8. fejezet


Nagy nehezen kikecmeregtem a taxiból.
- Köszönöm ajusshi. - csukta be az ajtót.
- Na Ra! - BaekHyun szállt ki egy másik taxiból. Ismét sikerült meglepnie. - Miért menekülsz? Miért menekülsz előlem? Mit tettem? Nem zaklattalak soha...
- Én...csak...- dadogtam. Ha jobban belegondolok ...nem BaekHyun elől menekülök, hanem az emlékeim elől, amiket vele együtt töltöttem. Annyira vissza akartam menni abba az időbe, és bár tudtam, hogy nem lehet, mégis oda vágytam. - Hagyjuk! - indultam el haza. Nem állított meg, bár láttam hogy követ. Egészen hazáig.
- Miért követsz? - torpantam meg az ajtónknál. Nagyon remélem, hogy anya nincs itthon...
- Beszélni akarok veled. - rontott be.
- Ya!!! Ez az én házam, nem mondtam, hogy bejöhetsz. - rivalltam rá, majd követtem őt a nappaliba. - Ya!!!
- Tudod, hogy sosem szoktam ideges lenni. De amióta csak úgy otthagytál, megbánás nélkül, azóta ez nem igaz rám.
- Honnan veszed, hogy megbánás nélkül tettem? - vágtam közbe.
- Ahogy látom boldog vagy. - veszekedett tovább.
- Igen? Boldognak látsz??? - kiabáltam. - Vak vagy, vagy mi?
- Mi?
- Mit olvasol ki a szemeimből? - közelítettem hozzá. Arca alig egy centire volt az enyémtől. Az idegességtől, hogy tényleg nem látja mit tett velem a különtöltött idő, teljesen elfelejtettem zavarba jönni a közelségtől. Ő viszont érdekesen nézett rám. Zavarban volt, mégis szikla szilárdan állt előttem.
- Tévedek?
- Ki tudja...
- Megváltoztál... - súgta már szinte a számba. Szemeit nem hunyta le, én viszont igen. - Csak játszadozol, igaz?
- Ki tudja... - ismételtem cinikusan. Ahelyett, hogy ellökött volna magától, hirtelen megölelt. Szorosan. Arcát a nyakamba fúrta és megcsókolta azt. Olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt. Csak álltam, mint aki karót nyelt, majd egy halk hang ütötte meg a fülemet.
BaekHyun sírt!!!! Megéreztem a könnycseppeket a vállamon. Amint ez tudatosult bennem, én is elkezdtem könnyezni. Megfogtam a karját és elhúzódtam. Tényleg sírt!
- Baekie.... - töröltem le a könnyeit. - Sajnálom....tényleg....én...
- Szeretlek! - mondta.
- Tessék? - ámultam.
- Szeretlek. - ismételte meg határozottan. Azalatt a négy hónap alatt is szerettelek. De te nem adtál rá lehetőséget, hogy elmondjam.
- Miért szeretnél? Jaj, hülyeséget beszélsz! - beszéltem magam ellen. Nem értettem magam sem, hogy miért nem akarom elhinni. Egyszerűen csak annyira boldoggá tett ez az egy szó, hogy képtelen voltam hinni a fülemnek.
- Az a te szokásod. - vágott vissza.
- Ugye tudod, hogy mit jelent ez?
- Az hogy szeretlek? - bólintottam. - Igen. Azt, hogy nagyon zavaros lesz az életem, ügyelnem kell minden lépésemre és kevésbé tudok majd koncentrálni a munkámra. De igyekezni fogok. Keményebben fogok dolgozni. Nem tudom, majd lesz ami lesz. Viszont...abban az egyben biztos vagyok, hogy nem fogok rólad lemondani. Nem akarok. Nem érdekel ki mit mond, vagy hogy mi a szabály. Egyszer élünk, és én ezt az életet veled akarom leélni.
- Akkor jó. - mosolyogtam a könnyeim közt.
- Most miért sírsz? - simított végig az arcomon.
- Mert szeretlek. - mondtam én is. - És boldog vagyok, hogy itt vagy! - bújtam hozzá, de ő eltolt magától. Nem értettem.
- Azt hiszem itt maradok estére... - vigyorgott, majd megcsókolt.  Olyan hevesen csókoltam vissza, hogy egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de csak mosolygott.
Akartam Őt, mármint tényleg akartam, úgy mint még soha. Annyira megviselt a hiánya, hogy a puszta csók nem volt már elég. Pedig nem vagyok az a fajta vad, rosszlány, mégis....talán tényleg megváltoztam. - gondoltam, márha lehet ezt mondani, miközben BaekHyun ész veszejtve csókolta az ajkaimat és a nyakamat.
Hirtelen ráugrottam, ő pedig a fenekemet fogva felcipelt a szobámba. Nem érdekelt semmi óvintézkedés, egyet tudtam: Teljes szívemből akarom Őt.
BaekHyun lerakott a földre, de a csókunkat nem szakította meg. Lassan lehámoztam róla a pulcsit és az inget. Még sosem láttam ingben, de abban biztos voltam, hogy az is jól áll neki. Nos...ezt ma már nem tudom meg. - kuncogtam magamban. Ő is kicsatolta a nadrágomat, majd levette az övét is. Addig meg sem álltunk, amíg mind a ketten meztelenek nem lettünk. Lassan végigsimítottam vékony testén. Tényleg nem volt egy nagy darab, nekem mégis annyira vonzó volt. Reméltem, hogy én is annak tűnök az ő szemében.
- Olyan... gyönyörű vagy. - mondta a számba, mire én még közelebb bújtam hozzá, már ha ez lehetséges volt.
Féltem, hogy milyen lesz az első alkalom, de BaekHyunban teljesen megbíztam.
- Nem akarok fájdalmat okozni. - húzódott el egy kicsit, mikor felnyögtem.
- Nem. Nem okozol...ez természetes... nyugtatgattam őt is és magamat is. - Csak kérlek csókolj meg közben, hogy ne arra koncentráljak.
Teljesítette a kívánságomat. Mire túlestünk a legfájdalmasabb részén, már csak az élvezet maradt. BaekHyun olyan gyengéd volt, és az illata úgy megtöltötte a teret körülöttem, hogy egyszerűen úgy éreztem a mennyben vagyok.
Életem legcsodálatosabb percei még csak ezek után következtek.

Hajnali kettőkor arra lettem figyelmes, hogy BaekHyun az arcomat simogatva énekli az Into your World-öt. Csupasz mellkasán a fejem eléggé természetellenes pozícióban volt, ezért lejjebb csúsztam egy kicsit, hogy rá tudjak nézni.
- Úgy szeretem a hangodat. - hunytam le a szemem és élveztem a kényeztetést.
- Az jó, mert még sokáig el kell viselned. - puszilta meg pajkosan a homlokomat.
- És imádom ezt a dalt is. Mikor egyedül voltam, mindig ezt hallgattam.
- A szövege is pont illik ránk. - mondta. - Komolyan mondom. Mindig itt leszek neked. Mindig megvédelek. - ölelt át.
- Akkor jó. - bújtam hozzá, majd pár perc múlva el is aludtam a karjaiban.