7. fejezet

7. fejezet


- Hát neked meg mi a bajod? - üdvözölt anyám nyersen, mikor vörös szemekkel és fáradtan beléptem az ajtón.
- Semmi. Megyek lefeküdni. - motyogtam.
- Várjál! Mondd már, mi a baj! - erőszakoskodott.
- Mondtam már, hogy semmi!!!! - kiabáltam.
- Yaaa!
- Hagyj békén, csak arra kérlek! Eddig rohadtul nem érdekelt, hogy mi van velem, most se érdekeljen!!! - keltem ki magamból. Tudom, hogy nem így kellett volna reagálnom, nagyon gonoszul viselkedtem, de nem bírtam erőt venni magamon, hogy normális hangnemben beszéljek vele. Gyűlöltem mindenkit, mindent.
Nem vártam meg, míg elkezd papolni, felviharoztam a szobámba és erőteljesen bevágtam az ajtót, majd ledőltem az ágyra. Elővettem a telefonomat és elkezdtem nézegetni a képeket, amiket BaekHyun-nal készítettünk. Az arcán lévő önfeledt mosoly, annyira ellentétben állt a pár órával ezelőtti reakciójával, hogy úgy tűnt két különböző ember. BaekHyun sosem lett mérges, az alatt az egy hónap alatt, amióta megismertem, mindig mosolygós volt és nyugodt. Bármi történt, ő megtartotta a hidegvérét, de most mikor kijelentettem, hogy szakítok vele...
Görcsös zokogás lett úrrá rajtam, egyszerűen nem bírtam visszafogni, az emlékek csak úgy megrohamozták az elmémet.
Azért indultam el az SM-hez, hogy idol lehessek, erre találkozom vele és Ő felforgat mindent. Amíg vele voltam, teljesen elfelejtettem, hogy mik a céljaim, csak az számított, hogy találkozhatok vele és láthatom helyes arcát és édes mosolyát. Ajkait az enyémeken... Nem éreztem még annál csodálatosabb érzést.
De ez csak egy álom volt. Rájöttem. Nekem nincs helyem mellette. Túl sok minden választ el minket. Minél előbb elfelejtem... annál jobb...

4 hónappal később...

- Most komolyan JiEun! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit durva lesz a meghallgatásra? B.A.P.  Warrior??? Ember... fel sem fogunk tudni kelni a próbák után... - mondtam hitetlenkedve.
- Higgy nekem, menni fog! - bíztatott JiEun, akit a TS Entertainment egyik meghallgatásán ismertem meg pár hónapja, azóta nagyon szoros barátság köt össze minket és elhatároztuk, hogy együtt, ha törik, ha szakad bejutunk az Entertainmentbe.
- Na akkor hajrá! - kapcsolta be a zenét JiEun.

Több hetes kemény edzés és gyakorlás után, végre elérkezett a meghallgatás. Nem éreztem magamat teljesen felkészültnek, de meg kell próbálni.
- Fighting! - ölelt meg a fellépés előtt JiEun.
- Fighting! - szorítottam magamhoz. - Mindent bele!
Elkezdődött a szám. Waaaaarrioooooooor!, mi meg elkezdtünk rá táncolni és énekelni.
A nézők között kiszúrtam a B.A.P. tagokat, akik tapsolva énekelték a saját szerzeményüket. Kissé meglepődtem és igyekeztem jobban beleadni magamat, hogy ne hozzák rájuk szégyent. A fellépésünk sikeresen véget ért, JiEunnal lihegve figyeltük a B.A.P.-seket és az elnököket.
- Köszönjük, majd értesítünk titeket, de... legközelebb valami kevésbé fiús számot válasszatok. - mosolygott a TS Entertainment elnöke.
- Rendben, köszönjük. - hajoltunk meg.

- Remélem ezúttal bejutunk. - mondtam izgatottan.
- Én is. - így JiEun.
Hazafelé sétáltunk Szöul egyik legforgalmasabb utcáján, felszabadultan, és álmodoztunk azon, hogy milyen lenne ha végre debütálhatnánk.
- Oh, el kell menni gyorsan a reptérre, kell vennem jegyet.
- Miért nem rendelsz? - kérdeztem
- Az egyik régi barátom ott dolgozik és szeretnék vele néhány szót váltani, ezért megyek személyesen. Eljössz?
- De az két óra, oda-vissza! - nyafogtam. - De jó, rendben, induljunk! - egyeztem végül bele.
Fogtunk egy taxit és körülbelül egy óra múlva már ott is voltunk a reptéren.
- Dong Wook! - szaladt oda JiEun a régi barátjához. - Jajj, de hiányoztál.
- Te is, JiEun-ssi. - emelte fel a barátnőmet a fiú.
Ahogy elnéztem őket, többnek tűntek mint egyszerű, régi barátok.
- Na Ra, gyere ide! Bemutatom Jong Dong Wook-ot, régi jó barát...
- Jó barát, mi? - motyogtam, majd meghajoltam. - Üdv!
- Na Ra-ssi-val az egyik meghallgatáson ismerkedtünk meg... - magyarázta JiEun.
- Mindjárt jövök, elmegyek wc-re. - szakítottam félbe őket, de igazából csak magukra akartam hagyni a két pacsirtát. Ezt még meg fogja nekem köszönni...- kuncogtam magamban, de ahogy nem néztem a lábam elé, belementem valakibe.
- Ah, sajnálom! - hajoltam meg anélkül, hogy megnéztem volna ki az akibe belementem.
Amint felemeltem a fejem, és megláttam ki az...
- Na Ra? - kérdezte BaekHyun ridegen és meglepődve. Nyelni sem bírtam. A fájdalom, ami akkor a szívembe nyílalt megremegtette a térdeimet, még sem bírtam egy lépést sem hátrálni. Csak néztem sötétbarna szemeibe, amik még most is úgy csillogtak, mint pár hónappal ezelőtt. Az arca még szebb lett, bár kicsit fáradtak tűnt.
A négy hónapja magamban tartott emlékek, fájdalmak és örömök egyszerre zúdultak közénk. Tudtam, hogy még mindig szeretem. Még mindig csak Ő az aki képes ezt kihozni belőlem. Hiába próbáltam magammal elhitetni, hogy elfelejtettem, az az igazság, hogy amikor épp nem a meghallgatásokkal és a próbákkal voltam elfoglalva, akkor is ő járt a fejemben. Hiányzott a mosolya, a szép arca és a kellemes hangja. Több hétig képtelen voltam elaludni hajnali három előtt, azt akartam, hogy Ő altasson el a hangjával. Akartam, hogy újra megcsókoljon, hogy újra együtt nevethessünk a kedvenc műsorunkon, és újra együtt mehessünk el a Han-folyóhoz.
Nem használt az sem, hogy minden hétvégén odamentem és két 'nyitókát' összekapcsolva kívántam azt, hogy legyen minden olyan, mint régen. Nem, ehhez Ő is kellett.
- Na Ra-ssi... - búgta BaekHyun halkan. - Te hogy kerülsz ide?
Nem tudtam válaszolni, csak néztem, szemeimbe könnyek gyűltek.  Futnom kell! - súgta belül egy hang. Muszáj elmenekülnöm, hogy meg ne lássa, milyen hatással volt rám. Gondolkodás nélkül elkezdtem a kijárat felé futni.
- Na Ra!!!! - kiabált utánam. - Állj meg!!!
Hallottam, hogy utánam fut. A kétségbeesés a hangjában már majdnem megállított, de nem maradhatok!
- Ne menj el!!!! - ordított utánam. Már nagyon közel volt.
Szerencsére egy taxi pont előttem állt meg, így gyorsan behuppantam és mondtam neki, hogy vigyen Szöulba.
BaekHyun elérte a taxit. Erőteljesen rácsapott a hátsó ablakra, ahol ültem. Ütögette, de nem nyitottam ki.
- Induljon kérem! - mondtam a sofőrnek, majd mikor elindult az autó ránéztem BaekHyunra.
Ő fájdalmas és némi idegességgel vegyült arckifejezéssel nézett utánam.
- Na Raaaaaaaaaaaaaaaaaa! - kiabált és futott utánam, de pár méter után feladta. A hátsó szélvédőből nézve, láttam hogy bosszankodik és ordít, mint akit kínoznak.
Nagyon fájt. Fájt újra találkoznom vele, viszont elmondhatatlanul boldog voltam, hogy láthattam. Több sem kellett, ismét elkezdtem sírni. Több hónap után ismét felszínre kerültek az érzéseim iránta. Szerettem ...nagyon, és nem akartam, hogy ez az érzés elmúljon.