11. fejezet


- Ez...hihetetlen... - rázta a fejét JiEun. - Nem elég, hogy rajta kaplak, hogy a wc-ben akciózol, de hogy...az EXO-s BaekHyunnal... Ráadásul azután, hogy DaeHyunnal hogy flörtöltél pár órával ezelőtt...
- JiEun! - szóltam rá, majd lopva BaekHyunra pillantottam, aki gyanús szemmel engem méregetett.
- A B.A.P.-s DaeHyun? - kérdezte mereven.
- Majd később elmagyarázom. - vetettem oda, majd JiEun felé fordultam. - Bocsi, hogy nem mondtam el. Már régebb óta ismerem Baekie-t. Csak abban az időben, mikor megismertelek, nem voltunk együtt.
- Na Ra...mennünk kell! - mondta BaekHyun idegesen.
- Majd mindent elmagyarázok. - ígértem. Elég sok megmagyarázni valóm van... - Még egyszer bocsi.
- A francba, már itt van a sajtó. - csukta vissza a wc ajtót Baekie.
- Mi lesz? - kérdeztem aggódva. - Ha lefotóznak, hogy egy lány wc-ből szaladsz ki, egy lánnyal, rögtön tudják, hogy mi a helyzet.
- Egye fene, segítek nektek. De még tartozol egy jó hosszú sztorival. Másszatok ki az ablakon, én addig lefoglalom őket. - lökdösött arrébb minket JiEun.
- Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, majd magam után húztam BaekHyunt.
- Kiférünk? - kérdezte.
- Hát figyelj, ha képesek voltatok azon a kicsi helyen dugni, akkor biztos ott is kiférsz.
- Köhöm... - vörösödtem el. BaekHyun-ra rájött a köhögő görcs.
- Na menjünk. - utasítottam.

Öt perc alatt ki is sikerült másznunk, de sajnos a paparazzik még így is észrevettek minket. Próbáltuk takargatni a fejünket, de valószínű, hogy tudták, hogy BaekHyun az.
- Merre megyünk? - suttogtam.
- Amerre látunk. - kuncogott BaekHyun, majd elindult észak felé.
Vagy három kilométeren keresztül futottunk, a végén már úgy kifáradtam, hogy a Han-folyó melletti padra csak úgy levetődtem. BaekHyun is lehuppant mellém, majd a fejét a combomra hajtotta. Még szerencse, hogy nem volt hideg, különben tuti megfáztunk volna.
- Ah, totál készen vagyok. - nyögte, majd arcát a hasamhoz dörgölte. - Hm...ez viszont olyan kellemes.
Szemeit lehunyta, és mint egy kisgyerek az anyja ölében, elaludt. Én csak néztem szép arcát, amivel még mindig nem tudtam betelni, pedig minden nap látom.
Kihasználva, hogy alszik lassan lehajoltam a szájára, és apró, finom puszikat nyomtam rá. Olyan jó érzés volt.
- Örökre az enyém vagy... - leheltem két puszi között.
Negyed óra múlva már én is elálmosodtam, és ülve el is aludtam.

- Na Ra! Gyere, menjünk haza! Késő van. - ébresztgetett BaekHyun.
- Hm? - pislogtam.
- Gyere, hazaviszlek! Későre jár.
- Oké. - ültem föl, majd BaekHyunra támaszkodva elsétáltunk a házunkig. - Szerinted nem lesz baj a maiból? - néztem szembe vele.
- Nem tudom. - töprengett. - Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon lehetetlenek voltunk a wc-ben. - kacagott, majd hevesen megcsókolt. Azon nyomban felébredtem és ismét elkapott a vágy.  - Mi lesz a következő helyszín? - beszélt a számba.
- Ki tudja... konyhapult? Biliárdasztal...? - pajkoskodtam két csók között.
- Azta. - nyögte.
- Köhöm... - anyám hangja úgy ugrasztott szét minket, mintha azt mondták volna: "ha azon nyomban nem léptek egymástól egy méter távolságra, valamelyikőtöket kinyírom."
- Anya... - köhögtem.
- Ezt nem hiszem el, már megint itt vagy kölyök? - mondta BaekHyunnak. - Mintha azt mondtam volna, hogy ne gyere mostanában ide, nem igaz?
- Elnézést. - hajolt meg illedelmesen.
- Hagyjad. - intettem le BaekHyun-t. Felesleges megaláznia magát. Mindazonáltal, örültem hogy ilyen jól nevelt. Talán megesik anyám szíve rajtunk, ha látja hogy Ő jó ember, hiába idol.
- Majd hívlak. - biccentett oda nekem BaekHyun, majd elsétált.
- Ez gonosz volt. - léptem be anyám mellett az ajtón.
- Meddig akarsz még ezzel a sztárocskával együtt maradni?  - kérdezte szemrehányóan.
- Sokáig. Örökké. Szeretem. Bár neked hiába magyarázom az ilyen dolgokat. - fintorogtam.
- Ne nézzél te le engem! Egyelőre én vagyok a felnőtt, nem beszélhetsz így velem. - papolt, de nem érdekelt, felmentem a szobámba, majd rögtön hívni kezdtem BaekHyun-t, hogy épségben haza ért-é. De nem vette fel. Gondoltam várok egy negyed órát, addigra biztos visszaér a lakásukhoz, de még akkor sem vette fel.
Remélem nincs valami baj!
Tárcsázni kezdtem Chanyeol számát, amit BaekHyun adott meg biztonság kedvéért, ha bármi probléma van és őt nem érem el, akkor Chanyeolnál próbálkozzak.
- Hahó? Chanyeol-ssi? - szóltam bele a telefonba.
- Na Ra-ssi? Éppen hívni akartalak...
- Miért? - szorult görcsbe a gyomrom.
- Baj van...BaekHyun-t elkapták, amint veled egyelget a folyóparton, és hazafelé jövet megrohamozta a sajtó. Jelenleg is a téren van. - mondta aggódva.
- Jajj ne! - kaptam a számhoz. - Nem tudod, fénykép is van rólunk?
- Van. Nem is egy. A menedzser már intézi a dolgokat, de... - fújtatott. - Na Ra-ssi, azt hiszem ezek után nem lesz nyugtod. BaekHyunnak meg végképp nem. Nagyon remélem, hogy nem rúgják ki a csapatból, de tudod hogy mi volt múltkor is a következmény.
- Istenem! - könnyeztem. - Tönkre tettem mindkettőnk életét! - túloztam egy kicsit, bár talán annyira mégsem. Én lemondhatok arról, hogy valaha közkedvelt idol lehessek, sőt inkább közutált barátnő leszek, BaekHyun meg biztosan rajongókat veszít emiatt, és lehet hogy az állása is rámegy.
- Chanyeol-ssi! Azonnal odamegyek! - csaptam le a kagylót, majd felkaptam a kabátomat és kiviharoztam a házból.

10. fejezet



JiEunnal a TS Entertainment előtt várakoztunk, hogy végre elkezdődjön az újoncok tájékoztató fóruma. Nagyon izgultunk, én már a körmeimet rágtam, amikor végre behívtak minket. Meglepetésünkre a B.A.P.-s tagok is ott voltak és üdvözöltek minket.
A fórum vagy egy órán keresztül tartott, de lehet tovább is, mert a végén már bealudtam.
- Na Ra! - ébresztgetett JiEun.
- Látom igazán élveztétek az előadást. - szólt egy hang, mire felemelte a fejem.
- DaeHyun...oppa... - nyögte JiEun. - Nagy rajongóid vagyunk! - hajolt meg. Követtem a példáját, bár kevésbé buzgón.
- Na Ra-ssi és JiEun-ssi? - hajolt meg ő is. Arca nem csak a TV-ben tűnt gyönyörűnek, élőben is épp olyan jóképű volt.
- Nagyon tetszett a múltkori előadásotok. B.A.P. lányverzió ...hm... érdekes... - mosolygott, amitől JiEun odakapott a kezemhez.
- Köhöm...köszönjük. - mondtam.
- Remélem még összefutunk, elméletileg ugyanakkorra vagyunk beosztva táncórákra. Ha minden igaz ti lesztek a háttértáncosaink.
- Miiiiiiiii??? - kiabáljuk egyszerre. - De...nektek nem fiú táncosok kellenek?
- Azok is lesznek, de úgy gondoltuk, hogy beújítunk. Remélem nem baj...
- Viccelsz? - kérdezem. - Nagyon köszönjük.
- Köszönjük. - csatlakozott JiEun is.
- Nos...jöttök? Mi is épp megyünk el...

DaeHyunnal és a többi B.A.P.-s taggal sétáltunk ki a TS székházából. JiEun teljesen be volt sózva, úgy tapadt DaeHyunra, mint a csiriz. Majd miután észrevette Yong Guk-ot, rögtön el is felejtette az összes pasit a világon.
- Oppa! Rappeljél nekem, úgy szeretem a hangodat. - nyafogott. Hiába szóltam rá, ő nem az a fajta volt, akit kordában lehetett tartani.
- Na, ugye tudjátok, hogy holnap délután 5kor kezdődik a próba? Pontosak legyetek, különben... - viccelődött.
- Különben? - te jó isten, ugye most nem flörtölök???? - kaptam észbe. - Oh, bocsi. Nekem most mennem kell. - jutott eszembe BaekHyun, majd JiEunról és a többiekről megfeledkezve elfutottam.
- Holnap 5! - kiabált utánam DaeHyun.

BaekHyun már ott várt rám az SM Entertainment előtti szökőkútnál, kapucniban és csőgatyában. Amint megláttam ismét eszembe jutott a tegnap este, aztán rájöttem hogy ma is arra vágyom. Te jó ég, mi lett velem? Mániákus lettem? Bár nem tudtam, hogy szex-mániákus vagy BaekHyun-mániákus. Talán... szex-mániákus BaekHyunnal...
- Annyeong! - ölelt át szorosan.
- Szia!
- Na megyünk moziba? - kérdezte mosolyogva.
- Naná. - fogtam meg a kezét, majd magam után kezdtem el húzni.

A moziban csak mi ketten és még egy pár ült, ezért kihasználtuk a hatalmas helyet és leültünk az egyik duplaszékes kanapéra. Ez nem egy megszokott mozi volt, itt kanapék voltak és nem székek.
A film negyedénél már elvesztettem a fonalat, ugyanis a főszereplők máris rátértek az ágyjelenetre. Nagyon zavarban éreztem magam, és ezt BaekHyun is megérezte.
- Köhöm... - köhögést imitált, majd kissé arrébb húzódott. Vajon miért vagyunk mindketten zavarban, mikor már mi is átestünk az ilyenen? Nem az lenne a normális, ha most gátlástalanul egymásra vetnénk magunkat?
Lopva BaekHyunra pillantottam. Meredt szemekkel bámulta a képernyőt, de látszott rajta, hogy fogalma sincs már egy ideje, hogy miről van szó.
- Ahhh....Young Bi... - nyögte a férfi főszereplő a nő szájába. Nyomban elkaptam a szemem BaekHyunról és babrálni kezdtem a ruhám szélét.
Végül nem találtam jobb feszültség-levezetőt, az italért nyúltam. A baj csak az volt, hogy BaekHyun is pont akkor akarta felvenni az innivalót, így nem a poharát, hanem a kezemet fogta meg. Egymásra néztünk, mire ő gyorsan közelebb húzódott és elkezdett csókolni.
Reagálni nem volt túl sok időm, így amint tudtam felvettem vele a ritmust. Olyan finoman és szenvedélyesen csókolt, hogy a végén már fel kellett állnia a helyéről és szinte rám feküdt. Az sem érdekelt minket, hogy közhelyen vagyunk.
- Akarlak. - suttogta kéjesen, amitől szinte teljesen elvesztettem a fejem.
- Wc? - kuncogtam. Nem gondoltam teljesen komolyan, viszont BaekHyun azonnal felrángatott és a női mosdóig meg sem álltunk.
Szerencsére nem volt benn senki, így BaekHyun kulcsra zárta a fülke ajtaját, majd nekem esett. A fal ugyan kemény volt, de az sem izgatott. BaekHyun viszont annál jobban.
- Na Ra... nem baj, ha most nem fogom vissza magam? Nem akarok állat lenni, de...nem bírok... magammal...
- Baekie... - csak ennyit tudtam kinyögni, a következő pillanatban már bennem is volt.
- Akarsz még pár karcolást? - haraptam bele a nyakába a kellemes fájdalom érzésére.
- Naná. - kuncogott, majd gyorsabb ütemet kezdett el diktálni. A végén mind a ketten hangosan felnyögtünk.
- Mi volt ez? - kérdezte valaki kintről. A francba!
BaekHyun befogta a számat a kezével, majd mikor úgy érezte, hogy lenyugodtam, gondosan visszaöltöztetett engem is, és magát is, majd megfogta a kezem.
- Figyelj...fogjuk magunkat és kimegyünk. Kapucnidat húzd fel.
- De nincs.
- Akkor tessék. - adta oda a sálját. - Ne nézz sehova, csak az ajtóra. Oké? -
- Oké. - a zár kattant, mi pedig kiléptünk.
- Na Ra????? - velem szemben JiEun állt.
Lecövekeltem. BaekHyun pedig visszapattant rólam.
- Mi az? - nézett rám BaekHyun. - Mondtam, hogy siessünk.
- Mi ez? - ámuldozott JiEun. - Ez....te...te az Exo-s BaekHyun vagy? - az álla leesett és hirtelen nem talált értelmes szavakat, csak dadogott.
- Ismered? - kérdezte tőlem Baekie.
- Jesszus! - hápogta JiEun.

9. fejezet


- Mégis mi a jó fészkes fene folyik itt? - rontott be reggel anyám a szobámba. BaekHyun és én meztelenül feküdtünk az ágyban, egymáshoz bújva és beszélgettünk, hogy mi mindent foguk még csinálni a későbbiekben. Az biztos, hogy elmegyünk a vidámparkba és moziba. Ez a kettő kötelező volt a pároknak. Ő pedig azt szerette volna, ha Aqua Parkba megyünk, egy másik országba, ahol nem ismerik fel és nyugodtan élvezheti a szabadságát. Az már más kérdés, hogy nekem nincs pénzem az ilyesmire.
- Anya? - húztam feljebb a takarót.
- Ki ez???? Na Ra!!!! Nem hittem volna, hogy képes vagy idáig süllyedni! - mérgelődött anyám. - Felhozod ide az első jött ment fiút, akit fölszedsz az utcán?
- Miről beszélsz? Ő aztán minden, csak nem jött ment.
- Na Ra... - szólított BaekHyun, de nem figyeltem rá.
- Hogy vagy képes minősíteni őt, mikor még csak nem is ismered??? - akadtam ki.
- Épp ez az. Még csak nem is ismerem, te meg már összefekszel vele.
- Húsz éves vagyok, mi baj van ezzel? Mellesleg én már régóta ismerem. - vitatkoztam tovább. Nem elég, hogy BaekHyun Entertainmentje is megtiltja, hogy együtt legyünk, még a saját anyám is a boldogságom útjába akar állni.
- Kifelé kölyök! - utasította keményen BaekHyun-t anyám.
- Igen is. - engedelmeskedett. - De...Na Ra-ssi... - hajolt oda a fülemhez. - Nem tudod, hol a boxerem? - közben egy puszit is nyomott az arcomra, amitől elmosolyodtam.
- Anya, mindjárt elmegy, de megengednéd, hogy felöltözzön?
- Egy percet kap! - azzal becsapta az ajtót.
- Most komolyan...hova tettem? - rohangált a szobámban BaekHyun, a lepedővel a derekán. Valamiért elkezdtem nevetni. Olyan viccesen nézett ki, ahogy összekuszálódott hajjal és egy száll lepelben ugrándozik a szoba kellős közepén, az alsónadrágjáért kutatva.
- Segíts már! - kuncogott BaekHyun is. Gyorsan felálltam és felkaptam a köntösömet, majd keresni kezdtem, de közben megpillantottam BaekHyun hátán lévő friss karcolást.
- Te jó ég, ezt én csináltam? - kaptam oda, mire felszisszent.
- Hát...szerintem nem én. - mosolyog. - De örömmel viselem.
- Ne már. Ennél jobban nem tudom már levágni a körmömet. - rágtam le a leghosszabbnak tűnőt, de BaekHyun elvette a kezemet a számtól, majd megcsókolta.
- Sok ilyet akarok még. - ölelt át szenvedélyesen.
- Bocsáss meg. - búgtam a fülébe.
- Nincs mit megbocsátani. Inkább megköszönni. - nézett bele a szemembe. - Köszönöm, hogy vállalod, hogy velem leszel.
- Örömmel. - csókoltam meg.
- Készen vagy már? - kopogott be anyám.
- Majd hívlak. - egy utolsó puszi, aztán ki is ment a szobából. Anyám végigmérte, majd fintorgott egyet.
- Ahhoz képest...nem is olyan rossz. Legalább van pénze?
- Bocsánat, hogy ezt mondom de undorító vagy. Én nem leszek olyan, mint te. - háborodtam fel. - Nem fogok összefeküdni egy ismeretlennel, hogy aztán apa nélkül kelljen felnőnie a gyerekemnek.
Az arcomon nagyot csattant anyám tenyere. Égetett, de nem törtem meg. Tudtam, hogy igazam volt, bár nem így kellett volna megfogalmaznom. Azt viszont nem tűrőm, hogy engem, és akit szeretek ócsárolja, mikor ő sem különb. Ez amolyan: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű...
- Abban biztos lehetsz, hogy egy ideig ide nem teheti be a lábát az a gyerek. - vágta be maga után az ajtót, majd hangos dübörgéssel leszaladt a lépcsőn.


Késő délután megcsörren a telefonom.
- Igen, tessék? - szólok bele.
- Kim Na Ra-ssi?
- Igen.
- Gratulálunk, bejutott a TS Entertainment idén induló gyakornoki csoportjába, a barátnőjével, Jong JiEunnal. Áll még a jelentkezés? Elfogadják?
- Nanááááááááá. - visongtam, majd még le sem tettem a telefont már rohantam az SM Entertainment székháza felé. Csak akkor torpantam meg, mikor leesett, hogy már pár hónapja nem dolgozom itt. Felmondtam, miután szakítottam BaekHyunnal. Kissé érdekes lett volna, ha összefutok vele, mikor olyan kegyetlenül otthagytam magára 4 hónappal ezelőtt.
A telefonom ismét rezegni kezdett.
- Naaaaa Raaaaaaaa! Téged is hívtaaaaak? - hallottam JiEun izgatott hangját. - Te ezt elhiszed? Valóra vált az álmunk!!!!!
- Igeeeeen! - ugráltam, mint egy bolond az utca közepén.
- Hol vagy most, oda megyek!
- Ne! Nem vagyok otthon, találkozóm van. - hazudtam, bár reméltem, hogy mégsem. - Majd hívlak! - tettem le gyorsan, mert messziről kiszúrtam, hogy az EXO száll ki egy autóból. Ahogy elnéztem őket, elkezdtek hiányozni. Nagyon megkedveltem őket.
BaekHyun, mintha mondták volna neki, rögtön az én irányomba nézett és mutatta a kezével, hogy mindjárt hív. Egy perc múlva már csörögtem is.
- Szia baby! - kuncogott.
- Micsoda? Baby? - háborodtam fel, de igazából tetszett a becenév.
- Hm...fél óra múlva megyünk a lakásunkba, szabad a napunk hátralévő fele. Feljössz ugye?
- Naná. Hívj ha ott vagytok. - azzal letettem.

- Na Ra!!!!!!! - ugrott a nyakamba Lu Han.
- Szia! - öleltem meg.
- Yeah! Hiányoztál csáje! - üdvözöltük egymást Chanyeollal. - Vigyáztam az Uradra, amíg távol voltál.
- Megköszönöm.
- Hej! - nyomott egy puszit az arcomra Kai. - Üdv újra! Remélem ez alkalommal tovább maradsz.
- Kai!! El a mancsokkal. - karolt át vigyorogva BaekHyun.
- Bocsi BaekHyun hyung!
- Helló! - jött oda Sehun, Xiu Min, Tao és Lay.
- Remélem többször nem töröd össze a mi Bacon-ünk szívét. - mosolygott Kris.
- Nem áll szándékomban.
- Az jó. - Chen is feltűnt. - Szia. - megölelt.
- Örülök, hogy mindenkit újra láthatok. Hiányoztatok. - vallottam be.
- Én már megint kimaradtam. - toppant be Suho.
- Mert te mindig csak fecsegsz... - ugratta BaekHyun.
- Tíz fekvő, most! - viccelődött Suho.
- Értettem leader!
- Buliiiii van emberek!!!! Hozom a piát. - tapsikolt Chanyeol.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Én még kiskorú vagyok! - kiáltott Sehun.
- Majd én vigyázok rád. - mondta neki Lu Han.
Olyan édesek... - gondoltam magamban.
- Én is kiskorú vagyok, de engem nem kell támogatni.
- Nem is akartunk. Te tökös srác vagy. - így Kris.
- Miért én töketlen? - pattant fel Sehun.
- Kitudja... - nevetett Kris.
Olyan jól éreztem magamat velük, reméltem hogy ez a kapcsolat sosem fog megszakadni köztünk. Remélem ezeket az értékes barátokat nem veszítem el sosem....

8. fejezet


Nagy nehezen kikecmeregtem a taxiból.
- Köszönöm ajusshi. - csukta be az ajtót.
- Na Ra! - BaekHyun szállt ki egy másik taxiból. Ismét sikerült meglepnie. - Miért menekülsz? Miért menekülsz előlem? Mit tettem? Nem zaklattalak soha...
- Én...csak...- dadogtam. Ha jobban belegondolok ...nem BaekHyun elől menekülök, hanem az emlékeim elől, amiket vele együtt töltöttem. Annyira vissza akartam menni abba az időbe, és bár tudtam, hogy nem lehet, mégis oda vágytam. - Hagyjuk! - indultam el haza. Nem állított meg, bár láttam hogy követ. Egészen hazáig.
- Miért követsz? - torpantam meg az ajtónknál. Nagyon remélem, hogy anya nincs itthon...
- Beszélni akarok veled. - rontott be.
- Ya!!! Ez az én házam, nem mondtam, hogy bejöhetsz. - rivalltam rá, majd követtem őt a nappaliba. - Ya!!!
- Tudod, hogy sosem szoktam ideges lenni. De amióta csak úgy otthagytál, megbánás nélkül, azóta ez nem igaz rám.
- Honnan veszed, hogy megbánás nélkül tettem? - vágtam közbe.
- Ahogy látom boldog vagy. - veszekedett tovább.
- Igen? Boldognak látsz??? - kiabáltam. - Vak vagy, vagy mi?
- Mi?
- Mit olvasol ki a szemeimből? - közelítettem hozzá. Arca alig egy centire volt az enyémtől. Az idegességtől, hogy tényleg nem látja mit tett velem a különtöltött idő, teljesen elfelejtettem zavarba jönni a közelségtől. Ő viszont érdekesen nézett rám. Zavarban volt, mégis szikla szilárdan állt előttem.
- Tévedek?
- Ki tudja...
- Megváltoztál... - súgta már szinte a számba. Szemeit nem hunyta le, én viszont igen. - Csak játszadozol, igaz?
- Ki tudja... - ismételtem cinikusan. Ahelyett, hogy ellökött volna magától, hirtelen megölelt. Szorosan. Arcát a nyakamba fúrta és megcsókolta azt. Olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. Csak álltam, mint aki karót nyelt, majd egy halk hang ütötte meg a fülemet.
BaekHyun sírt!!!! Megéreztem a könnycseppeket a vállamon. Amint ez tudatosult bennem, én is elkezdtem könnyezni. Megfogtam a karját és elhúzódtam. Tényleg sírt!
- Baekie.... - töröltem le a könnyeit. - Sajnálom....tényleg....én...
- Szeretlek! - mondta.
- Tessék? - ámultam.
- Szeretlek. - ismételte meg határozottan. Azalatt a négy hónap alatt is szerettelek. De te nem adtál rá lehetőséget, hogy elmondjam.
- Miért szeretnél? Jaj, hülyeséget beszélsz! - beszéltem magam ellen. Nem értettem magam sem, hogy miért nem akarom elhinni. Egyszerűen csak annyira boldoggá tett ez az egy szó, hogy képtelen voltam hinni a fülemnek.
- Az a te szokásod. - vágott vissza.
- Ugye tudod, hogy mit jelent ez?
- Az hogy szeretlek? - bólintottam. - Igen. Azt, hogy nagyon zavaros lesz az életem, ügyelnem kell minden lépésemre és kevésbé tudok majd koncentrálni a munkámra. De igyekezni fogok. Keményebben fogok dolgozni. Nem tudom, majd lesz ami lesz. Viszont...abban az egyben biztos vagyok, hogy nem fogok rólad lemondani. Nem akarok. Nem érdekel ki mit mond, vagy hogy mi a szabály. Egyszer élünk, és én ezt az életet veled akarom leélni.
- Akkor jó. - mosolyogtam a könnyeim közt.
- Most miért sírsz? - simított végig az arcomon.
- Mert szeretlek. - mondtam én is. - És boldog vagyok, hogy itt vagy! - bújtam hozzá, de ő eltolt magától. Nem értettem.
- Azt hiszem itt maradok estére... - vigyorgott, majd megcsókolt.  Olyan hevesen csókoltam vissza, hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de csak mosolygott.
Akartam Őt, mármint tényleg akartam, úgy mint még soha. Annyira megviselt a hiánya, hogy a puszta csók nem volt már elég. Pedig nem vagyok az a fajta vad, rosszlány, mégis....talán tényleg megváltoztam. - gondoltam, márha lehet ezt mondani, miközben BaekHyun ész veszejtve csókolta az ajkaimat és a nyakamat.
Hirtelen ráugrottam, ő pedig a fenekemet fogva felcipelt a szobámba. Nem érdekelt semmi óvintézkedés, egyet tudtam: Teljes szívemből akarom Őt.
BaekHyun lerakott a földre, de a csókunkat nem szakította meg. Lassan lehámoztam róla a pulcsit és az inget. Még sosem láttam ingben, de abban biztos voltam, hogy az is jól áll neki. Nos...ezt ma már nem tudom meg. - kuncogtam magamban. Ő is kicsatolta a nadrágomat, majd levette az övét is. Addig meg sem álltunk, amíg mind a ketten meztelenek nem lettünk. Lassan végigsimítottam vékony testén. Tényleg nem volt egy nagy darab, nekem mégis annyira vonzó volt. Reméltem, hogy én is annak tűnök az ő szemében.
- Olyan... gyönyörű vagy. - mondta a számba, mire én még közelebb bújtam hozzá, már ha ez lehetséges volt.
Féltem, hogy milyen lesz az első alkalom, de BaekHyunban teljesen megbíztam.
- Nem akarok fájdalmat okozni. - húzódott el egy kicsit, mikor felnyögtem.
- Nem. Nem okozol...ez természetes... nyugtatgattam őt is és magamat is. - Csak kérlek csókolj meg közben, hogy ne arra koncentráljak.
Teljesítette a kívánságomat. Mire túlestünk a legfájdalmasabb részén, már csak az élvezet maradt. BaekHyun olyan gyengéd volt, és az illata úgy megtöltötte a teret körülöttem, hogy egyszerűen úgy éreztem a mennyben vagyok.
Életem legcsodálatosabb percei még csak ezek után következtek.

Hajnali kettőkor arra lettem figyelmes, hogy BaekHyun az arcomat simogatva énekli az Into your World-öt. Csupasz mellkasán a fejem eléggé természetellenes pozícióban volt, ezért lejjebb csúsztam egy kicsit, hogy rá tudjak nézni.
- Úgy szeretem a hangodat. - hunytam le a szemem és élveztem a kényeztetést.
- Az jó, mert még sokáig el kell viselned. - puszilta meg pajkosan a homlokomat.
- És imádom ezt a dalt is. Mikor egyedül voltam, mindig ezt hallgattam.
- A szövege is pont illik ránk. - mondta. - Komolyan mondom. Mindig itt leszek neked. Mindig megvédelek. - ölelt át.
- Akkor jó. - bújtam hozzá, majd pár perc múlva el is aludtam a karjaiban.

7. fejezet

7. fejezet


- Hát neked meg mi a bajod? - üdvözölt anyám nyersen, mikor vörös szemekkel és fáradtan beléptem az ajtón.
- Semmi. Megyek lefeküdni. - motyogtam.
- Várjál! Mondd már, mi a baj! - erőszakoskodott.
- Mondtam már, hogy semmi!!!! - kiabáltam.
- Yaaa!
- Hagyj békén, csak arra kérlek! Eddig rohadtul nem érdekelt, hogy mi van velem, most se érdekeljen!!! - keltem ki magamból. Tudom, hogy nem így kellett volna reagálnom, nagyon gonoszul viselkedtem, de nem bírtam erőt venni magamon, hogy normális hangnemben beszéljek vele. Gyűlöltem mindenkit, mindent.
Nem vártam meg, míg elkezd papolni, felviharoztam a szobámba és erőteljesen bevágtam az ajtót, majd ledőltem az ágyra. Elővettem a telefonomat és elkezdtem nézegetni a képeket, amiket BaekHyun-nal készítettünk. Az arcán lévő önfeledt mosoly, annyira ellentétben állt a pár órával ezelőtti reakciójával, hogy úgy tűnt két különböző ember. BaekHyun sosem lett mérges, az alatt az egy hónap alatt, amióta megismertem, mindig mosolygós volt és nyugodt. Bármi történt, ő megtartotta a hidegvérét, de most mikor kijelentettem, hogy szakítok vele...
Görcsös zokogás lett úrrá rajtam, egyszerűen nem bírtam visszafogni, az emlékek csak úgy megrohamozták az elmémet.
Azért indultam el az SM-hez, hogy idol lehessek, erre találkozom vele és Ő felforgat mindent. Amíg vele voltam, teljesen elfelejtettem, hogy mik a céljaim, csak az számított, hogy találkozhatok vele és láthatom helyes arcát és édes mosolyát. Ajkait az enyémeken... Nem éreztem még annál csodálatosabb érzést.
De ez csak egy álom volt. Rájöttem. Nekem nincs helyem mellette. Túl sok minden választ el minket. Minél előbb elfelejtem... annál jobb...

4 hónappal később...

- Most komolyan JiEun! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit durva lesz a meghallgatásra? B.A.P.  Warrior??? Ember... fel sem fogunk tudni kelni a próbák után... - mondtam hitetlenkedve.
- Higgy nekem, menni fog! - bíztatott JiEun, akit a TS Entertainment egyik meghallgatásán ismertem meg pár hónapja, azóta nagyon szoros barátság köt össze minket és elhatároztuk, hogy együtt, ha törik, ha szakad bejutunk az Entertainmentbe.
- Na akkor hajrá! - kapcsolta be a zenét JiEun.

Több hetes kemény edzés és gyakorlás után, végre elérkezett a meghallgatás. Nem éreztem magamat teljesen felkészültnek, de meg kell próbálni.
- Fighting! - ölelt meg a fellépés előtt JiEun.
- Fighting! - szorítottam magamhoz. - Mindent bele!
Elkezdődött a szám. Waaaaarrioooooooor!, mi meg elkezdtünk rá táncolni és énekelni.
A nézők között kiszúrtam a B.A.P. tagokat, akik tapsolva énekelték a saját szerzeményüket. Kissé meglepődtem és igyekeztem jobban beleadni magamat, hogy ne hozzák rájuk szégyent. A fellépésünk sikeresen véget ért, JiEunnal lihegve figyeltük a B.A.P.-seket és az elnököket.
- Köszönjük, majd értesítünk titeket, de... legközelebb valami kevésbé fiús számot válasszatok. - mosolygott a TS Entertainment elnöke.
- Rendben, köszönjük. - hajoltunk meg.

- Remélem ezúttal bejutunk. - mondtam izgatottan.
- Én is. - így JiEun.
Hazafelé sétáltunk Szöul egyik legforgalmasabb utcáján, felszabadultan, és álmodoztunk azon, hogy milyen lenne ha végre debütálhatnánk.
- Oh, el kell menni gyorsan a reptérre, kell vennem jegyet.
- Miért nem rendelsz? - kérdeztem
- Az egyik régi barátom ott dolgozik és szeretnék vele néhány szót váltani, ezért megyek személyesen. Eljössz?
- De az két óra, oda-vissza! - nyafogtam. - De jó, rendben, induljunk! - egyeztem végül bele.
Fogtunk egy taxit és körülbelül egy óra múlva már ott is voltunk a reptéren.
- Dong Wook! - szaladt oda JiEun a régi barátjához. - Jajj, de hiányoztál.
- Te is, JiEun-ssi. - emelte fel a barátnőmet a fiú.
Ahogy elnéztem őket, többnek tűntek mint egyszerű, régi barátok.
- Na Ra, gyere ide! Bemutatom Jong Dong Wook-ot, régi jó barát...
- Jó barát, mi? - motyogtam, majd meghajoltam. - Üdv!
- Na Ra-ssi-val az egyik meghallgatáson ismerkedtünk meg... - magyarázta JiEun.
- Mindjárt jövök, elmegyek wc-re. - szakítottam félbe őket, de igazából csak magukra akartam hagyni a két pacsirtát. Ezt még meg fogja nekem köszönni...- kuncogtam magamban, de ahogy nem néztem a lábam elé, belementem valakibe.
- Ah, sajnálom! - hajoltam meg anélkül, hogy megnéztem volna ki az akibe belementem.
Amint felemeltem a fejem, és megláttam ki az...
- Na Ra? - kérdezte BaekHyun ridegen és meglepődve. Nyelni sem bírtam. A fájdalom, ami akkor a szívembe nyílalt megremegtette a térdeimet, még sem bírtam egy lépést sem hátrálni. Csak néztem sötétbarna szemeibe, amik még most is úgy csillogtak, mint pár hónappal ezelőtt. Az arca még szebb lett, bár kicsit fáradtak tűnt.
A négy hónapja magamban tartott emlékek, fájdalmak és örömök egyszerre zúdultak közénk. Tudtam, hogy még mindig szeretem. Még mindig csak Ő az aki képes ezt kihozni belőlem. Hiába próbáltam magammal elhitetni, hogy elfelejtettem, az az igazság, hogy amikor épp nem a meghallgatásokkal és a próbákkal voltam elfoglalva, akkor is ő járt a fejemben. Hiányzott a mosolya, a szép arca és a kellemes hangja. Több hétig képtelen voltam elaludni hajnali három előtt, azt akartam, hogy Ő altasson el a hangjával. Akartam, hogy újra megcsókoljon, hogy újra együtt nevethessünk a kedvenc műsorunkon, és újra együtt mehessünk el a Han-folyóhoz.
Nem használt az sem, hogy minden hétvégén odamentem és két 'nyitókát' összekapcsolva kívántam azt, hogy legyen minden olyan, mint régen. Nem, ehhez Ő is kellett.
- Na Ra-ssi... - búgta BaekHyun halkan. - Te hogy kerülsz ide?
Nem tudtam válaszolni, csak néztem, szemeimbe könnyek gyűltek.  Futnom kell! - súgta belül egy hang. Muszáj elmenekülnöm, hogy meg ne lássa, milyen hatással volt rám. Gondolkodás nélkül elkezdtem a kijárat felé futni.
- Na Ra!!!! - kiabált utánam. - Állj meg!!!
Hallottam, hogy utánam fut. A kétségbeesés a hangjában már majdnem megállított, de nem maradhatok!
- Ne menj el!!!! - ordított utánam. Már nagyon közel volt.
Szerencsére egy taxi pont előttem állt meg, így gyorsan behuppantam és mondtam neki, hogy vigyen Szöulba.
BaekHyun elérte a taxit. Erőteljesen rácsapott a hátsó ablakra, ahol ültem. Ütögette, de nem nyitottam ki.
- Induljon kérem! - mondtam a sofőrnek, majd mikor elindult az autó ránéztem BaekHyunra.
Ő fájdalmas és némi idegességgel vegyült arckifejezéssel nézett utánam.
- Na Raaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kiabált és futott utánam, de pár méter után feladta. A hátsó szélvédőből nézve, láttam hogy bosszankodik és ordít, mint akit kínoznak.
Nagyon fájt. Fájt újra találkoznom vele, viszont elmondhatatlanul boldog voltam, hogy láthattam. Több sem kellett, ismét elkezdtem sírni. Több hónap után ismét felszínre kerültek az érzéseim iránta. Szerettem ...nagyon, és nem akartam, hogy ez az érzés elmúljon.

6. fejezet

6. fejezet


- Szerinted ébren vannak? - hallottam valakit messziről beszélni. Ki lehet az?
- Nem tudom, de halkan. Hagyjuk őket, olyan édesek. - Ez Suho?
- Yaaaa, whaaaaaad up? - kiáltott Chanyeol, mintha valami paraszt lenne, aki az asszonyának ordít a földről, hogy hozza oda neki az ásót.
- Ssssssssssssssss. - sisegtek a többiek.
- Mé'?
- Na menjünk ki, majd visszajövünk. - hallottam, hogy Suho lökdösi kifelé az EXO-tagokat.
Szép lassan kinyitottam a szememet és BaekHyun-t pillantottam meg magam előtt. Arca pár centire volt az enyémtől, halk szuszogása megtöltötte a gondolataimat, békés arcát pedig olyan kellemes volt nézni, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Karjait körém fonta, mert ha nem tette volna, biztos leestem volna a földre. A keskeny kanapé miatt szorosan egymáshoz simultunk, ami miatt zavarba jöttem. Nem tehettem mást, a kezem viszketni kezdett és kénytelen voltam megérinteni finom haját, majd orrát, szemét, arcát, és végül elérkeztem a szájához.
- Ahj...miért teszed ezt velem? - suttogtam nagyon halkan, majd elkezdtem közeledni a szája felé. Már épp, hogy egy-két milliméter választott el minket, BaekHyun szemei kinyílottak. Arcomra ijedelem és döbbenet ült ki, de nem bírtam hátra húzódni. Biztos kancsalnak tűntem, mivel BaekHyun is, annyira néztük egymást. Két perc után már úgy gondoltam, ideje lenne nagyobb teret adnom neki, de Ő is pont akkor reagált és gyors, kemény csókot nyomott a számra, majd szélesen elvigyorodott.
- Jó reggelt! - mondta vidáman.
- Jó....reg...gelt! - nyökögtem.
- Jól aludtál? - próbált kikelni melőlem, de túl kicsi volt a hely és elvesztette az egyensúlyát, majd rám esett.
- Ah! - nyögtem, a rám nehezedő súly és meglepettség miatt.
- Jajj, ne haragudj! - szavatkozott BaekHyun.
- Mi folyik itt? - rivallt ránk egy idegen hang, mire BaekHyun legurult a földre, én meg felültem. Egy idősebb férfi rontott be a szobába, mögötte Suho-val és a többi Exo taggal.
- Ez nem az, aminek látszik... - mentegetőzött Suho és BaekHyun egyszerre.
- Ki ez a lány? - kérdezte a férfi.
- Meg tudjuk magyarázni Menedzser ajusshi... - kezdte Suho, de BaekHyun közbe vágott:
- A barátnőm. - állt fel határozottan.
- De neked nem lehet barátnőd! Semelyikőtöknek nem lehet. Ez benne is volt a szerződésben, hogy a debütálás után 3 évig nem lehet párkapcsolatotok. Neked épp hogy letelt a 3 hét.
- Tudom. - hajtotta le a fejét BaekHyun.
- Ugye tudod, hogy mivel jár az, ha megszeged a szerződésben leírtakat...
- BaekHyun...- fordult Suho BaekHyun felé. - Na Ra-ssi. Én nagyon kedvellek titeket, Baekie, te a testvérem vagy, de...ez nem mehet így tovább. A próbáról is hiányoztál, ha minden idődet lefoglalja a barátnőd, akkor nem tudsz majd helyt állni a színpadon, és tudtommal ez most az elsődleges célunk. - láttam Suho-n, hogy nagyon nehezen mondja ki a szavakat. Szemei csillogtak, az is lehet, hogy könnyezett.
- Majd, ha megtanultad beosztani az idődet, három év múlva talán megengedi a főnök. De most még...- mondta a menedzser.
- Sajnálom. De nem fogom Na Ra-ssival megszakítani a kapcsolatot. - jelentette ki BaekHyun keményen.
- Akkor majd én fogom! - szólaltam meg, legalább olyan határozottan, mint BaekHyun.
Mindenki rám kapta a tekintetét. BaekHyun ijedten nézett a szemeimbe. Arca érdekes kifejezést vett fel, szemei neki is fénylettek, szája remegett egy kicsit, én viszont álltam a sarat. Nem gyengültem el, ugyanakkor belülről úgy éreztem, hogy szétszakítanak.
- Ne csináld ezt! Nem kell ezt tenned! - ragadta meg a vállaimat BaekHyun. - Majd én elintézem.
- Nem! - csattantam fel. - Értsd meg! Neked nem lehet barátnőd, nekem meg amúgy is túl zűrős az életem, nem kell még ez is. - hazudtam.
Hogy mondhatok ilyet???
- Tessék? - kezei leestek a vállamról. - Te...nem akarsz tovább velem lenni?
- Nem. - ráztam a fejem, s közben próbáltam visszanyelni a kitörekvő sírást. A többiek tátott szájjal figyeltek minket, a menedzsernek kifejezéstelen volt az arca, Chanyeol a megszokott vidám és harsány viselkedése helyét átvette a levertség, Kai a szemeit dörzsölte, Luhan pedig szinte már sírt. A többieket nem láttam.
- Sajnálom és köszönöm. - hajoltam meg. - Elnézést a zavarásért, igazán nem akartam gondot okozni.
- Fiúk...igazán nagyszerű emberek vagytok, örülök, hogy megismerhettelek titeket személyesen. Sok sikert a továbbiakban! - köszöntem el mindenkitől, majd kiléptem az ajtón, de nem rohantam el rögtön. Próbáltam felfogni amit az imént tettem.
- Baekie...
- Hagyjatok!!! - ordítozott BaekHyun az ajtó mögül.
A szívem majd meghasadt, szemem megtelt könnyel, legszívesebben ordítani volt kedvem nekem is, de tudtam, hogy amit cselekedtem az helyes volt. Baekhyun érdekében...nem szúrhatom el az életét. Ő nem egy hétköznapi ember, ő híres, egyszerűen nem való nekem.
Lassú léptekkel elhagytam a lakást, majd hazafelé a busz leghátsó ülésén, az Into your World-et hallgatva, néma zokogásba kezdtem.

5. fejezet

5. fejezet


Másnap reggel fülig érő mosollyal indultam el otthonról. Anyámnak még ideje sem volt megkérdezni, hogy mi a bajom, mitől vagyok ilyen boldog. Ha tudná...
Nyolcra oda is értem az SM székházához, majd lélegzetet visszafojtva felsétáltam az alelnökhöz, aki nem volt túl szimpatikus, de ez most mellékes.
- Mit szólnál ahhoz, ha most elmennél az EXO-s srácokhoz takarítani, majd visszajönnél és az alsó szintet rendbe tennéd?
- Rendben. - mosolyogtam. - De hol van a fiúk lakása?
- Mindjárt megmutatom, gyere itt a térkép...
Elnavigált a helyes irányba, bár azért meg kellett kérdeznem egy-két embert útközben, de szerencsére sikeresen eljutottam a lakáshoz.
Először nem is mertem belépni, még a liftbe se. BaekHyun mit fog szólni? És a többiek? Ráadásul most az EXO M is itt van, szóval 12 földönkívülien helyes és aranyos srác fog körbe venni. Míg ezen gondolkodtam, valaki megpacskolta a vállamat, mire ugrottam egyet.
- Áh!
- Yeah....whaaaad up??? - vigyorgott ChanYeol.
- Á, szia! - örültem meg neki, bár a szívem még mindig hevesen vert. - Mit csinálsz te itt? - hülye kérdés volt.
- Valahogy be kell jutnunk a lakásba. Tudod... - kacsintott.
- Ja, tényleg, bocsi. Jó is, hogy jössz. Hol vagytok?
- Ide osztottak be takarítani? - örült meg Chanyeol. Bólintottam. - Aztaaa! BaekHyun hátast fog dobni, na gyere!
Követtem a harmadik emeletre, és egy hosszú folyosó végén beléptem az ajtón. A fiúk a nappaliban tolongtak, és mikor megláttak meglepetten abbahagyták a beszédet.
- Na Ra-ssi! - üdvözölt Lu Han.
- Szia!
- Na Ra? - hallottam valahonnan BaekHyun hangját, majd észre vettem, hogy a fal mögül kukucskál ki. - Na Ra?
- Igen. - mosolyogtam önfeledten, mire odaszaladt hozzám és megölelt. El is felejtettük, hogy rajtunk kívül itt van még 11 srác, akik szájtátva bámul minket.
- Ide lettél beosztva? - suttogta a nyakamba, s mikor rám nézett szemei a szokásosnál is sokkal csillogóbbak voltak. Hát tényleg ennyire örül nekem? Az rendben van, hogy én így érzek, de...ő találhatna magának ezerszer szebb és okosabb lányt is, fel sem tudtam fogni, hogy mit lát bennem.
- Srácok, pakoljatok! Ne terheljétek le!
- Öh, bocs....de nem én vagyok itt a leader? - szólt közbe somolyogva Suho.
- Nem én? - így Kris.
- Bakker...nem mindketten azok vagytok? - értetlenkedett Sehun.
- Shut up, maknae! - vágta rá Chanyeol poénkodva.
- Ma hadd legyek én a leader! - kacsintott BaekHyun, majd megfogta a kezem és az egyik szobába vonszolt. Te jó ég! Mit akar csinálni??? - találgattam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! - simogatta meg az arcomat, amitől akaratlanul is, de lehunytam a szememet, hogy jobban átérezhessem bőre melegét.
Már épp meg akart volna csókolni, de végül Kai volt az, aki rohamos léptekkel benyitott a szobába, ezzel megszakítva 'majdnem' csókunkat.
- Tuuuuuuuuuuuuuuuuudtaaaaaaaaam! - vigyorgott.
BaekHyun és én zavartan ugrottunk szét.
- Áháááá, a francba Kai! - hurrogta le BaekHyun.
- Hülye vagy, Kai. - Kris arcára rosszalló kifejezés ült ki, de tudtam, hogy csak megjátssza.
- Most miért? - akadt ki Kai. - Csak kíváncsi voltam. Bocs, BaekHyun-hyung.
- Mindegy. - rázta a fejét BaekHyun.
- Öhm...lehet, hogy inkább előbb kitakarítom az SM székházának alsó szintjét, aztán jövök vissza. - mondtam félénken. Nem tudom, hogy honnan és miért jött az ötlet, de valahogy úgy éreztem, hogy most el kell mennem.
- Biztos? - fogta meg a kezem BaekHyun. - Visszajössz?
- Muszáj. - apró mosolyt villantottam rá, majd futó léptekkel kisétáltam a lakásukból.
- Huh, ez durva volt. - fújtattam és az SM felé vettem az irányt.

Mikor befejeztem ott a munkát, és visszamentem BaekHyunékhoz, akkor már csak négyen voltak a nappaliban, a többiek elmentek próbálni.
- Nekünk is mennünk kéne. - mondta Suho.
- Jajj, nagyon nincs most kedvem. - állt fel a kanapéról Chanyeol.
- Pattanj! - utasította Suho.
- Értettem! - ugrott fel szó szerint Chanyeol, mire én elnevettem magam.
- BaekHyun? - kérdeztem félénken.
- Szerintem még pakol. - kuncogott Suho, majd rámutatott a szoba ajtajára és kimentek.
Benyitottam az ajtón és megpillantottam BaekHyun-t, ahogy serényen pakolászik az ágyaik körül.
- Halló! - üdvözöltem.
- Áh, szia. Picit rendet raktam, hogy könnyebb legyen kitakarítanod. Gyorsan kezd el, mert utána tervem van.
- Atya Úr Isten! Miféle terv? - nyeltem egy nagyot.
- Majd meglátod. Egy-kettő! - pacskolta meg a vállamat, majd kiment a szobából.
Két óra alatt ki is takarítottam az egész pereputtyot, de a végére már úgy elfáradtam, hogy csak ahhoz volt erőm, hogy lehuppanjak BaekHyun mellé a kanapéra. A megszokott csillogós-extra ruha helyett, egyszerű melegítőalsót és polót viselt, mégis miért ilyen szexi még ebben is? - fürkésztem végig kómásan.
- Nehogy már bealudj!!! Most jön a legjobb rész! - kacsintott. Erre kinyílott a csipám. Vajon mit ért a 'legjobb rész' alatt?
BaekHyun bekapcsolta a TV-t, majd elindította a DVD-lejátszót. A képernyőn feltűnt a kedvenc műsorom.
- Neeeee máááár! - lelkesedtem. - Te is szereted az 'Oups'-ot?????? - visítottam.
- Te is???? Ismered???? - örült meg BaekHyun is.
- Hülyéskedsz, nincs is annál jobb, mint röhögni a sok idiótán, akik elképzelhetetlen helyzetekben tannyálnak el, vagy verik be valamilyüket. Bár néha azért sajnálom őket...de olyan vicces!!!
- Wááá, akkor gyerünk nézzük! - csapta össze a tenyerét BaekHyun, majd szélesen elvigyorodott. Miközben néztem őt, édes mosolyát...
- Whuuuuhahahaha! - kacagott fel hangosan, ami kizökkentett merengésemből. Az is lehet, hogy észre vette, hogy őt bámulom. Zavartan elnéztem a képernyő felé, és tetettem a nevetést. A következőt már nem kellett színlelnem. Két órán keresztül szakadtunk a nevetéstől, fetrengtünk, fulladoztunk, minden bajunk volt már a végén.
Aztán, hajnali egykor bealudtam. Nem is emlékszem mindenre. Arra igen, hogy egy kar lehúz, majd valaki ölébe helyezi a fejemet. BaekHyun finoman elkezdte simogatni a fejemet és dúdolgatni kezdett. Félálomban nem igazán tudtam zavarba jönni ettől, inkább megnyugtató érzés volt. Kellemes hangja, finom kezei, majd édes szája az arcomon. Maga az Éden! - mosolyogva mély álomba szenderültem.