6. fejezet

6. fejezet


- Szerinted ébren vannak? - hallottam valakit messziről beszélni. Ki lehet az?
- Nem tudom, de halkan. Hagyjuk őket, olyan édesek. - Ez Suho?
- Yaaaa, whaaaaaad up? - kiáltott Chanyeol, mintha valami paraszt lenne, aki az asszonyának ordít a földről, hogy hozza oda neki az ásót.
- Ssssssssssssssss. - sisegtek a többiek.
- Mé'?
- Na menjünk ki, majd visszajövünk. - hallottam, hogy Suho lökdösi kifelé az EXO-tagokat.
Szép lassan kinyitottam a szememet és BaekHyun-t pillantottam meg magam előtt. Arca pár centire volt az enyémtől, halk szuszogása megtöltötte a gondolataimat, békés arcát pedig olyan kellemes volt nézni, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Karjait körém fonta, mert ha nem tette volna, biztos leestem volna a földre. A keskeny kanapé miatt szorosan egymáshoz simultunk, ami miatt zavarba jöttem. Nem tehettem mást, a kezem viszketni kezdett és kénytelen voltam megérinteni finom haját, majd orrát, szemét, arcát, és végül elérkeztem a szájához.
- Ahj...miért teszed ezt velem? - suttogtam nagyon halkan, majd elkezdtem közeledni a szája felé. Már épp, hogy egy-két milliméter választott el minket, BaekHyun szemei kinyílottak. Arcomra ijedelem és döbbenet ült ki, de nem bírtam hátra húzódni. Biztos kancsalnak tűntem, mivel BaekHyun is, annyira néztük egymást. Két perc után már úgy gondoltam, ideje lenne nagyobb teret adnom neki, de Ő is pont akkor reagált és gyors, kemény csókot nyomott a számra, majd szélesen elvigyorodott.
- Jó reggelt! - mondta vidáman.
- Jó....reg...gelt! - nyökögtem.
- Jól aludtál? - próbált kikelni melőlem, de túl kicsi volt a hely és elvesztette az egyensúlyát, majd rám esett.
- Ah! - nyögtem, a rám nehezedő súly és meglepettség miatt.
- Jajj, ne haragudj! - szavatkozott BaekHyun.
- Mi folyik itt? - rivallt ránk egy idegen hang, mire BaekHyun legurult a földre, én meg felültem. Egy idősebb férfi rontott be a szobába, mögötte Suho-val és a többi Exo taggal.
- Ez nem az, aminek látszik... - mentegetőzött Suho és BaekHyun egyszerre.
- Ki ez a lány? - kérdezte a férfi.
- Meg tudjuk magyarázni Menedzser ajusshi... - kezdte Suho, de BaekHyun közbe vágott:
- A barátnőm. - állt fel határozottan.
- De neked nem lehet barátnőd! Semelyikőtöknek nem lehet. Ez benne is volt a szerződésben, hogy a debütálás után 3 évig nem lehet párkapcsolatotok. Neked épp hogy letelt a 3 hét.
- Tudom. - hajtotta le a fejét BaekHyun.
- Ugye tudod, hogy mivel jár az, ha megszeged a szerződésben leírtakat...
- BaekHyun...- fordult Suho BaekHyun felé. - Na Ra-ssi. Én nagyon kedvellek titeket, Baekie, te a testvérem vagy, de...ez nem mehet így tovább. A próbáról is hiányoztál, ha minden idődet lefoglalja a barátnőd, akkor nem tudsz majd helyt állni a színpadon, és tudtommal ez most az elsődleges célunk. - láttam Suho-n, hogy nagyon nehezen mondja ki a szavakat. Szemei csillogtak, az is lehet, hogy könnyezett.
- Majd, ha megtanultad beosztani az idődet, három év múlva talán megengedi a főnök. De most még...- mondta a menedzser.
- Sajnálom. De nem fogom Na Ra-ssival megszakítani a kapcsolatot. - jelentette ki BaekHyun keményen.
- Akkor majd én fogom! - szólaltam meg, legalább olyan határozottan, mint BaekHyun.
Mindenki rám kapta a tekintetét. BaekHyun ijedten nézett a szemeimbe. Arca érdekes kifejezést vett fel, szemei neki is fénylettek, szája remegett egy kicsit, én viszont álltam a sarat. Nem gyengültem el, ugyanakkor belülről úgy éreztem, hogy szétszakítanak.
- Ne csináld ezt! Nem kell ezt tenned! - ragadta meg a vállaimat BaekHyun. - Majd én elintézem.
- Nem! - csattantam fel. - Értsd meg! Neked nem lehet barátnőd, nekem meg amúgy is túl zűrős az életem, nem kell még ez is. - hazudtam.
Hogy mondhatok ilyet???
- Tessék? - kezei leestek a vállamról. - Te...nem akarsz tovább velem lenni?
- Nem. - ráztam a fejem, s közben próbáltam visszanyelni a kitörekvő sírást. A többiek tátott szájjal figyeltek minket, a menedzsernek kifejezéstelen volt az arca, Chanyeol a megszokott vidám és harsány viselkedése helyét átvette a levertség, Kai a szemeit dörzsölte, Luhan pedig szinte már sírt. A többieket nem láttam.
- Sajnálom és köszönöm. - hajoltam meg. - Elnézést a zavarásért, igazán nem akartam gondot okozni.
- Fiúk...igazán nagyszerű emberek vagytok, örülök, hogy megismerhettelek titeket személyesen. Sok sikert a továbbiakban! - köszöntem el mindenkitől, majd kiléptem az ajtón, de nem rohantam el rögtön. Próbáltam felfogni amit az imént tettem.
- Baekie...
- Hagyjatok!!! - ordítozott BaekHyun az ajtó mögül.
A szívem majd meghasadt, szemem megtelt könnyel, legszívesebben ordítani volt kedvem nekem is, de tudtam, hogy amit cselekedtem az helyes volt. Baekhyun érdekében...nem szúrhatom el az életét. Ő nem egy hétköznapi ember, ő híres, egyszerűen nem való nekem.
Lassú léptekkel elhagytam a lakást, majd hazafelé a busz leghátsó ülésén, az Into your World-et hallgatva, néma zokogásba kezdtem.