5. fejezet

5. fejezet


Másnap reggel fülig érő mosollyal indultam el otthonról. Anyámnak még ideje sem volt megkérdezni, hogy mi a bajom, mitől vagyok ilyen boldog. Ha tudná...
Nyolcra oda is értem az SM székházához, majd lélegzetet visszafojtva felsétáltam az alelnökhöz, aki nem volt túl szimpatikus, de ez most mellékes.
- Mit szólnál ahhoz, ha most elmennél az EXO-s srácokhoz takarítani, majd visszajönnél és az alsó szintet rendbe tennéd?
- Rendben. - mosolyogtam. - De hol van a fiúk lakása?
- Mindjárt megmutatom, gyere itt a térkép...
Elnavigált a helyes irányba, bár azért meg kellett kérdeznem egy-két embert útközben, de szerencsére sikeresen eljutottam a lakáshoz.
Először nem is mertem belépni, még a liftbe se. BaekHyun mit fog szólni? És a többiek? Ráadásul most az EXO M is itt van, szóval 12 földönkívülien helyes és aranyos srác fog körbe venni. Míg ezen gondolkodtam, valaki megpacskolta a vállamat, mire ugrottam egyet.
- Áh!
- Yeah....whaaaad up??? - vigyorgott ChanYeol.
- Á, szia! - örültem meg neki, bár a szívem még mindig hevesen vert. - Mit csinálsz te itt? - hülye kérdés volt.
- Valahogy be kell jutnunk a lakásba. Tudod... - kacsintott.
- Ja, tényleg, bocsi. Jó is, hogy jössz. Hol vagytok?
- Ide osztottak be takarítani? - örült meg Chanyeol. Bólintottam. - Aztaaa! BaekHyun hátast fog dobni, na gyere!
Követtem a harmadik emeletre, és egy hosszú folyosó végén beléptem az ajtón. A fiúk a nappaliban tolongtak, és mikor megláttak meglepetten abbahagyták a beszédet.
- Na Ra-ssi! - üdvözölt Lu Han.
- Szia!
- Na Ra? - hallottam valahonnan BaekHyun hangját, majd észre vettem, hogy a fal mögül kukucskál ki. - Na Ra?
- Igen. - mosolyogtam önfeledten, mire odaszaladt hozzám és megölelt. El is felejtettük, hogy rajtunk kívül itt van még 11 srác, akik szájtátva bámul minket.
- Ide lettél beosztva? - suttogta a nyakamba, s mikor rám nézett szemei a szokásosnál is sokkal csillogóbbak voltak. Hát tényleg ennyire örül nekem? Az rendben van, hogy én így érzek, de...ő találhatna magának ezerszer szebb és okosabb lányt is, fel sem tudtam fogni, hogy mit lát bennem.
- Srácok, pakoljatok! Ne terheljétek le!
- Öh, bocs....de nem én vagyok itt a leader? - szólt közbe somolyogva Suho.
- Nem én? - így Kris.
- Bakker...nem mindketten azok vagytok? - értetlenkedett Sehun.
- Shut up, maknae! - vágta rá Chanyeol poénkodva.
- Ma hadd legyek én a leader! - kacsintott BaekHyun, majd megfogta a kezem és az egyik szobába vonszolt. Te jó ég! Mit akar csinálni??? - találgattam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! - simogatta meg az arcomat, amitől akaratlanul is, de lehunytam a szememet, hogy jobban átérezhessem bőre melegét.
Már épp meg akart volna csókolni, de végül Kai volt az, aki rohamos léptekkel benyitott a szobába, ezzel megszakítva 'majdnem' csókunkat.
- Tuuuuuuuuuuuuuuuuudtaaaaaaaaam! - vigyorgott.
BaekHyun és én zavartan ugrottunk szét.
- Áháááá, a francba Kai! - hurrogta le BaekHyun.
- Hülye vagy, Kai. - Kris arcára rosszalló kifejezés ült ki, de tudtam, hogy csak megjátssza.
- Most miért? - akadt ki Kai. - Csak kíváncsi voltam. Bocs, BaekHyun-hyung.
- Mindegy. - rázta a fejét BaekHyun.
- Öhm...lehet, hogy inkább előbb kitakarítom az SM székházának alsó szintjét, aztán jövök vissza. - mondtam félénken. Nem tudom, hogy honnan és miért jött az ötlet, de valahogy úgy éreztem, hogy most el kell mennem.
- Biztos? - fogta meg a kezem BaekHyun. - Visszajössz?
- Muszáj. - apró mosolyt villantottam rá, majd futó léptekkel kisétáltam a lakásukból.
- Huh, ez durva volt. - fújtattam és az SM felé vettem az irányt.

Mikor befejeztem ott a munkát, és visszamentem BaekHyunékhoz, akkor már csak négyen voltak a nappaliban, a többiek elmentek próbálni.
- Nekünk is mennünk kéne. - mondta Suho.
- Jajj, nagyon nincs most kedvem. - állt fel a kanapéról Chanyeol.
- Pattanj! - utasította Suho.
- Értettem! - ugrott fel szó szerint Chanyeol, mire én elnevettem magam.
- BaekHyun? - kérdeztem félénken.
- Szerintem még pakol. - kuncogott Suho, majd rámutatott a szoba ajtajára és kimentek.
Benyitottam az ajtón és megpillantottam BaekHyun-t, ahogy serényen pakolászik az ágyaik körül.
- Halló! - üdvözöltem.
- Áh, szia. Picit rendet raktam, hogy könnyebb legyen kitakarítanod. Gyorsan kezd el, mert utána tervem van.
- Atya Úr Isten! Miféle terv? - nyeltem egy nagyot.
- Majd meglátod. Egy-kettő! - pacskolta meg a vállamat, majd kiment a szobából.
Két óra alatt ki is takarítottam az egész pereputtyot, de a végére már úgy elfáradtam, hogy csak ahhoz volt erőm, hogy lehuppanjak BaekHyun mellé a kanapéra. A megszokott csillogós-extra ruha helyett, egyszerű melegítőalsót és polót viselt, mégis miért ilyen szexi még ebben is? - fürkésztem végig kómásan.
- Nehogy már bealudj!!! Most jön a legjobb rész! - kacsintott. Erre kinyílott a csipám. Vajon mit ért a 'legjobb rész' alatt?
BaekHyun bekapcsolta a TV-t, majd elindította a DVD-lejátszót. A képernyőn feltűnt a kedvenc műsorom.
- Neeeee máááár! - lelkesedtem. - Te is szereted az 'Oups'-ot?????? - visítottam.
- Te is???? Ismered???? - örült meg BaekHyun is.
- Hülyéskedsz, nincs is annál jobb, mint röhögni a sok idiótán, akik elképzelhetetlen helyzetekben tannyálnak el, vagy verik be valamilyüket. Bár néha azért sajnálom őket...de olyan vicces!!!
- Wááá, akkor gyerünk nézzük! - csapta össze a tenyerét BaekHyun, majd szélesen elvigyorodott. Miközben néztem őt, édes mosolyát...
- Whuuuuhahahaha! - kacagott fel hangosan, ami kizökkentett merengésemből. Az is lehet, hogy észre vette, hogy őt bámulom. Zavartan elnéztem a képernyő felé, és tetettem a nevetést. A következőt már nem kellett színlelnem. Két órán keresztül szakadtunk a nevetéstől, fetrengtünk, fulladoztunk, minden bajunk volt már a végén.
Aztán, hajnali egykor bealudtam. Nem is emlékszem mindenre. Arra igen, hogy egy kar lehúz, majd valaki ölébe helyezi a fejemet. BaekHyun finoman elkezdte simogatni a fejemet és dúdolgatni kezdett. Félálomban nem igazán tudtam zavarba jönni ettől, inkább megnyugtató érzés volt. Kellemes hangja, finom kezei, majd édes szája az arcomon. Maga az Éden! - mosolyogva mély álomba szenderültem.