13. fejezet


Reggel mikor felébredtem, BaekHyun már nem volt mellettem. Hiába tapogattam az ágyat, hátha megérinthetem, de nem volt mit. Mikor felültem, észrevettem egy cetlit az éjjeliszekrényemen.
"Örökké szeretni foglak!   BaekHyun"
Mi ez? - pattantam fel. Nagyon nem tetszik ez nekem! - valami okból kifolyólag sírni kezdtem. Éreztem valamit a levél hangvételében, és BaekHyun tegnapi viselkedésében. Olyan volt...mintha...mintha...búcsúzni akarna.
"Meg foglak védeni bármi áron." "Mindennél többet jelentesz nekem és esküszöm, hogy bármit elkövetek annak érdekében, hogy biztonságban legyél"
Akkor abban a pillanatban, mikor lepörgettem szavait magam előtt, tudtam, hogy mit jelentett. Azt mondta, BÁRMIT megtesz, hogy megvédjen. Az a bármi azt jelentheti, hogy képes elengedni azért, hogy ne forduljon elő többet olyasmi, mint ami tegnap.
- Nem teheted!!!!!!!! - kiabáltam kétségbeesve. Nem tudod megtenni! Nem lehet!!! - ellenkeztem, s közben a levelet rázogattam, mintha az tehetne mindenről.
Gyorsan felkaptam a telefonomat és hívni kezdtem Őt.
- A szám átmenetileg nem kapcsolható. Kérjünk próbálja meg újból! - mondta bele egy hang. Megpróbáltam ismét. De most is semmi.
Lehetséges, hogy telefonszámot cserélt? Azért, hogy ne tudjam elérni? Hát ez hihetetlen ....ez teljesen értelmetlen! Mi a francért csinálja ezt? - mérgelődtem.
- Mi a baj? - jött be anyám kopogás nélkül.
- Semmi. - mordultam rá. - felismerte a veszélyes helyzetet, így nem is faggatott tovább, kiment.

Egész nap próbáltam hívni BaekHyun-t, de esélytelenül. Tudtam, hogy úgysem fogja felvenni, akkor mégis minek próbálkozok?
Mégsem tudtam elfogadni a tényt, hogy elhagyott. Még ha csak azért is, hogy megvédjen. Így aztán a lehető legvédtelenebb vagyok, nélküle!
Lassan letopogtam az alsó szintre és elővettem a tejet, majd leültem. Az asztalnál ismét magam előtt láttam a tegnap este történteket, majd az az előtti alkalmakat, azokat mikor a Han-folyóhoz mentünk beszélgetni, mikor a telefonba énekelt nekem és amikor az EXO-s tagokkal buliztunk. Ezek voltak életem legszebb hónapjai. Nem térhet véget így. Mintha csak egy álom lett volna. Nem lehet! - könnyeztem csöndesen. Államat a térdeimre fektettem és behunytam a szemeimet.
- Ha kinyitom őket, akkor itt lesz mellettem és ez az egész nem történik meg. - vigasztaltam magamat. De nem volt mellettem.

Este tízkor a lakásuk előtt ácsorogtam. Nem mertem becsöngetni, vagy kopogni. Csak néztem az ablakukat. Chanyeol pillantott ki egyszer-kétszer de más nem történt.
- Kisasszony, mit keres itt? Rajongó? - kérdezte egy mély férfihang.
- Tessék? - néztem rá. Egy nagy darab fickó indult meg felém.
- Kérem ne kukkoljon, hagyja el a lakás területét. - utasított.
- Mi történt, eddig nem volt őr itt. - csodálkoztam.
- Ma fogadtak fel. Ezentúl senki nem teheti be a lábát, engedély nélkül.
- Szabad megtudnom, hogy mi okból kifolyólag vették fel, ajusshi?
- Gondolom azért, hogy megvédjem az EXO-t a rajongóktól. Valamint ha jól látom, Magát kisasszony sem engedhetem be. Ez egy külön kérés volt. - mutatott fel egy fényképet.
Nagyot döbbentem. Én voltam rajta. Ezt a képet én adtam BaekHyunnak.
- Ez nem lehet. - dadogtam. - Hát kitiltott!
- Sajnálom. Most el kell mennie. - mondta ismét.
Nem vártam meg míg kidobnak, bár lehet meg sem éreztem volna. Az sokkal jobban fájt, hogy BaekHyun utasította az őrt, hogy engem se engedjenek be. Teljesen el akar taszítani magától. - jöttem rá. Mit tudok tenni? Sosem láthatom ezentúl, csak a TV-n keresztül?
Megcsörrent a telefonom. Ji Eun az.
- Ji Eun. - nyögtem a telefonba.
- Jajj, baj van? - vált aggodalmasra a hangja.
- Kérlek...gyere el értem. - zokogtam, majd térdre rogytam a lakás előtt.

- Na Ra!!!! Na Ra! - futott felém. - Mi történt? - ölelt át. - BaekHyun csinált valamit?
Úgy örültem, hogy van valaki akinek kiönthetem a szívem és akinek a vállán sírhatok. Anyám sosem adta meg nekem ezt a törődést, egyedül BaekHyun volt az és Ji Eun, akik a segítségemre siethettek.
- Mit tegyek? - öleltem át. - Mit tudok tenni?
- Mi történt? - simogatta a hátamat.
- Elhagyott. Elhagyott, hogy megvédhessen. - mondtam. - De nem tudja, hogy ezzel csak még jobban tönkretesz.
- Istenem! - hangja olyan együtt érző volt, azt hittem esetleg Ő is sír. - Sírj csak! Add ki magadból. Ezen túl kell esni. Mindenkivel előfordul az ilyesmi. Túl leszel rajta.
- Nem hinném. Te nem tudod, mert nem meséltem túl sokat róla, de...Ő volt a Nagy Ő. - öntöttem ki a szívem. - Tudom, hogy Ő az.
- Lehet tévedsz, ezt nem tudhatod. - érvelt. - Most így gondolod, mert szerelmes vagy belé. De majd jön egy másik és nála is ezt érzed majd. Hidd el!
- Én nem vagyok te. - mondtam. - Tudod, hogy nem szeretek pasizni, nekem Ő volt az egyetlen. Én...nem akarom, hogy elhagyjon.
- Várj egy kicsit, adj neki időt. Ő idol, nagyon sok teendője van, sok minden járhat a fejében. Később lehet megtanulja kezelni az ügyeit és akkor majd minden olyan lesz, mint azelőtt. Bízz benne! - segített fel a földről.
Engedtem, hogy vezessen és végül az ő házánál kötöttünk ki.
- Aludj ma itt! - mondta. - Én vigyázok rád.
- Köszönöm. - hálálkodtam kimerülten.

**** BAEKHYUN *****

- BaekHyun! - jött oda hozzám Chanyeol és leült velem szemben az ablak mellé. - Jól vagy?
- Nem. - szipogtam, bár még nem sírtam. Nem akartam gyengének tűnni. Senki előtt sem. Ugyan Chanyeol a legjobb barátom, még sem bírtam neki beszélni Na Ra-ról.
Mit tettem? Vele és magammal? - faggattam magam.
- Na öntsd ki a szívedet, haver! Segítek. - csapott a hátamra.
- Nem tudsz. Hagyj! - álltam fel, majd bementem a fürdőbe és kulcsra zártam az ajtót. A lábaim feladták a szolgálatot, és én összeestem az ajtó előtt.
Nem tudtam tovább magamban tartani, görcsös zokogás tört rám. Éreztem, hogy azt, aki a legfontosabb volt számomra, elvesztettem. Nem tudtam, hogy helyesen cselekedtem-e vagy nem, bíztam benne. Azt akartam, hogy jobb élete legyen, egy olyannal aki nem idol és nem kap tojásokat a fejére csak mert vele mutatkozik. Velem nem bírta volna ki, láttam a szemén. Végül úgy döntöttem, hogy elhagyom. Biztosan kiheveri majd és talál magának egy rendes srácot. Ha még sem...akkor örök életemben bánni fogom...