Special 2.

Special 2

- Ez gyönyörű! - ámuldoztam, mikor leszálltunk a repülőről és taxival elutaztunk Rómába.
- Áh, itt senki sem fog felismerni! - tárta szét a kezeit Baekie mikor lementünk a tengerpartra. Élveztem a homokos partot, a tűző napsütést, és azt, hogy végre nem kell bujkálnunk. Mint egy gyerek, berohantam a vízbe, nem érdekelt, hogy vizes lesz a ruhám.
- Én is! - csatlakozott BaekHyun, majd berontott a vízbe, de úgy hogy a ruhám felső része is olyan lett.
- Ya! - spricceltem le én is. A vége az lett, hogy heves vízcsatába kezdtünk, mindketten fürödtünk. - Áháá. Teljesen átnedvesedett mindenem. - nevettem, mikor Baekhyun rám feküdt a parton. Akkor már mindegy volt a ruháinknak.
- Az a jó. - csókolt meg édesen. - Na gyere, mielőtt megfáznál. - szállt le rólam.
- 30 fokban? - kérdeztem pajkosan.

- Áh, valami finomat  akarok enni. - nyitotta ki az apartman hűtőjét. Egy külön, tömegtől elszigetelt kis házat béreltünk ki egy teljes hétre, bár mind a ketten úgy gondoltuk ez kevés lesz, de BaekHyunt várja a banda.
- Én is. - táncikáltam végig a legújabb, merész hálóingemben. BaekHyun hirtelen elfelejtette, hogy mire gondolt az előbb, inkább engem figyelt, ahogy a ruhámban ugrálok.
- Felmelegszik a hűtő. - kacsintottam oda neki, majd lehuppantam a kanapéra.
- Inkább eszek csak egy zacskó kukoricát. - vigyorgott.
- Én is! - kapcsoltam be a TV-t.

Öt perc múlva BaekHyun is leült mellém, úgy faltuk TV nézés közben a kukoricát, mint akik már két napja nem ettek semmit.
- Nekem kell még. - mondtam.
- Hozzak? - valamiért mind a ketten vigyorogva beszéltünk a másikhoz, nem tudtuk hogy mi a franc bajunk van.
- Majd én. - kaptam ki a kezéből a tálat, majd betettem a mikróba a második zacskó kukoricát.

- Na de miért nem mondja meg a másik csajnak, hogy megcsalta? - értetlenkedett Baekhyun, miközben egy amerikai filmet néztünk és megettük az utolsó szem kukoricát is.
- Én sem értem. - vontam meg a vállam. - Olyan vicces fejet vágsz. - nevettem le magam, Baekhyun pedig csatlakozott.
- Te érted mi bajunk van? - kérdezte fetrengve.
- Szerintem a levegő...megártott... - dőltem bele az ölébe.
- Lehetséges. - véletlen kiköpte a magot, amin csak még jobban elkezdtük röhögni.
- Te disznó! - csaptam rá a combjára.
- Áh, várj! - ültetett fel, majd elrohant a konyhába. Én viszont követtem, láttam hogy egy teli tál epret vesz elő. Hm...
Halkan odasomfordáltam mögé, majd belecsíptem a fenekébe.
- Hihi. - kaptam ki egy epret.
- Várj, ezt nem így kell. - simította arcát az enyémhez, mint egy macska.
- Ta dááááám! - mutatta fel a tejszínhabot. Már maga a gondolat is nagyon izgató volt.
- Kérek. - nyitottam ki a szám, de ahelyett hogy egy epret tett volna bele, a nyelvét dugta be és hevesen csókolni kezdett. Ma egy olyan napom volt, hogy nem bírtam magammal, de ahogy láttam BaekHyun sem.
- Epret? - húzódott el, majd belenyomta, ezúttal a tejszínes epret a számba.
- Hm... - nyaltam körbe a számat, majd én is adtam neki.
Így játszottunk még vagy negyed órán keresztül, amikor BaekHyun megunta és felkapott a karjaiba.
Egyikünk arcáról sem lehetett lekaparni a mosolyt, s amint beértünk a hálóba, rögtön vetkőztetni kezdett. Türelmetlenségünk nem mutatkozott meg még ennyire sosem. Fél perc sem kellett, már meztelenek voltunk és testünk úgy simult egymáshoz, mint az ember bőréhez a bársony.
- Szeretlek. - nyögte BaekHyun, mikor belém hatolt.
- Én is. - sziszegtem, majd beletúrtam a hajába. Öt perc elég volt ahhoz, hogy mind a ketten elélvezzünk. Ilyen gyönyört csak Ő tud okozni, ebben biztos voltam.
- Kérhetek valamit? - kérdeztem lihegve.
- Akármit. - fújtatott.
- Ha lenyugodtál...azt szeretném, ha énekelnél nekem. - mosolyogva rátettem a fejem a karjára, ő pedig oldalra fordult és kiseperte a hajtincseket az arcomból.
- A szokásosat igaz? - nyomott egy puszit az orromra.
- Ühüm. - öleltem át.