14. fejezet

> Egy hónappal később <


- Na oké emberek! Akkor holnap forgatás, ne feledjétek! - mondta a B.A.P. menedzsere. - Pihenjétek ki magatokat, mert az elkövetkezendő két napban nem lesz rá lehetőségetek.
- Rendben. - kiáltottuk JiEunnal és a többi táncossal egyszerre.
- Nagyon zúzos lesz. Tuti tarolni fognak. - mondta izgatottan Ji Eun. - És mi is.
- Ja. - bólogattam.
- Na Ra-ssi! - szaladt oda hozzám Hyun Joo, akivel a gyakorlások során ismerkedtem meg. Nagyon helyes és aranyos srác, többször lógtunk már együtt az elmúlt egy hónapban. Ő, amolyan vígasz volt számomra, bár nem mondom, hogy túl sokat segített rajtam.
- Ma vacsi? - mosolygott édesen.
- Benne vagyok. - csaptam a tenyerére, majd intett és elment.
- Na mi van, észre sem veszed, de már újra pasizol. - bökött oldalba Ji Eun.
- Ez övön aluli volt, ugye tudod... - néztem rá szigorúan.
- Bocsi. - húzta be a nyakát. - Tudom, hogy még mindig...
- Nem válthatnánk témát? - húztam fel a dzsekim.
- De. - egyezett bele.

- Ya! Késtél. - vigyorgott Hyun Joo a ramen-étterem előtt. - Mondtam, hogy légy pontos, mondani akarok valamit.
- Bocsi, csak késett a busz. Menjünk, éhen halok. - nyitottam be.
Hyun Joo a szokottabbnál egy kicsit zavarosabb volt, mikor leültünk.
- Mi a baj? - kérdeztem. - Tudod....a a barátod vagyok, nekem elmondhatod. - komolyan is gondoltam, amit mondtam. Az utóbbi időben igazán jól esett a jelenléte a közelembe, már csak azt bánom, hogy nem ismertem meg előbb.
- Erről szeretnék beszélni... - fújtatott. - Elég nehéz... Na Ra-ssi... én... én azt hiszem már nem barátságot érzek irántad. - mikor ezt kimondta, a szájára harapott és elvörösödött. Olyan édes volt, egészen addig míg le nem esett, hogy mit mondott. Azt mondta kedvel engem? De nem úgy mind egy barátot?
Mielőtt válaszra nyithattam volna a számat a telefonom csörögni kezdett.
- Bocsi. - vettem fel, majd kiszaladtam az étteremből. Ez egy jó lehetőség arra, hogy átgondolhassam a dolgokat. Mi van, ha elfogadom az érzéseit és esetleg járni kezdek vele? Aranyos, kedves és még helyes is. Semmi veszítenivalóm nem lenne, ha összejönnék vele. Egy dolog viszont mindig szakadékként fog tátongani közöttünk. Még pedig az, hogy én BaekHyunért áhítozom.
- Igen? - szóltam bele.
- Jókor hívtalak ugye?
- Mi? - néztem körbe. - Itt vagy valahol?
- Valahol igen. - kuncogott.
- Ne szívass! - mondtam ingerülten. - Fontos dolgot kell elintéznem.
- Jó, akkor majd hívlak később. Csak finoman intézd! - azzal letette.
- Na Ra-ssi, minden rendben? - jött ki Hyun Joo.
- Igen. - vágtam rá, majd elmosolyodtam.
- Tudod, hogy milyen elragadó vagy, mikor mosolyogsz? - közeledett.
- Öhm...eddig nem tudtam... - hátráltam, majd neki ütköztem a falnak. A végén teljesen neki nyomott. Ajjjaj, most mi lesz? - hunytam be a szemem félősen. Vártam a csókját. Vártam, hogy bebizonyíthassam JiEunnek, hogy igazam volt.
Hyun Joo szája finoman az enyémhez ért, de...nem éreztem semmit. Semmi bizsergést, köze sem volt ahhoz az érzéshez, mikor BaekHyun szája az enyémhez ért.
Ahogy a nyakamat csókolta és ahogy meztelen testünk egymáshoz ért. Ahhoz semmi sem volt fogható. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azt képzelem Hyun Joo Baekhyun.
- Ne! - löktem el. - Bocsáss meg, de....ez nem megy. - nyeltem egy nagyot. - Kedvellek, mint barátot, de...mást szeretek. Ne haragudj!
- Ki az? - húzta össze a szemöldökét.
- Mindegy, hogy ki az. - ráztam a fejem. - Ez nem mehet így. Sajnálom. Jó éjszakát. - majd elrohantam. Hazáig meg sem álltam.

Mikor haza értem, felhívtam Ji Eunt.
- Igazam volt. - hadartam. - Hidd el...tudom, hogy BaekHyun volt az Igazi. Most végre magamnak is bebizonyíthattam.
- Na Ra...mindössze egy hónap telt el azóta. - oktatott ki. Lehet igaza van. Az nem sok idő.
- De itt volt egy jó lehetőség, és én elszalasztottam miatta...
- Olyan butus vagy. Aludj inkább.
- Mintha tudnék.
- Holnapra muszáj kialudnod magad. Forgatás. Felejtsd már el BaekHyun, sosem fogsz újra összejönni vele. Foglalkozz mással is.
- Kösz. Helló. - nyomtam ki a telefont. Ki is kapcsoltam mérgemben.
Nem tudom, hogy igaza van-e. Tényleg nem tudom.
- A francba, nem tudok semmit! Csak azt, hogy akarom vissza! - ültem le a konyha közepére, majd könnyezni kezdtem és elővettem róla egy fényképet, amit mindig magamnál hordok, amióta szakítottunk. Olyan helyes volt, szép mosolya hihetetlenül aranyossá tette. Hyun Joo is az volt, de BaekHyun-hoz fel sem érhetett, a szememben. Minden este, amióta elhagyott csak az Into Your World-re tudtam elaludni, de akkor is csak heves sírógörcs közepette.
- Szeretlek. - nyomtam egy puszit a képre, majd bekapcsoltam a TV-t. Hát mi ment épp?
- Íme az EXO-K! - sétáltak be a tagok egyesével egy műsorba. Mikor feltűnt BaekHyun a képernyőn még több könny csordult le az arcomon. Minden más körülötte elszürkült, csak Ő volt.
Vajon boldog? - kérdeztem magamtól. - Nem hiányzom neki? - abban a pillanatban BaekHyun-t mutatta a kamera, de ő ezt nem vette észre. Szomorú arcot vágott.
- BaekHyun-ssi! - szólt hozzá a műsorvezető. - Minden rendben? Mostanában igen le vagy törve? Kimerít a munka?
- Oh, igen. - hajolt meg mosolyogva, majd újra elkomorult a tekintete. - Kimerítő idolnak lenni...
- És...az elképzelhető, hogy egy rajongó lesz később a barátnőtök? Lehetséges ez?
Nem bírtam tovább... kikapcsoltam.
BaekHyun nem tűnik túl boldognak. Nagyon fáradtak a szemei és a mosolya is erőltetett. Bárcsak ott lennék vele!


**** Betekintés az utolsó részbe.:): ****

Ott állt. Ott előttem pár méterre. Gyönyörű volt, mint mindig. Az izzadságcseppek viszont szexivé tették, apró mosolya pedig édessé. Minden meg volt benne, ami kellett. Nagyon szerettem. Azt akartam, hogy Ő is így érezzen. Lehetséges lenne ez, három év után?
Öt percen keresztül csak néztük egymást, könnyeim már kezdtek előtörni. S akkor elkezdett felém jönni, lassú, kimért léptekkel, majd megállt előttem. Tekintete átjárta az arcomat, centiről-centire. Már némán sírtam, mikor felemelte kezeit és az arcomhoz érintette tenyereit.
- Na Ra... - lehelte....