INTO YOUR WORLD
1. fejezet




- Na Ra, mondtam neked hogy olyan hivatást válassz, amihez van némi tehetséged. - papolt anyám, miután hazaértem a meghallgatásról. - Megmondtam, hogy nem fog sikerülni.
- Mi lenne, ha egyszer az életben mellém állnál, és segítenél, hogy elérjem a célom? Vagy csak bíztatni egy kicsit. Olyan nehéz lenne? - kiabáltam.
- Már három éve, hogy elkezdtél énekelni és táncolni...itt vagy lassan húsz évesen és még mindig semmi eredménye. Ez nem egy jelzés, hogy nem ezt az utat kéne választanod? - oktatott ki a szokásos 'mindent tudó' hangján.
- Talán. - hagytam rá, majd fogtam magam és felviharoztam a szobámba. - Holnap akkor is elmegyek a következő meghallgatásra! Már csak azért is. - mormogtam az orrom alatt.

Reggel újult erővel nekivágtam a célom eléréséhez vezető úton. Az SM Entertainment házához. Három éve annak, hogy eldöntöttem: Én akkor is előadóművész leszek! Sziklaszilárdan kiálltam az akaratom mellett, keményen edzettem, most mégis elbizonytalanodtam. Mi van, ha most sem válogatnak be? Az SM Entertainment-ben csupa tehetséges és híres ember van, akik tényleg világszinten híresek, például: SHINee, Super Junior, TVXQ...satöbbi. Nyílván való, hogy nem lesz könnyű bekerülni.
- Sikerülni fog!!!! - szorítottam össze a számat. - Menni fog!!! - vettem egy utolsó mély lélegzetet, majd beléptem a kapun.
- Elnézést, merre van a meghallgatás? - kérdeztem a portást.
- Itt tessék jobbra fordulni, majd a felső emeleten balra. De vigyázzon, fel van mosva! - mosolygott a portás, majd visszaült a helyére.
- Köszönöm.
Siető léptekkel araszoltam a meghallgató terem fel, azt viszont elfelejtettem, hogy fel van mosva, így akkorát taknyoltam, hogy egy pillanatig el is állt a lélegzetem, a fejem pedig nagyot koppant a padlón.
- Áúú!
- Jól vagy? - hallottam egy rémült fiúhangot, de az nem igazán érdekelt, hogy kié, mivel inkább azzal voltam elfoglalva, hogy valahogy kiműtsem a kezemet a hátam alól.
- Jézus, eltörött a kezed! - segített fel a fiú. - El kell menned a kórházba.
- Nem! Jól vagyok! - néztem fel a srácra. Barna haja és nagyon aranyos arca volt. Nem tudtam, hogy az ő látványától szédültem-e meg, vagy amiatt, hogy bevertem a fejemet, de inkább az utóbbira szavazok. Nagyot estem. Hirtelen elsötétült előttem minden, majd csak annyit éreztem, hogy a fiú karjaiba dőlök.

Húúú! Csodálatos álmom volt! Egy gyönyörű srác karjaiban feküdtem és csak a tenger halk zúgását lehetett hallani. Az ismeretlen fiú elkezdett nekem énekelni, szép, tiszta hangján, s közben csókot nyomott a homlokomra...
- Ébredezik! - mondta.
Micsoda?
- Most már minden rendben van. BaekHyun mennünk kéne! Tíz percünk van, hogy odaérjünk a fellépésre! - sürgetett egy hang.
- Mindjárt megyek Suho! - mondta a fiú.
Nagy nehez kinyitottam a fejem és mikor nagyjából kitisztult minden, és észbe kaptam, hogy hol kéne lennem, gyorsan felültem egy visítás közepette.
- A francba!!! A meghallgatás!!! - ugrottam fel.
- Ya! - emelte fel a hangját a helyes fiú. - Mit művelsz???
- Tessék? - néztem rá. Jézus! Ez az a fiú, aki az álmomban is szerepelt. BaekHyun...vájunk csak...
- Te....te...te nem az EXO-s BaekHyun vagy? - tátottam el a szám, majd a másik emberkére néztem és ugrottam egyet. - Te meg Suho????
- Igen. - bólintott Suho.
- De miért.... - kezdtem, majd a fájdalom, ami belehasított a kezembe belém fojtotta a szót. - Ahhh! - nyögtem. A jobb kezem gipszbe volt kötve. - Micsoda? - hisztiztem.
- Neeeeem! Ez nem lehet, most nem!!! - könnyeztem.
- Feküdj vissza! A kezed eltörött és enyhe agyrázkódásod is van. - mondta aggódó hangon BaekHyun.
- Oda kell érnem a meghallgatásra.
- Annak már vége. - vágta rá Suho gyengéden. - Most pihenj le, mi meg menjünk BaekHyun! - biccentett, majd kisétált az ajtón.
Én csak ott álltam könnyes szemmel és sirattam az elhalasztott lehetőséget.
- Nem lehetek ekkora szerencsétlen... - motyogtam.
BaekHyun odanyújtotta a kezét és visszakísért az ágyhoz és leguggolt elém.
- Nem tudom, hogy miért foglalkozom veled ennyit, igazából most máshol kéne lennem, de mégis mondok neked valamit. - féloldalasan rám mosolygott, amitől egy pillanatra elfeledtem a meghallgatást. Nagyon helyes volt és a hangja lágy, nyugtató.
- Pihenj le, aludj egyet és ha tényleg ennyire szeretnéd az SM meghallgatást, akkor én megpróbálom elintézni neked, hogy megmutathasd a tehetségedet.
- Törött kézzel elég nehéz lesz. - fintorogtam.
- Énekelni törött kézzel is lehet, maximum nem táncolsz majd.
- De a tánc az erősségem. - ellenkeztem.
- Megoldjuk! - vágott közbe. - Most mennem kell. - állt fel. - Maradj itt, fellépés után visszajövök.
- Miért??? - kérdeztem érthetetlenül.
Rövid hallgatás utána vállat vont, majd ismét elmosolyodott.
- Erre még én is keresem a választ... - majd fogta magát és kiment.