9. fejezet


- Mégis mi a jó fészkes fene folyik itt? - rontott be reggel anyám a szobámba. BaekHyun és én meztelenül feküdtünk az ágyban, egymáshoz bújva és beszélgettünk, hogy mi mindent foguk még csinálni a későbbiekben. Az biztos, hogy elmegyünk a vidámparkba és moziba. Ez a kettő kötelező volt a pároknak. Ő pedig azt szerette volna, ha Aqua Parkba megyünk, egy másik országba, ahol nem ismerik fel és nyugodtan élvezheti a szabadságát. Az már más kérdés, hogy nekem nincs pénzem az ilyesmire.
- Anya? - húztam feljebb a takarót.
- Ki ez???? Na Ra!!!! Nem hittem volna, hogy képes vagy idáig süllyedni! - mérgelődött anyám. - Felhozod ide az első jött ment fiút, akit fölszedsz az utcán?
- Miről beszélsz? Ő aztán minden, csak nem jött ment.
- Na Ra... - szólított BaekHyun, de nem figyeltem rá.
- Hogy vagy képes minősíteni őt, mikor még csak nem is ismered??? - akadtam ki.
- Épp ez az. Még csak nem is ismerem, te meg már összefekszel vele.
- Húsz éves vagyok, mi baj van ezzel? Mellesleg én már régóta ismerem. - vitatkoztam tovább. Nem elég, hogy BaekHyun Entertainmentje is megtiltja, hogy együtt legyünk, még a saját anyám is a boldogságom útjába akar állni.
- Kifelé kölyök! - utasította keményen BaekHyun-t anyám.
- Igen is. - engedelmeskedett. - De...Na Ra-ssi... - hajolt oda a fülemhez. - Nem tudod, hol a boxerem? - közben egy puszit is nyomott az arcomra, amitől elmosolyodtam.
- Anya, mindjárt elmegy, de megengednéd, hogy felöltözzön?
- Egy percet kap! - azzal becsapta az ajtót.
- Most komolyan...hova tettem? - rohangált a szobámban BaekHyun, a lepedővel a derekán. Valamiért elkezdtem nevetni. Olyan viccesen nézett ki, ahogy összekuszálódott hajjal és egy száll lepelben ugrándozik a szoba kellős közepén, az alsónadrágjáért kutatva.
- Segíts már! - kuncogott BaekHyun is. Gyorsan felálltam és felkaptam a köntösömet, majd keresni kezdtem, de közben megpillantottam BaekHyun hátán lévő friss karcolást.
- Te jó ég, ezt én csináltam? - kaptam oda, mire felszisszent.
- Hát...szerintem nem én. - mosolyog. - De örömmel viselem.
- Ne már. Ennél jobban nem tudom már levágni a körmömet. - rágtam le a leghosszabbnak tűnőt, de BaekHyun elvette a kezemet a számtól, majd megcsókolta.
- Sok ilyet akarok még. - ölelt át szenvedélyesen.
- Bocsáss meg. - búgtam a fülébe.
- Nincs mit megbocsátani. Inkább megköszönni. - nézett bele a szemembe. - Köszönöm, hogy vállalod, hogy velem leszel.
- Örömmel. - csókoltam meg.
- Készen vagy már? - kopogott be anyám.
- Majd hívlak. - egy utolsó puszi, aztán ki is ment a szobából. Anyám végigmérte, majd fintorgott egyet.
- Ahhoz képest...nem is olyan rossz. Legalább van pénze?
- Bocsánat, hogy ezt mondom de undorító vagy. Én nem leszek olyan, mint te. - háborodtam fel. - Nem fogok összefeküdni egy ismeretlennel, hogy aztán apa nélkül kelljen felnőnie a gyerekemnek.
Az arcomon nagyot csattant anyám tenyere. Égetett, de nem törtem meg. Tudtam, hogy igazam volt, bár nem így kellett volna megfogalmaznom. Azt viszont nem tűrőm, hogy engem, és akit szeretek ócsárolja, mikor ő sem különb. Ez amolyan: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű...
- Abban biztos lehetsz, hogy egy ideig ide nem teheti be a lábát az a gyerek. - vágta be maga után az ajtót, majd hangos dübörgéssel leszaladt a lépcsőn.


Késő délután megcsörren a telefonom.
- Igen, tessék? - szólok bele.
- Kim Na Ra-ssi?
- Igen.
- Gratulálunk, bejutott a TS Entertainment idén induló gyakornoki csoportjába, a barátnőjével, Jong JiEunnal. Áll még a jelentkezés? Elfogadják?
- Nanááááááááá. - visongtam, majd még le sem tettem a telefont már rohantam az SM Entertainment székháza felé. Csak akkor torpantam meg, mikor leesett, hogy már pár hónapja nem dolgozom itt. Felmondtam, miután szakítottam BaekHyunnal. Kissé érdekes lett volna, ha összefutok vele, mikor olyan kegyetlenül otthagytam magára 4 hónappal ezelőtt.
A telefonom ismét rezegni kezdett.
- Naaaaa Raaaaaaaa! Téged is hívtaaaaak? - hallottam JiEun izgatott hangját. - Te ezt elhiszed? Valóra vált az álmunk!!!!!
- Igeeeeen! - ugráltam, mint egy bolond az utca közepén.
- Hol vagy most, oda megyek!
- Ne! Nem vagyok otthon, találkozóm van. - hazudtam, bár reméltem, hogy mégsem. - Majd hívlak! - tettem le gyorsan, mert messziről kiszúrtam, hogy az EXO száll ki egy autóból. Ahogy elnéztem őket, elkezdtek hiányozni. Nagyon megkedveltem őket.
BaekHyun, mintha mondták volna neki, rögtön az én irányomba nézett és mutatta a kezével, hogy mindjárt hív. Egy perc múlva már csörögtem is.
- Szia baby! - kuncogott.
- Micsoda? Baby? - háborodtam fel, de igazából tetszett a becenév.
- Hm...fél óra múlva megyünk a lakásunkba, szabad a napunk hátralévő fele. Feljössz ugye?
- Naná. Hívj ha ott vagytok. - azzal letettem.

- Na Ra!!!!!!! - ugrott a nyakamba Lu Han.
- Szia! - öleltem meg.
- Yeah! Hiányoztál csáje! - üdvözöltük egymást Chanyeollal. - Vigyáztam az Uradra, amíg távol voltál.
- Megköszönöm.
- Hej! - nyomott egy puszit az arcomra Kai. - Üdv újra! Remélem ez alkalommal tovább maradsz.
- Kai!! El a mancsokkal. - karolt át vigyorogva BaekHyun.
- Bocsi BaekHyun hyung!
- Helló! - jött oda Sehun, Xiu Min, Tao és Lay.
- Remélem többször nem töröd össze a mi Bacon-ünk szívét. - mosolygott Kris.
- Nem áll szándékomban.
- Az jó. - Chen is feltűnt. - Szia. - megölelt.
- Örülök, hogy mindenkit újra láthatok. Hiányoztatok. - vallottam be.
- Én már megint kimaradtam. - toppant be Suho.
- Mert te mindig csak fecsegsz... - ugratta BaekHyun.
- Tíz fekvő, most! - viccelődött Suho.
- Értettem leader!
- Buliiiii van emberek!!!! Hozom a piát. - tapsikolt Chanyeol.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Én még kiskorú vagyok! - kiáltott Sehun.
- Majd én vigyázok rád. - mondta neki Lu Han.
Olyan édesek... - gondoltam magamban.
- Én is kiskorú vagyok, de engem nem kell támogatni.
- Nem is akartunk. Te tökös srác vagy. - így Kris.
- Miért én töketlen? - pattant fel Sehun.
- Kitudja... - nevetett Kris.
Olyan jól éreztem magamat velük, reméltem hogy ez a kapcsolat sosem fog megszakadni köztünk. Remélem ezeket az értékes barátokat nem veszítem el sosem....