel és sirattam az elhalasztott lehetőséget.
- Nem lehetek ekkora szerencsétlen... - motyogtam.
BaekHyun odanyújtotta a kezét és visszakísért az ágyhoz és leguggolt elém.
- Nem tudom, hogy miért foglalkozom veled ennyit, igazából most máshol kéne lennem, de mégis mondok neked valamit. - féloldalasan rám mosolygott, amitől egy pillanatra elfeledtem a meghallgatást. Nagyon helyes volt és a hangja lágy, nyugtató.
- Pihenj le, aludj egyet és ha tényleg ennyire szeretnéd az SM meghallgatást, akkor én megpróbálom elintézni neked, hogy megmutathasd a tehetségedet.
- Törött kézzel elég nehéz lesz. - fintorogtam.
- Énekelni törött kézzel is lehet, maximum nem táncolsz majd.
- De a tánc az erősségem. - ellenkeztem.
- Megoldjuk! - vágott közbe. - Most mennem kell. - állt fel. - Maradj itt, fellépés után visszajövök.
- Miért??? - kérdeztem érthetetlenül.
Rövid hallgatás utána vállat vont, majd ismét elmosolyodott.
- Erre még én is keresem a választ... - majd fogta magát és kiment.