3. fejezet

- Anya, ezt most nem mondod komolyan!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítoztam. - Azonnal jelentsd fel! Mit képzel magáról ez a...
- Nyugalom. Nem volt meglepetés számomra. Már egy ideje célozgatott a dolgokra, csak most már cselekedett is. De jól vagyok. Csak... állás nélkül nehéz lesz megélnünk. - mondta halkan.
- Ne aggódj, valaki szerez nekem állást. Majd én elrendezek mindent, de azért te is keress munkát. Minél előbb szeretnék visszatérni az eredeti tervemhez. Ha híres leszek, akkor nem lesz gondunk a megélhetéssel.
Erre nem mondott semmit, bár így is értettem az arcán kiülő grimaszt, de nem érdekelt. Mégis hogy merte Ji Young apja szexuálisan zaklatni az anyámat??? Ha ezt megtudja az az elviselhetetlen perszóna, már nem lesz nagy a szája...
Megcsörrent a mobilom. A szívverésem elállt egy pillanatra, mikor megpillantottam a mobilom képernyőjén megjelenő nevet.
- BaekHyun. - motyogtam.
- Micsoda? - kérdezte anyám.
- Semmi. Felmegyek. - azzal rohantam is a szobámba. - Halló? - szóltam bele a telefonba.
- Na mi van megint rohangáltál? - viccelődött BaekHyun. Amint meghallottam a hangját, sokkal nyugodtabb lettem. Azt kívántam, bárcsak visszatekerhetném az időt, és újra tegnap lenne.
- Fel a szobámba, igen. - válaszoltam.
- Na szóval...az van, hogy az SM alelnöke beszélne veled, és ha szimpi vagy neki, akkor megkapod a munkát. Király vagyok, vagy király vagyok?
- Van választási lehetőségem?
- Nincs. - kuncogott. - Na szóval holnap gyere az épület elé reggel nyolcra, oké?
- Oké. De...izgulnom kéne? Milyen az alelnök?
- Nem tudom. - telefonon keresztül is hallottam, hogy vállat von.
- Nem ismered? - csodálkoztam.
- Nem igazán. De ha nem fogsz tudni aludni az izgalomtól, nyugodtan hívj fel. - mondta huncutul.
- Köhöm... - nem hiszem, hogy akkor eltudnék aludni. - gondoltam. - Rendben. Köszi a segítséget.
- Majd még visszafizeted egyszer.
- Igen??? - a hangom elcsuklott izgalmamban. Remélem nem hallotta meg. Bár a másik vonal végén lévő nevetésből, épp az ellenkezője lehetett. Ajj, már megint beégtem.
- Bizony. Na, majd hívj! Szia. - azzal letette a telefont.

Hajnali kettő van, és még mindig nem jött álom a szememre. Nem tudtam, hogy a holnapi beszélgetés miatt van-e, vagy BaekHyun miatt.
- Ahhhhaaaahhhhhaaa. Beszélni akarok vele! - vinnyogtam, majd felkaptam a telóm és írtam neki egy üzenetet. Az sem érdekelt, hogy ciki, ha én kezdeményezek, az sokkal fontosabb, hogy el tudjak aludni. Pár másodperc múlva azt írta sms-ben: "Mindjárt hívlak, csak lelépek Chanyeol-tól, folyton felébred, és valami elveszett hajkreppelőről beszél...xD"
Elnevettem magam, mikor elolvastam az üzenetet. Ja, tényleg Chanyeol haja kreppelve szokott lenni!
A telefonom megcsörrent.
- Annyeong! - suttogta BaekHyun.
- Szia. - kuncogtam.
- Tudtam, hogy nem bírsz ki egy órát sem nélkülem.
- Öntelt! - vágtam rá.
- Tudom. - vallotta be egyszerűen. - Na...mit szeretnél, mitől tudnál elaludni?
Rögtön tudtam rá a választ.
- Énekelj!
- Mit?
- Az Into Yourl Wold-et. - leheltem. Mikor elkezdte énekelni, olyan érzésem támadt, mintha a Mennyországban lennék. Hiába...még telefonon keresztül is csodálatos a hangja. Észre sem vettem, de pár perc múlva el is aludtam.

Reggel fitten és üdén indultam el otthonról. Már csak azon aggódtam, hogy milyen érzés lesz találkozni BaekHyun-nal, azok után, hogy este énekelt nekem.
- Hát ezt mindjárt megtudom. - motyogtam magamban, mert megláttam Őt az épület előtt állva, kapucniban.
Már messziről intett nekem, olyan aranyos volt, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Széles vigyorral fogadott, amit én is viszonoztam.
- Na készen állsz? - kérdezte.
- Jézus, kivégzésre megyünk, vagy mi? - torpantam meg.
- Kitudja, még az is lehet belőle. - kuncogott.
Bementünk az épületbe és útközben Baekhyun-nak be kellett mennie egy szobába, így vitt magával. Mire felfogtam, hogy hova kerültem, addigra Suho már el is kezdett beszélni hozzám.
- Szia! Bocsi, hogy múltkor olyan goromba voltam, de az izgalom miatt, hogy elkésünk...
- Semmi baj. - szakítottam félbe. - Jogos.
- Suho hyung mindig aggódik. - veregette vállon BaekHyun.
- Te meg sosem. Épp ez a baj. - nevetett.
- Baekhyun, jól hallottam, hogy hajnali kettőkor énekleckét vettél a mosdóban? - ugrott oda Chanyeol bozontos hajával és nagy szemeivel. Zabálnivaló volt. A baj viszont az volt, hogy BaekHyun és én is céklavörösek lettünk. Chanyeol tudta, hogy mit művelt és ezek szerint azt is, hogy kinek 'művelte'.
- Segáz. - kuncogott.
Hirtelen az összes EXO tag megjelent, mindegyikkel kezet ráztam és beszéltem pár szót. Mind nagyon aranyosak és kedvesek, különösképpen Luhan. Ő mindig ott sündörgött valahol és mosolygott rám. Nem hinném, hogy azért mert tetszettem neki, egyszerűen ő csak ilyen fajta. Élőben még édesebb, mint képeken.
- Helló! Chen vagyok. - jött oda hozzám a 12. tag is.
- Szia. - hajoltam meg. Chen arca olyan volt, mint egy porcelánbabáé, szép és sima. - Én Na Ra.
- Ki hozott? Vagy te vagy az új sminkes?
- Ööö...nem.
- Velem jött. - Baekhyun ott termett mellettem és megfogta a kezem, amit Chen észre is vett. Valamiért kihúztam a kezemet az övéből, majd zavartan fordultam felé.
- Mennem kéne az alelnökhöz. - suttogtam a fülébe.
- Ja, tényleg, elkísérlek! - azzal megint megával húzott. Nem igaz! Miért csinálja ezt? Fél, hogy nem követem, vagy mi?
- Igen, fél, hogy inkább itt maradsz velünk. - válaszolt LuHan a ki nem mondott kérdésemre. - Tudod...telepatikus képességeim vannak.- mosolygott. - Amúgy meg az arcodra van írva. - most már nevetett.
- LuHan hyung! - jött oda Sehun is. - Kai nem hagy békén...azt mondja, hogy LuKai jobb, mint HunHan. Mondd meg neki, hogy ez nem igaz!!! - hülyéskedett, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.
- Tényleg szeretnék inkább itt maradni. - mondtam. De mennem kellett. BaekHyun mögött kullogva beléptem az igazgatói iroda ajtaján...