11. fejezet


- Ez...hihetetlen... - rázta a fejét JiEun. - Nem elég, hogy rajta kaplak, hogy a wc-ben akciózol, de hogy...az EXO-s BaekHyunnal... Ráadásul azután, hogy DaeHyunnal hogy flörtöltél pár órával ezelőtt...
- JiEun! - szóltam rá, majd lopva BaekHyunra pillantottam, aki gyanús szemmel engem méregetett.
- A B.A.P.-s DaeHyun? - kérdezte mereven.
- Majd később elmagyarázom. - vetettem oda, majd JiEun felé fordultam. - Bocsi, hogy nem mondtam el. Már régebb óta ismerem Baekie-t. Csak abban az időben, mikor megismertelek, nem voltunk együtt.
- Na Ra...mennünk kell! - mondta BaekHyun idegesen.
- Majd mindent elmagyarázok. - ígértem. Elég sok megmagyarázni valóm van... - Még egyszer bocsi.
- A francba, már itt van a sajtó. - csukta vissza a wc ajtót Baekie.
- Mi lesz? - kérdeztem aggódva. - Ha lefotóznak, hogy egy lány wc-ből szaladsz ki, egy lánnyal, rögtön tudják, hogy mi a helyzet.
- Egye fene, segítek nektek. De még tartozol egy jó hosszú sztorival. Másszatok ki az ablakon, én addig lefoglalom őket. - lökdösött arrébb minket JiEun.
- Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, majd magam után húztam BaekHyunt.
- Kiférünk? - kérdezte.
- Hát figyelj, ha képesek voltatok azon a kicsi helyen dugni, akkor biztos ott is kiférsz.
- Köhöm... - vörösödtem el. BaekHyun-ra rájött a köhögő görcs.
- Na menjünk. - utasítottam.

Öt perc alatt ki is sikerült másznunk, de sajnos a paparazzik még így is észrevettek minket. Próbáltuk takargatni a fejünket, de valószínű, hogy tudták, hogy BaekHyun az.
- Merre megyünk? - suttogtam.
- Amerre látunk. - kuncogott BaekHyun, majd elindult észak felé.
Vagy három kilométeren keresztül futottunk, a végén már úgy kifáradtam, hogy a Han-folyó melletti padra csak úgy levetődtem. BaekHyun is lehuppant mellém, majd a fejét a combomra hajtotta. Még szerencse, hogy nem volt hideg, különben tuti megfáztunk volna.
- Ah, totál készen vagyok. - nyögte, majd arcát a hasamhoz dörgölte. - Hm...ez viszont olyan kellemes.
Szemeit lehunyta, és mint egy kisgyerek az anyja ölében, elaludt. Én csak néztem szép arcát, amivel még mindig nem tudtam betelni, pedig minden nap látom.
Kihasználva, hogy alszik lassan lehajoltam a szájára, és apró, finom puszikat nyomtam rá. Olyan jó érzés volt.
- Örökre az enyém vagy... - leheltem két puszi között.
Negyed óra múlva már én is elálmosodtam, és ülve el is aludtam.

- Na Ra! Gyere, menjünk haza! Késő van. - ébresztgetett BaekHyun.
- Hm? - pislogtam.
- Gyere, hazaviszlek! Későre jár.
- Oké. - ültem föl, majd BaekHyunra támaszkodva elsétáltunk a házunkig. - Szerinted nem lesz baj a maiból? - néztem szembe vele.
- Nem tudom. - töprengett. - Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon lehetetlenek voltunk a wc-ben. - kacagott, majd hevesen megcsókolt. Azon nyomban felébredtem és ismét elkapott a vágy.  - Mi lesz a következő helyszín? - beszélt a számba.
- Ki tudja... konyhapult? Biliárdasztal...? - pajkoskodtam két csók között.
- Azta. - nyögte.
- Köhöm... - anyám hangja úgy ugrasztott szét minket, mintha azt mondták volna: "ha azon nyomban nem léptek egymástól egy méter távolságra, valamelyikőtöket kinyírom."
- Anya... - köhögtem.
- Ezt nem hiszem el, már megint itt vagy kölyök? - mondta BaekHyunnak. - Mintha azt mondtam volna, hogy ne gyere mostanában ide, nem igaz?
- Elnézést. - hajolt meg illedelmesen.
- Hagyjad. - intettem le BaekHyun-t. Felesleges megaláznia magát. Mindazonáltal, örültem hogy ilyen jól nevelt. Talán megesik anyám szíve rajtunk, ha látja hogy Ő jó ember, hiába idol.
- Majd hívlak. - biccentett oda nekem BaekHyun, majd elsétált.
- Ez gonosz volt. - léptem be anyám mellett az ajtón.
- Meddig akarsz még ezzel a sztárocskával együtt maradni?  - kérdezte szemrehányóan.
- Sokáig. Örökké. Szeretem. Bár neked hiába magyarázom az ilyen dolgokat. - fintorogtam.
- Ne nézzél te le engem! Egyelőre én vagyok a felnőtt, nem beszélhetsz így velem. - papolt, de nem érdekelt, felmentem a szobámba, majd rögtön hívni kezdtem BaekHyun-t, hogy épségben haza ért-é. De nem vette fel. Gondoltam várok egy negyed órát, addigra biztos visszaér a lakásukhoz, de még akkor sem vette fel.
Remélem nincs valami baj!
Tárcsázni kezdtem Chanyeol számát, amit BaekHyun adott meg biztonság kedvéért, ha bármi probléma van és őt nem érem el, akkor Chanyeolnál próbálkozzak.
- Hahó? Chanyeol-ssi? - szóltam bele a telefonba.
- Na Ra-ssi? Éppen hívni akartalak...
- Miért? - szorult görcsbe a gyomrom.
- Baj van...BaekHyun-t elkapták, amint veled egyelget a folyóparton, és hazafelé jövet megrohamozta a sajtó. Jelenleg is a téren van. - mondta aggódva.
- Jajj ne! - kaptam a számhoz. - Nem tudod, fénykép is van rólunk?
- Van. Nem is egy. A menedzser már intézi a dolgokat, de... - fújtatott. - Na Ra-ssi, azt hiszem ezek után nem lesz nyugtod. BaekHyunnak meg végképp nem. Nagyon remélem, hogy nem rúgják ki a csapatból, de tudod hogy mi volt múltkor is a következmény.
- Istenem! - könnyeztem. - Tönkre tettem mindkettőnk életét! - túloztam egy kicsit, bár talán annyira mégsem. Én lemondhatok arról, hogy valaha közkedvelt idol lehessek, sőt inkább közutált barátnő leszek, BaekHyun meg biztosan rajongókat veszít emiatt, és lehet hogy az állása is rámegy.
- Chanyeol-ssi! Azonnal odamegyek! - csaptam le a kagylót, majd felkaptam a kabátomat és kiviharoztam a házból.