Into Your World

2. fejezet



2. fejezet


Este tizenegy körül úgy döntöttem: 'Oké, akkor én most innen lelépek.'
Felhúztam a kapucnis pulcsimat, majd halkan kiléptem az ajtón. Nem igazán tudtam, hogy hol vagyok de annyit észrevettem, hogy az épület belseje olyan, mint az SM Entertainment-é, úgyhogy feltételeztem, még mindig ott vagyok. Szerencsére senki nem volt a folyosón, így észrevétlenül sikerült átvágnom a csarnokon, le a kijárathoz. A kezem iszonyatosan fájt, és a fejem is lüktetett, de muszáj volt innen kijutnom, anyám azt se tudja, hogy élek-e még. Bár...nem mintha annyira érdekelné...
Gyorsan bólintottam a portásnak, aki már fél kómában dülöngélt a széken, így esélye sem volt megállítani a szökésemben, sőt az se biztos, hogy észrevett.
- Áh, kijutottam! - szívtam be a friss levegőt.
- Ni csak! Szökni próbálunk? - szólt egy hang a hátam mögül. Megfordultam ijedtemben, s közben a kapucnit lejjebb húztam az arcomon.
- Ühm... - csak ennyit sikerült kinyögnöm, mikor megláttam BaekHyun-t, ugyanúgy, kapucnis felsőben, kaján vigyorral az arcán.
- Nem megmondtam, hogy pihenj?! Úgy emlékszem azt is mondtam, hogy meglátogatnak, ha vége a fellépésnek. - közeledett felém, és miközben én hátráltam, megpillantottam Őt, az épületen lógó nagy LCD képernyőn. Az ő fellépésük ment, és azon belül pont BaekHyun része. Szerettem a számaikat, de úgy különösen nem érdekeltek.
- Irigykedem.... - mondtam halkan. Tudta, hogy mire értem, mégis a szemei újra az enyémeket kezdték el keresni és nem a képernyőt nézte.
- Ne tedd! - búgta.
Rövid hatás-szünet után megszólaltam: - Neked komolyan nincsen jobb dolgod, mint velem foglalkozni?
- Ilyenkor, este 11 után? Nincs... - mosolygott.
- Úgy tudtam a táncpróbák, meg az ilyesmik este vannak...
- Igen. De ma nem volt. - vont vállat, mire én megráztam a fejem és hátat fordítottam neki.
- Na jó éjszakát! - mondtam hetykén, majd épp indulni készültem, mikor egy nem várt ismerős megszólított.
- Kim Na Ra! - sasszézott oda hozzám a legádázabb ellenségem, Park Ji Young. Középiskola óta, ott tesz keresztbe nekem, ahol csak tud, és ami a legrosszabb, anyám az ő apjának irodájában dolgozik. Mily szerencse, hogy a csatlósai is itt jönnek!
- Jajj ne. - fújtattam. Megint elkezdi...
Vajon, hogy nem vette észre BaekHyun-t? Lehet, hogy kapucniban van, de a kinézete közel sem hétköznapi, még így sem. Úgy látom a fellépés után rögtön hozzám sietett...
- Anyukád ma rosszul viselkedett, úgyhogy apucikám kirúgta! Most mi lesz??? Hajléktalanok lesztek? - tetette az aggódó barátnőt, de tisztán látszott, hogy nagyon jót mulat. Ez igaz lehet??? - döbbentem le magamban. Anyámat tényleg kirúgták?
- Miről beszélsz? - kérdeztem gyanakodva.
- Anyád nem csinált meg valamit, amire apám megkérte, úgyhogy kirúgta. De...remélem nincs harag. - vigyorgott cinikusan. - De ki ez veled? - fordult BaekHyun felé, aki egy lépést hátrált. Na...most lebukik...
Nem érdekel! - mondtam magamban. Ennél fontosabb dolgom is van most. Fogtam magam és elindultam hazafelé.
- Na Ra-ssi! - szólt BaekHyun, de nem álltam meg.
- Jesszus, ez BaekHyun oppa, az EXO-ból! - ujjongtak a lányok.
- Oppa!!!
- BaekHyun oppa!
- Na Ra-ssi! - ragadta meg a kezem BakeHyun. Mivel egyenesen a szemembe nézett, aranyos tekintete teljesen elbűvölt és hirtelen mozdulni sem bírtam. A kezemet fogta!
- Miféle kapcsolatban vagy vele Na Ra? - rohamoztak volna meg Ji Young-ék, ha BaekHyun nem szorította volna meg az ép kezemet.
- Futás!!! - húzott magával, és a város széle felé kezdtünk el futni. Nem voltam még teljesen százas, de úgy döntöttem, hogy kibírom. Ji Young-ék futottak utánunk, és közben BaekHyun nevét ordítozták.
- Szánalmas... - gondoltam.
- Jól vagy, bírod még? - fordult felém futás közben BaekHyun. Akaratlanul is, de teljesen elvonta a figyelmemet mindenről, így majdnem akkorát estem megint, de szerencsére BaekHyun megtartott.
- Megvagyok. - sóhajtottam.
- A francba, ezek nem akarnak lekopni?! - mérgelődött. - Gyere! - húzott be egy keskeny sikátorféle utcába, ahol alig fél méter választotta el az egyik házat, a másiktól.
Szorosan egymáshoz simultunk, miközben azt figyeltük, hogy Ji Young-ék, hogyan haladnak el mellettünk.
Áh, ezt megúsztuk! - fújtattam ismét. Mikor felemeltem a fejem, BaekHyun hűs leheletével és orrával találtam szemben magam. Hirtelen megfagyott bennem a vér. Nagyon közel volt, szinte egymás arcába másztunk, a szűk hely miatt. Két percig így álltunk egymással szemben, ő sem szólalt meg, én meg ha akartam se tudtam volna.
Abban a pillanatban éreztem, hogy valami megváltozik bennem. Nem mondom, hogy beleszerettem, mert nem, viszont már elindultam azon az úton. Aranyos pofija, kedves hangja, és segítőkészsége, na meg a mosolya...teljesen elvarázsoltak, és hiába próbáltam volna neki ellenállni. Vajon minden lányt elbűvöl, akivel csak találkozik?
BaekHyun arca egyre közeledett az enyém felé. Jézus....! Meg akar csókolni??? - eszméltem fel.
A hangulatot egy rohamozó tömeg ricsaja törte meg, akik fényképezőgéppel és kamerával közeledtek a sikátor felé. BaekHyun gondosan eltakarta a fejemet, a kapucnimat az arcomba húzta, majd átkarolva a hátamat, a ház hátulja felé igyekezett.
- Megint csak annyit mondok, hogy...Futás!

Mikor kiértünk a sikátor másik oldalán, ahol látszatra nyugis volt minden, hangos fújtatással megszólaltam.
- Na az edzésből egyelőre elég volt.
- Egyetértek. Gyere! - ragadta meg ismét a kezem.
- Már megint hova? - nyögtem, de engedelmeskedtem neki.
A Han-folyóhoz vitt, és közvetlen a folyó szélén lévő padra leültetett, majd azt mondta:
- Maradj itt, hozok valamit inni. - azzal el is viharzott és tíz perc múlva már ott is termett.
- Köszi. - kaptam ki a kezéből az italt. - Szomjan halok. - erre csak egy mosolyt kaptam válaszul.
Csöndben ültünk egymás mellett és ittuk a dobozos sprite-ot.
- Ne dobd el a dobozt! Figyi! - kivette a kezemből, majd letörte a 'nyitókáját', a sajátját pedig eltörte és beakasztotta az enyémet, majd beledobta a folyóba.
- Jóó. Na és ez most mi volt? - húztam fel a szemöldökömet, majd elmosolyodtam.
- Ez amolyan BaekHyun-hülyeség. Bocsi. Van egy pár belőle. - nézett rám boci szemekkel, mire elnevettem magam.
- Oké, most elnézem neked.
- Köszönöm. Amúgy... - vált komolyra az arca. - Anyukádat tényleg kirúgták?
- Nem tudom, de lehetséges. Akkor viszont nekem kell dolgoznom. - hajtottam le a fejem szomorúan.
- Meg van! - csettintett az ujjával, majd felém fordult. - Mit szólnál ahhoz, ha elintézném, hogy kapj valami munkát az SM-házban? Persze, csak ha bármilyen munka megfelel... - a szemei csillogtak az örömtől, el is felejtettem, hogy mit mondott az imént.
- O...k...ééé...
- Szóval...ha már bejutsz az Entertainment-hez akkor lesz esélyed valamikor megmutatni a tehetségedet. Mit szólsz?
- Mi vagy te, valami jótékonykodó...?
- Hm...tudom... egy angyal vagyok... - mondta önelégülten.
- Cöh...ezekkel a szemekkel, nem nehéz... - upsz! Legszívesebben rácsaptam volna a számra.
- Tetszik a szemem? - jött közelebb, majd a szemöldökeit húzogatta és kaján vigyor terült el a képén, amitől úgy kitört belőlem a nevetés, hogy még a hazafelé vezető úton is ezen röhögtem. Akkor, abban az egy órában boldogabb voltam, mint valaha...